Tökéletes nap

Ültem a HÉV-en és azon gondolkodtam hogy milyen lenne egy tökéletes nap. Természetesen az evésre és az élvezetekre kihegyezve. Egy puha párnákkal, pehely paplannal kuckóvá varázsolt, lehetõleg baldachinos ágyban ébredni. Nagyot nyújtózkodok és mosolyogva meggyõzöm a drágaságomat, hogy hozzon nekem egy hideg tejes kávét. Ezt lassan elszürcsölgetjük, aztán még egy kicsit visszaszundítunk. Amikor 10 óra tájban végre felébredünk, következhet egy igazi hétvégi, ráérõs reggeli. A sokmagos kiflit friss vajjal, hajszál vékonyra szeletelt sonkával, néhány saláta levéllel, mézes mustárral, kemény tojás szeletekkel rakodnám meg. Erre a halomra ráborítom a kifli tetejét és: HAMM!
Utána egy foszlós kalácsot megkenek vajjal meg darabos, gyümölcs ízét megõrzõ lekvárral vagy a virágok illatát felidézõ mézzel. Mindezt pedig frissen facsart narancslével kell leöblíteni. A tökéletes nap délelõttjén hatalmasat sétálnánk. Csak semmi megerõltetõ: meg-megállva gyönyörködni a kilátásban, magunkba szippantva a fák, a szél és az ég, a tenger illatát. Lillafüreden vízi bicikliznénk a hegyek ölelte zöld tavon. Dubrovnik óvárosában csak úgy andalognánk. Párizsban Hagen Darz fagyit ennénk. A máltai Mdinában pedig elámulnánk az évszázadok nyomain. Kellemesen kifáradva, megéhezve, jöhet az ebéd: lágy, tejszínes hagyma krémleves, sajtos pirítóssal. A grillezett csirke mellet almás, mentás, zöld citromos mártással kérném. Utána pedig a mennyei csokihab, a mousse au chocolate lenne igazán tökéletes.
Az ebéd utáni pihenést az ágyikóban, majd pezsgõfürdõben kell folytatni. A buborékok végigcsiklandozzák a bõrömet és álomszerû boldogságba ringatnak. A délután lusta nyugalmát egy lassan elkortyolt karamell ízû tea tetézné be. Amolyan angol módon: tejszínnel és barna cukorral. Aztán persze lassan elérkezik a vacsoraidõ. A legjobb ilyesmire alkalmas hely az óbudai Leroy étterem. A bélszín salátájuk olyan tökéletes, hogy szinte szerelmes vagyok belé. Saláta, paradicsom, uborka, hagyma, minden szépen falatnyira szeletelve. A bélszínt is felcsíkozzák, puhára sütik. Az élvezetek fokozása érdekében tesznek rá még néhány ropogós bacon szeletkét is, az egészet pedig a csípõs, mustáros mártással koronázzák meg. Ha pedig már a Leroy-ban vagyunk ennék még egy kis mák pudingot meggy mártással is. Hmmm….

Nincsenek megjegyzések: