Lazacburger és rákropogós

Egyszer olvastam valahol, hogy a lazac ellen való legnagyobb vétek, ha az ember ledarálja és lazacburgert ("magyarul" fasírtot) készít belőle. De a mélyhűtőben árválkodó két vékonyka szelet csak egy kisétkű emberkének lett volna elég, én viszont kettő felnőtt és egy 95 centis részére biztosítok táplálékot. Ki kellett hát talánom valamit, hogy felszaporítsam a rendelkezésre álló adagot. Lehetett volna belőle akár tésztamártás is, de a Good Food magazinban időről-időre megjelenő halpogácsa receptek nem hagytak nyugodni.

A másik új próbálkozásom pedig a rákropogós volt, amit egyszer egy lila pillanatomban dobtam a kosaramba az Ázsia boltban. Amikor először kibontottam, döbbenten láttam, hogy ezt bizony eredeti állapotában nem lehet megenni, eltartott egy ideig, míg rájöttem, hogy pár pillanat alatt forró olajban meg kell sütni. Így viszont már nagyon tetszik a kínai éttermek kötelező kelléke, ami bulira való ropogtatnivalónak, illetve csinos salátakínálónak is beválik.

Lazacburger

Mi került a 2,5 emberes adagba? 20 deka lazacfilé, 2 tojás, 6-7 evőkanál zsemlemorzsa, gyömbérpor, só, bors + sok olaj a sütéshez.

Hogyan készült? A lazacot nem az aprítógépbe dobtam, hanem késsel vagdostam aránylag kis, úgy fél centis darabokra. Ezt összekevertem a többi hozzávalóval és alaposan fűszereztem. Két kanál segítségével a masszát beleszaggattam a forró olajba, amelyben előzőleg a rákropogósokat is megsütöttem. A lazacos puffancsaim pillanatok alatt megsültek, aztán pár percig papírtörlőn pihentek, hogy az olaj lecsöpögjön róluk.

Tettem bele még egy csomó apróra vágott újhagymát is, de ez nem bizonyult jó ötletnek, mert a szélén megégtek a darabkák, ezért ezt nem javasolnám senkinek. A gyömbéres ízesítés helyett jó ötletnek tűnhet viszont a kapros változat is, amelyhez el tudok képzelni egy savanyú uborkás, joghurtos öntetet is.

Az én változatomhoz készítettem egy friss, savanykás salátát is, amibe zöldalma, répa, lime leve, reszelt gyömbér és egy picinyke majonéz került.

Nincsenek megjegyzések: