Ma még egyszer korrektúráztuk a szakácskönyvemet. Igazán nem akarom elkiabálni, de szerintem egészen gyönyörű lesz. Viszont talán pont ezért nincs kedvem ide is recepteket írni. Valahogy a fényképezgetést jobban élvezem.
Közben szégyenszemre behorpasztottam Apu kocsijának jobb hátsó oldalát. Lehet, hogy ki kell cserélni a hátsó ajtót, de nem tűnt túlontúl dühösnek, inkább csak lemondóan és fáradtan sóhajtozott. Azt mondják ilyen bárkivel megeshet, de engem nagyon megviselt az eset. Nem vettem észre egy kiálló fémrudat és jól meghúztam a kocsit...
Vigasztalásul csináltam néhány fényképet, az őszről meg az ilyenkor menetrendszerűen megjelenő ökörnyálról. Azt hiszem ez valójában pókháló, amin megülnek az apróbbnál is apróbb harmatcseppek. Lélegzetelállító tud lenni a természet. Ma reggel különben minden olyan párás volt, nedves és a ködtől az utca vége sem látszott. Remélem érződik a képeken a hangulat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése