Vénasszonyok és kisgyerekek nyara

Ma reggel hivatalosan is véget ért ez az ajándékba kapott, gyönyörűséges októberi időszak. Még sötét van, magam köré egy vastag pokrócot csavartam, hallgatom ahogy tépi az ablak alatt a maradék leveleket a szél, ahogy csapkodja az esőcseppeket az ereszhez fémlemezéhez. Irreális módon, most az egyszer azt várom, hogy ébredjen már fel ez a gyerek, túl rég óta alszik.

Ez most a vágyakozás, a merengés időszaka, máris képek sorjáznak elém, egykorvolt októberekről. Arról az őszről a hetvenes évek végéről, amikor egy vékonyka, ám igen boldognak tűnő pár mosolygott a kamerába. Kezükben egy féléves, nagy fekete hajú babával. És a melegre való tekintettel ingujjban, a téglavörös levelek előtt.

Aztán az a tavalyi hét, amikor az önnálósulást és egyben a két lábon járást bőszen gyakorló fiacskámmal Szabadka környékén és Palicson bolyongtunk a vakítóan citromsárga ostorfa levelek között.

Ez a mostani ősz túl gyorsan múlt el, túl keveset fetrengtünk az avarban, túl keveset figyeltem a természet színeváltozását. Már hiányzik a tér, a szabadság. De tudom, hogy ez most a bekucorodás időszaka, a kanapé sarkában forró kakaót kortyolgatós boldogságé.

Nincsenek megjegyzések: