Segal

Tegnap este kis híjján kivágtam a kocsiajtót az araszoló sor kellős közepén, hogy aztán ordítsak egy jó nagyot. Látszik, hogy békés babakocsi-tologatáshoz és nem a pesti csúcshoz szoktam.

Aztán jó húsz perc múlva egyszerűen elmerültem az egyik legcsodásabb vacsorában, amit az utóbbi években elém tettek. A drágám (csak egészen enyhe utalásaimat követve) azzal lepett meg, hogy végre megnézhettem magamnak Segal Viktor éttermét. Én pedig azzal háláltam meg eme jótéteményt, hogy becsülettel végigettem az ötfogásos menüt.

A parmezánkrémleves frappáns kis pálinkás pohárban érkezik, melegen, hozzá parmezánropogós meg krémsajt. Szelíd kezdés, mini adag. Épp elég, hogy felcsigázzon.

A drágám csicseriborsós levest eszik, kicsit savanykás. Szerintem semmi különös, neki nagyon tetszik.

Libamáj, amiről titokban már napok óta álmodoztam. A világ legtökéletesebb mája. Ahogy a számba kerül, elolvad, cseppfolyóssá válik. Én a nyöszörgés és a bódult mosolygás keverékével reagálok.

Curry-s lazac. Olyan puha, hogy az már-már valószínűtlen. De hasonló a borjúnyak állaga, az ember alig hiszi el, hogy hús ilyen is lehet.

A drágám atlanti halfilét eszik. Jó rozmaringos, könnyed.

Csokis ganache, szerintem a menü leggyengébb pontja. Azon kívül, hogy töményen csokis, nem sok mindent tudok róla mondani.

A krém brulée viszont egészen mennyei, felhőszerűen könnyed és érdekesen gyömbéres.

Tény, hogy az adagok minimálisak, díszítés szinte nincs is. Talán ennek köszönhető, hogy egy rozmaring ágacskán és egy fél szeletke karalábén kívül mindent felfaltunk. (Hiába, a karalábé kihívásával még egy ilyen mesterszakács sem tud megküzdeni.) De a tányérok, az evőeszközök, a poharak és persze a berendezés is mind ezt a keresetlenséget követik. És a pincérek, na meg a séf úr, aki kétszer is odajön hozzánk szinte szokatlanul kedves. Jó kis eszmecserét folytatunk a konfitálás titkairól.

Boldogan, szinte lebegve jöttem el, pedig épp csak szagolgattam a furmintokat. Azt hittem, hogy pont jó, hogy ilyen keveset ettem. Van valami varázsa a mini adagoknak, jobban megbecsüli az ember azt, amiből csak három, ámde mennyei falatot tesznek elé, miközben az ínye azt üvöltené: Még! Még!.

Aztán éjjel egy körül, amikor nem tudtam elaludni, rájöttem egy nagyon nagy hibájára ennek a menüsornak. Gyakorlatilag húst ettem hússal, májjal, hallal. A zöldségek háttérbe szorítása bizony nem tesz jót az emésztésnek. De hónapról hónapra újraírják majd a menüt, talán a tavasz kicsit lendületbe hozza majd a zöldség vonalat is.

Nincsenek megjegyzések: