Az úgy volt, hogy kukoricaliszttel akartam kenyeret sütni, mert találtam egy jónak látszó receptet. A környék két boltjában persze nem volt kukoricaliszt, csak dara. Így aztán kisiklott a dolog és innentől kezdve mentem a saját fejem után. Én már csak ilyen vagyok, a kis individualista.
Ez a kenyér nem az a felfújt típusú, könnyű kis semmiség, annak ellenére, hogy élesztővel készül. Inkább amolyan tömör gyönyörnek nevezném. Van benne anyag, sőt egy kicsit nedves hatású is a tapintása, belül mégis puha és a héja pedig ropogós. Szerintem kifejezetten finom, a juhtúrónak köszönhetően kifejezetten ízletes.
És mindez úgy, hogy semmiféle receptet nem követtem, csak pakoltam bele, amit jónak gondoltam.
Juhtúrós, kukoricadarás cipó
Mi került a cipóba? 30 deka finomliszt, 10 deka kukoricadara (a gyorsan megfövő fajtából), 2 dl víz, 1 kiskanál cukor, 20 g élesztő (egy csomag fele), 1 kiskanál só, 15 deka juhtúró, 1 evőkanál kacsazsír.
Hogyan készült? Langyos, cukros vízben felfuttattam az élesztőt. A lisztet elvegyítettem a darával, sóval. A zsírt kicsit felmelegítettem, hogy folyós legyen. Az összes hozzávalót összekevertem, majd jó alaposan átgyúrtam.
Egyre jobban szeretek gyúrni, matatni a tésztával, megdolgozni, érezni, ahogy életre kel, feltámad, növekszik. Lapos cipót formáztam belőle, hagytam, hogy kicsit megkeljen - úgy egy órán keresztül. Mivel sok "nehéz" anyag van benne, az élesztőnek esélye sincs, hogy nagy buborékokat csináljon vagy nagyon megemelje a tésztát, szóval nem kell tőle csodát várni.
A 200 fokra előmelegített sütőbe toltam be, a lángot levettem 180 fokra és 3/4 órán keresztül sütöttem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése