Az utóbbi napokban, hetekben erőteljes küzdelmet folytatok az idővel, konkrétan a határidőkkel és saját lehetőségeimmel. Talán már nem számít elkiabálásnak, ha eldicsekszem: hétfőn a nyomdában jártam, végső fázisába érkezett a Balkán ízei szakácskönyvem előkészítése.
Most nem akarok azon idegeskedni, hogy karácsonyig már nem sok esélyem van a boltokig eljutni, igyekszem az örömre, a megelégedettségre összpontosítani.
Időközben elröppent a fejem felett blogom első születésnapja is, tulajdonképpen észrevétlenül. (Egy hete volt ugyanis.) Viszont kedvenc Eszterem tudtán kívül is nagy boldogságot szerzett nekem eme szent napon. Hazaküldte ugyanis a nagy halom általam rendelt könyvet. Amint látszik, egytől egyig kajás témájúak, van a fényképezésről, van az írásról és van olyan, amit egyszerűen csak jó olvasni. Mint például a csokit cukkinivel párosító híres bloggert.
Jó kis könyves hét lett tehát.
Az egy éves évforduló kapcsán pedig csak annyi jutott eszembe, hogy mostanában milyen sok ismerősöm vet oda egy-egy érdekes megjegyzést: Olvastam a blogodon! Ilyenkor mindig meglepődök, hiszen legtöbbször olyanok száján csusszan ki ez a mondat, akiktől ezt tulajdonképen nem várnám. Üvd Bill bácsi! Üdv Csibi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése