Szeretlek Bergmann!

Egy fülledt júliusi estén kezdődött a kapcsolatunk. Az ismerőseim már regéltek a balatonfüredi Bergmann csodás képességeiről, aztán egy hatalmas fagyikehely mellett magam is meggyőződhettem a dícséretek igazságtartalmáról.
Tíz hosszú éven keresztül jártam vissza újra és újra és faltam az újabb és újabb fagyikelyheket, sütiket és egyéb csodákat. Most, hogy egyre gyakrabban járunk arrafelé, még többször merülhetek el ezekben az édes csodákban.
Ha eddig nem derült volna ki, a Bergmann egy cukrászda, vagyis az utóbbi években már kettő. Az újabb műintézményben található különben Magyarhon egyik legflancosabb vécéje, zöldre hangolva, a tükörre gravírozott Dávidokkal. De az édességek értékéből mit sem von le ez a némileg hivalkodó belső tér, mert azok egyszerűen tökéletesek. Mindenki figyelmébe ajánlanám a világ egyik legfantasztikusabb krémesét, amelynél jobbat már csak a budai Ruszwurmban készítenek.
Híres különlegesség itt még a Morgan Kapitány rumos tortája, az epres Mimóza és a gesztenyés rolád. És persze a fagyikelyhek, amelyek szerencsére ugyanolyanok, amióta csak először megkóstoltam. Legutóbb a tojáslikőrös, mandulás puszedlivel gazdagított Adonisz költeménnyel volt dolgom és annak ellenére sem bántam meg, hogy a gyorsan múló márciusi meleg eltűntével igencsak dideregtem 4 gombóc elfogyasztása után.
Ha csomót kerenék azon a bizonyos kákán, akkor csupán az árak színvonalát emlegethetném, az ugyanis legalább olyan magas, mint a KFT ominózus dalában.

Nincsenek megjegyzések: