Az úgy volt... szokták magukat mentegetni a gyerekek. Nos, ez az ebéd is úgy volt módra készült. A terveim között egy gombás, márványsajtos ragu szerepelt. Ehhez képest egy fehérboros, almás finomság készült. Ráadásul tipikus egyede az úgynevezett mi-van-itthon típusba sorolható ételcsaládnak.
Akinek jutott belőle, mind azt mondta, hogy finom. Én pedig ahogy szúrtam az újabb és újabb falatokat a villámra, arra jutottam, hogy már megint sikerült egy ételbe sűríteni azt, hogy miről szólnak a mindennapjaim, jelen esetben az őszbe csavarodó falevelek semmihez sem fogható hangulatát.
Csirkecomb almás, fehérboros szósszal
Ez volt itthon, amiből igyekeztem 4 embert jóllakatni: 8 darab filézett csirke felsőcomb, 2 deci fehérbor, 1 nagyobbacska savanykás alma, 1 marék mazsola, olaj, só, bors, késhegynyi fahéj.
Hogyan készült? A húst sóval, borssal és egészen kevés fahéjjal fűszereztem, a felhevített olajon minden oldalról megpirítottam. A kívülről szép barnára pörkölődött csirkecombok alá löttyintettem a bort, nagy lángon megvártam, hogy elforrjon a leve. A serpenyőbe ekkor 1 deci vizet öntöttem, beleszórtam a mazsolát és a cikkekre vágott almát is, és a lángot lecsökkentve addig pároltam, amíg a hús omlósra puhult. Ez nagyjából fél órát vett igénybe.
Időközben elkészült a krumplipüré is, ami nálunk mindössze puhára főzött krumpliból, tejfölből és sóból tevődik össze, de mindenféle szaftos húsoknak kiváló alapot biztosít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése