Egy évvel ezelőtt megfogadtam valamit. Ahogy visszanéztem, ez volt az év legnépszerűbb bejegyzése. Most tehát ideje azt is visszanéznem, sikerült-e locavore-rá válnom.
Részben. Amennyire csak lehet, kerültem a hipereket. Előnyben részesítettem a sarki boltot. Igazi élvezetet azonban a piaci vásárlások jelentik, minden hónapban sikerült egyszer-kétszer elzarándokolnom a fehérvári útra.
A zöldségek és gyümölcsök esetén van a legegyszerűbb dolgom. A szezonalitásban is olyan végtelen gazdagság rejlik, hogy minden hónapban találtam újabb és újabb kipróbálni valót. Nyáron pedig anyóspajti saját kezűleg termesztett zamatosságait ehettük, teljes mértékben helyi dolgokat.
Hús ügyben is jól állunk, szinte kizárólag magyar húst ettünk, néha szabadkai importot. A halakat viszont inkább tengerekből halásztattuk, ezek utaztak is elég sokat, de egyelőre nem érzem, hogy le tudnék mondani a tonhalról, rákról.
Gabonákat, magokat, lisztet, tésztát is nagyrészt magyar termelőktől, gyártóktól szereztem be, de néha becsúszik néhány külföldi is. Talán még elfogadható ez az arány.
A tejtermékek terén van a legnagyobb szégyellni valóm, hiszen teljesen rászoktunk az osztrák biotejre, ami mennyeien finom. Sajt, túró, tejföl terén viszont inkább a házi jellegűt részesítem előnyben, ez így talán egyensúlyt teremt. (Sajnos az általam kényszerűségből fogyasztott, elfogadható ízű rizstej is Olaszhonból vándorol.)
Mivel alig-alig eszünk klasszikus felvágottat, teljesen átálltunk az olasz és spanyol sonkákra és kolbászokra. Sajnos ezek is hatalmas utat tesznek meg az asztalunkig. Szerencsére néha betéved a konyhánkba néhány szál szarvaskolbász vagy éppen tótkomlósi szalámi.
A fűszerek nagy része távoli országokból jön a konyhámba. Ezek azonban pici mennyiségek és már évezredek óta vándorolnak a kontinensek között.
Van-e újabb fogadalmam? Hát persze! Igyekszem továbbra is lokálisan és szezonálisan étkezni. De ennél sokkal fontosabb, hogy minimalizálni akarom a kidobott ételek mennyiségét. Egyelőre rengeteg étel kerül nálunk a kukába, egyszerűen nem fogy el. Igyekszem tehát majd jobban megtervezni az étkezéseinket, talán előbb-utóbb a heti étrend-tervekhez is eljutok... Jó ötleteknek azonban már most is örülnék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése