Stahl magazin ismét

Breaking news magazinkritika

Meséli ma az újságos, hogy már két hete kérdezgetik tőle a vevők, mikor jön már? Aztán délelőtt 10-re már elvitték a készlet felét. Úgy tűnik Stahl Judit nem tud olyasmit csinálni, amit ne zabálnának az emberek.

Összességében úgy tűnik Stahl Judit mintha egy picit visszavett volna, már nem akarja egyedül megírni az egész újságot. Ebben a számban nem a barátaival, hanem az internetes sztárokkal van tele a lap, Chili és Vanília, Fűszeres Eszter, de ha jól láttam, mintha Fakanál nevét is felfedeztem volna. Hozzátenném, hogy van blog ajánló is, ahol sztárok ajálnják kedvenc blogjaikat. Legjobban Lorien dicsőítésének örültem, de felbukkant Lila Füge is.
A címlapot elnézve sok jó kis téma van, ínyenc fogyókúrák, hétköznapi vacsorák. A legjobban a cikkek közül Barotányi Zoltán kolloidos cikke fogott meg, olyasmit mond, amiről nem sokat tudtam, tudományos is, de mégis emészthető.

A véleményem az előző lapszám óta nem sokat változott, továbbra se vagyok oda a képi világért, továbbra is hókák a színek, lehetnének sokkal-sokkal szebbek is a képek. Ami különösen rosszul sikerült, az a divat összeállítás, lehet, hogy ez az összedobált stílus elmegy a borsán, de az újságban nagyon rosszul mutat.

Nagy plusz pont jár viszont a 12 kuponért, amelyek tényleg a legjobb magyarországi éttermekbe szólnak. Bár nem tudom, hogy az átlagos lapolvasó mikor jut el a Bábelbe, vagy az Arany Kaviárba. Itt el is jutottam az újság legkritikusabb pontjához. Egyszerűen továbbra se tudom eldönteni, hogy kinek íródik a lap. Túl vegyes a beltartalom, a reklámok és a bemutatott termékek. Ha a gasztrománoknak, akkor minek a mosogatást okítani? Ha a kezdőknek, akkor minek a borkóstolós hétvégék? Ha egyszerű háziasszonyoknak, akkor az egészet nem értem...

Mindegy, december elején jön a karácsonyi szám, lehet, hogy akkor megvilágosodok majd.


Bonus track: Elite magazin

Ha egy üzlet beindul, akkor nincs megállás. Stahl Judit totális médiajelenlétét már megszoktuk, most már Chili és Vaníliát és az új szakácskönyvét is viszi magával. Ez nem kritika akart lenni, csak megállapítás.
Az Elite magazin novemberi száma is ráállt a gasztro témára, a már említett két szerző mellett van még interjú Váncsa Istvánnal is, sajnos azonban túl komolyra sikeredett, szerintem ez a fickó ennél sokkal szellemesebb és izgalmasabb ember.

Soupe au potiron, chataignes et boudin noir


Ugye milyen jól hangzik franciául? Magyarul viszont ez sütőtökleves gesztenyével és véres hurkával. Így már kicsit meghökkentő, de engem ugyan nem tántorított el.

A Cuisine et Vins de France a kedvenc főzős magazinom. Francia. Nem mondhatnám, hogy beszélek franciául, de a konyhanyelvet értem, főleg mert a fotók alapján nem is nehéz beazonosítani a hozzávalókat.

Kétség kívül ez az egyik legjobb gasztro-lap, ha ezt lapozgatom a Good Food és társai csak halvány utánzatnak tűnnek és szinte látom az angol meg amerikai szerkesztők erőlködéstől kipirosodott arcát, hogy megteremtsék saját konyhai kultúrájukat. Miért van az, hogy a franciáknak ez olyan könnyedén, erőlködés nélkül megy? Hogy lehet az, hogy még a vaskos, parasztos receptjeik is olyan elegánsnak hatnak? Hogyan tudnak úgy beszélni az ételről, borról és konyháról, hogy az ámulatba ejt és elvarázsol, ugyanakkor sohasem unalmas és ismétlés-szagú?

Ennyi álmélkodás és ájult csodálat után jöjjön a recept.

Sütőtökleves gesztenyével és véres hurkával

Mi került a 4 személyes adagba? 300 g sütőtök, 1 kis fej hagyma, 1 zellergumó (eredetileg halványító zeller), 2 dl tejszín, 1 kisebb, kb. 15 dekás véreshurka, 10 dkg szemes, főtt, pucolt gesztenye, só, bors, szerecsendió.

Hogyan készült? A sütőtököt, hagymát, zellert megpucoltam, nagyobb darabokra vágtam és bő, sós vízben puhára főztem. Leszűrtem, a levét felfogtam, a zellert kivettem. A hagymát és a sütőtököt turmixoltam, hozzáadtam a tejszínt és annyi főzővizet, hogy kanalazható állagú legyen. A levest fűszereztem sóval, borssal, szerecsendióval.

A véreshurkát felszeleteltem, a gesztenyeszemeket félbe vágtam és mindenkettőt száraz serpenyőben megpirítottam. A tányérokra szedtem ezt a két "levesbetétet", majd köré öntöttem a sütőtök levest. Úgy szép, ha nem maszatolódik össze, mielőtt beremerítjük a kanalat.

Meglepő íze van, édes is meg sós is, de nagyon működőképes.

Banános pálmalevél


A leveles tészta annyira egyszerű, mármint akkor, ha fagyasztva, készen veszi az ember. Ehhez képest mindig óriási sikert arat, akár a gyerekek, akár a felnőttek körében. Ha egy picit cifrázzuk a formázását, akkor pedig tényleg úgy néz ki, mintha az ember lánya órákat dolgozott volna, pedig, dehogy.
A pálmalevél alak népszerű francia péksütemény, ha friss, házi leveles tésztából készül, sokszor még tölteléket se tesznek bele. Már önmagában is olyan kis csinos.
Ezúttal két darab, villával szétnyomkodott banánnal töltöttem meg a csomag kinyújtott tésztát. Megszórtam egy kis fahéjjal és barna cukorral. Összesen 4 hozzávaló, 10 perc munka és 15-20 perc sütés. És nagyjából 5 perc siker, mivel ennyi idő alatt fogy el az egész.
És persze fotózni se nagyon lehet normálisan, a kotnyeles gyerekek azonnal ott teremnek...


Villa-interjú a Kistücsökkel


A nyáron alaposan, többször is megkóstoltuk a Kistücsköt. Szeretem ezt a helyet, minden hibájával együtt, azt gondolom igazán jó lenne, ha több ilyen étterem lenne az országban. Nem volt könnyű az éppen étlapváltás és az utószezon kellős közepén a kérdéseimre választ kapni, de kitartó zaklatásom eredményeként most a Kistücsök frontemberével olvashattok egy Villa-interjút.

Jahni László, főszakács egy „dolgos villáról” küldött fotót, amely nem mellesleg édesanyjától kapott ajándék. Még annyit fűzött hozzá, hogy „kár, hogy a tárgyak nem beszélnek”. Én pedig csak annyit mondanék, ha ez a villa mesélni tudna, a végére se érnénk a számtalan jobbnál jobb étel felsorolásának, amit eddig „megkóstolhatott”.

- Kistücsök: nyáron vidáman zenél, télen éhezik? Vagy nem minden balatoni étterem működik így?
- A Kistücsök szerintem átalakult, alkalmazkodott a természethez így hát egész éven át ciripel vidáman. A többi Balatoni "élőlény"-ről nem nagyon tudnék, szeretnék nyilatkozni, de a legtöbbjük 3/4 éves álmát alussza és éhezik vagy sem. A Balaton már csak ilyen, bárcsak mindenki alkalmazkodna a természethez. Akkor úgy gondolom, a Balaton fellegvár lehetne.
- Van olyan pillanat, amikor az ember úgy érzi, hogy már nemcsak a vendégeknek, hanem a szakmának, a kritikusoknak meg a hírnévnek főz?
- A szakma, a kritikusok, vendégek. Lehet, hogy van akit bosszant az egyre több kritikus szakmai meglátás, vélemény , de úgy gondolom a gasztronómiánk egyik nagy segítsége pont ők. Így hát én úgy érzem mindig a vendégeknek készítjük az ételeket. Véleményem szerint nem árt, ha a szakma, a kritikus ugyanabban a vendéglátásban részesül, mint bárki más, sőt csak így van értelme egy szakmai hírnévnek, kritikának.
- Bár most hűvös szelek fújnak, mégis arra lennék leginkább kíváncsi, hogyan is született a nyár egyik nagy durranása, az a híres kovászos uborka leves?- Uborka levest először egy barátunknak, törzsvendégünknek készítettem, H.Cs.-nak. Mivel, hogy minden év nyarán szükségünk van hideg üdítő levesre és a kovászos uborka levét sűrűn fogyasztjuk, a nagy melegbe nem kellett nagy fantázia hozzá, hogy finomított formában feladjuk a vendégeinknek.

Lencsesaláta körtével


Szóval még mindig szeretem a hüvelyeseket, ezt az apró szemű, gyönyörű fekete lencsét is, amit a beluga kaviár után beluga lencseként is szoktak emlegetni. Nem mállik szét, de azért megfő rendesen és kellemes diós-földes íze van.

Lencsesaláta körtével

10 deka beluga lencsét puhára pároltam bő, sós vízben. 1 körtét meghámoztam, felkockáztam és 1 citrom levével meglocsoltam, hogy ne barnuljon meg. 1 kis lilahagymát apróra kockáztam, megsóztam. 1 evőkanál mangós balzsamecetből, 1 evőkanál szőlőmag olajból készítettem salátaöntetet. A leszűrt lencsét összeforgattam a többi hozzávalóval, kóstoltam és sóztam, borsoztam.

Mellé limeszeletekkel grillezett tilápia halfilét kínáltam, kellemes kis ebéd kerekedett belőle.

Káposztás babos egytál


Anya mindig azt mondogatta, hogy akármilyen szegény is valaki, ha elég babot meg savanyú káposztát eszik, nem lesz beteges. Nekem mégse ez jut eszembe a babról, hanem az, mennyire jól esik belemeríteni a kanalat a sűrű, babos ételekbe, amikor kezd lehűlni a levegő. A hüvelyesek az én nagy - és majdnem titkos - kedvenceim. Sokan nem szeretik, vagy legalábbis nem rajonganak érte annyira, hogy minden héten többször feltálaljam.

Ez az egytál átmenet a leves és a főfogás között, egy emberes szelet kenyérrel tökéletesen jóllakat és hosszú-hosszú időre eltelíti a pocakot. A koronát egy gyönyörű szelet füstölt kacsamellel tettem rá az alkotásra, amit ugyan az aranynál és a bélszínnél is drágábban mértek, de egyetlen 12 dekás szelet ízei csodálatosan átjárták az egész ételt.

Káposztás babos egytál

Mi került a 2-3 személyes adagba? 20 deka gyöngybab, 1 póréhagyma, 3-4 káposztalevél, 2 sárgarépa, 12 deka füstölt kacsamell, 1 evőkanál liszt, só, bors.

Hogyan készült? A babot és a felkarikázott hagymát bő, sós vízben feltettem főni, háromnegyed óra múltán beletettem a feldarabolt répát, káposztát és kacsamellet. Amikor minden megpuhult, 1 deci vízzel kikevertem a lisztet, a babhoz öntöttem és ezzel sűrítettem be a levét.

Nem egy kétperces étel, az biztos, belakmározása után lassul csak be igazán az ember, bár a készítése se egy kapkodós történet.

Pőre túrógolyó


Most egy istené' se találom, hogy kitől, honnan loptam ezt a receptet. Arra emlékszem, hogy GBT-n kóstoltam és mindenféle zöldfűszerekbe volt forgatva. Nálam meztelen volt, de még így is mindenki imádta. Naná, hogy ennek legalább 1 hónapja, hogy elkészítettem. Remélem, hogy a jó receptet találtam meg a firkáim között, amely szerint 25 dkg túrót, 1 doboz Philadelphia krémsajtot és reszelt sajt helyett 10 dkg juhtúrót tettem bele, alaposan összedolgoztam és golyókat formáztam belőle.
Minden esetre sokféleképpen variálható, igencsak addiktív finomság. Bőven megéri a golyózással töltött időt.

Ha valaki magára ismer, kérem ne fogja vissza magát és jelentkezzen az eredeti recepttel! (Halványan a sajtkukacék rémlenek, de nem mernék esküdni.)
Update: Közben jelentkezett a tulajdonos, tényleg Sajtkukacéknál van az eredeti recept, itt.

Töltött alma


Milyen egyszerű és mégis mennyire feldobja az almát, ha megsütöm plusz hozzádobálok még egy-két finomságot! Nem csoda, hogy mostanában itt is, itt is meg ott is találkozok almás ötletekkel.

A képen látható változatomba darált keksz, dió, mazsola, méz meg fahéj került. A tetejére nagyon szeretek egy jó adag tejszínhabot halmozni, ami összekeveredik a még majdnem forró alma karamellizálódó levével. A vendégeket is könnyű vele elvarázsolni.

Hoztam még egy másik változatot is, egy eredeti boszniai receptet, a

Tufahiját

A diós tejszínhabbal töltött alma Bosznia szerte igencsak kedvelt csemege. Elkészíteni pedig olyan egyszerű, hogy akár egy kezdő kukta is megpróbálkozhat véle. Az édes élvezet garantált.

Mi kell hozzá? 6 alma, 2 dl tejszín, 4 evőkanál cukor, 15 dkg dió, 1 csomag vaníliás cukor, fahéj.

Hogyan készül? Az almák közepét egy erre alkalmas szerszámmal, kivájjuk, majd forró vízben 5 percig főzzük. Az almák inkább maradjanak kemények, mintsem, hogy szétessenek.
A tejszínt a cukorral és vaníliás cukorral kemény habbá verjük, a darált diót beleforgatjuk. A kihűlt almákat ezzel a diós keverékkel töltjük meg és behűtve kínáljuk. A tetejét fahéjjal megszórjuk és végül némi mézzel is meglocsolhatjuk.
Sok hasonló finomság receptje található még Kern Ágnes: A Balkán ízei című szakácskönyvében.

Saláta őszi finomságokkal


Csak azért írok, hogy nehogy bárki is éhen maradjon, amíg én lábadozok egy furcsa, "nem tudom eldönteni gyomorrontás-e" állapotból. Egyre csak gyűlnek a megosztandó receptek, ez a saláta is annyira jól sikerült, mindenféle finomság került ugyanis az öntetébe, igazi felnőttes variáció.
Egy éve is volt körte-márványsajt kombináció, ez nálam az ősz egyik elengedhetetlen szereplője.

Őszi saláta

Mi került a 2 személyes adagba? 1 zacskó vegyes salátalevél, 1 nagy körte, citrom. Az öntetbe: 2 evőkanál tejföl, 1 evőkanál konyak, 2 evőkanál durvára tört dió, 2 evőkanál morzsolt kékpenészes sajt, só, bors.

Hogyan készült? Az öntet hozzávalóit elkevertem. Ha bármiből hiányozna az összhanghoz, akkor teszek még bele. A körtét meghámoztam, felkockáztam, citromlével meglocsoltam, hogy ne barnuljon meg. A hozzávalókat óvatosan összeforgattam. Hozzá ropogós héjú kenyeret kell eszegetni és esetleg egy kis hideg csirkesültet.

Bonus track, a fentiekhez illően a gyermek által anyja legnagyobb ámulatára előadott mondóka. Meg lehet zabálni, ahogy mondogatja, persze felszólításra nem működőképes az előadás.

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban?

Nem lakhat ott bárki,

Csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra

Kinyílik a csontkapuja

És cammogva előmászik

Vén Dióbél bácsi-

Csak a szádat

Tátsd ki!

Kicsit korán...


Na jó, nem kicsit, nagyon korán van még ehhez, de:

- Tegnap elkezdődött az ovis kóruspróba, ahol mi anyukák gyakorolunk decemberre mindenféle szép, csengő-bongó dalokat, amiket majd előadunk a csemetéknek.

- Jelentkeztem a már hagyományos angyalkás-gasztroblog játékra és talira. Harmadszor fogok résztvenni benne! Mi ez, ha nem hagyomány?

- Ma piros-arany meg rénszarvasos mintás szalvétákat vettem. Közben arról ábrándoztam, milyen jól fognak mutatni a 24-ei terítéken.

- Napok óta "wintergenuss" teákat kortyolgatok: karamellás-vaníliás, narancsos-fahéjas, stb.

- A kis közértben már napok óta szemezek a tojáslikőrös karácsonyi színekbe csomagolt csokival . (De csak szemezek!)

- Ráérő gondolataimban már ajándékokat válogatok, hogy aztán az egészet december 2-3. hetére hagyjam.

Mentségemre legyen mondva, nem vagyok egy jól fejlett karácsony-mániás, csak néha-néha porolgatom lágy mosollyal a 6 darabos vonatkozó CD-gyűjteményt.
Anyahajó elmélkedése kötelező olvasmány a témában.

Édesköményes halleves


Legalább három jegyezetfüzetem van egyszerre, mindenféle receptekkel, ötletekkel, interjúvázlatokkal, elintéznivalók listájával és telefonszámokkal, címekkel telezsúfolva. A receptek általában úgy néznek ki, hogy csak pár, fontosabb hozzávalót firkantok le, az elkészítési módot szinte soha. A legbosszantóbb az, hogy általában címet se adok, így aztán utólag csak találgatok. Nem vagyok egy rendmániás típus.

Most fedeztem fel például, hogy a nyáron kijegyzeteltem valahonnan kéttucatnyi ötletet. Ez a kecsegtető recept is közte volt, már ahogy elolvastam a hozzávalók listáját, éreztem, hogy jó lesz. Nem lett jó, egyszerűen fergetegesen fantasztikus lett.


Édesköményes halleves


Hozzávalók 4 személy részére: 1 póréhagyma, 1 édeskömény, 2 evőkanál olaj, 1,5 dl fehérbor, 3 evőkanál paradicsompüré, 40 dkg halféle (lazac, rák, kagyló, stb.) 3 evőkanál tejszín, só, bors.


Elkészítése: Az apróra kockázott pórét meg az édesköményt, amelynek zöldjét félretettem a táláshoz, az olajon üvegesre pároltam. Felöntöttem borral, paradicsompürével és fél liter vízzel. Halalaplével kellene, de az nálam nincs raktáron. Amikor a hagyma teljesen megpuhult, kiszedtem pár csinos édeskömény szeletet, a többit pedig finomra turmixoltam. Újra felforraltam és megfőztem benne a halat, rákot. Fűszereztem. Édeskömény szeletekkel és a zöldjével díszítettem.

A környezettudatos vásárló tízparancsolata

Maimóni küldte nekem tovább ezt az új körkérdést. Ez tényleg a szívügyem, de ahogy olvasom a kérdéseket, rá kell jönnöm, van még hova fejlődni. A kérdések feketével, a válaszok kékkel.

1. Írd össze, mire van szükséged!
Csak azt vedd meg, amire ténylegesen szükséged van, ne azt, amit el akarnak neked adni. A nagy bevásárlóközpontok és a reklámok profi módon csábítanak a felesleges pénzköltésre.
Mivel általában úgy megyek vásárolni, hogy van egy recept a fejemben, általában listát is írok hozzá. Az egyetlen gond, hogy a listán szereplő dolgok mellett általában még kétszeres mennyiségű cuccot hurcolok haza. Főleg, ha piacra megyek, mindig több kilónyi plusz zöldséget, gyümölcsöt veszek, de valahogy mindig minden elfogy. Azt gondolom, ez esetben nem baj, ha visz magával a szezon kínálata, ha engedem, hogy inspiráljanak a szépséges növényi részek.

2. Menj a piacra vagy helyi boltba!
Így vásárlásoddal a helyi kisvállalkozókat, a helyi gazdaságot támogatod, amitől a te jóléted is függ. A multinacionális üzletláncok profitja kikerül a helyi gazdasági körforgásból.
Imádok piacra járni, kéthetente sikerülni is szokott. Ilyenkor igyekszem az őstermelőktől, illetve az annak látszó egyedektől beszerezni a cuccot.
Imádom a kis, specializált boltokat, bár ezek általában nem esnek a mindennapi vásárlásom útvonalába. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy ezek nem éppen a magyar termékekre specializáltak - lásd francia sajt, görög olajbogyó, stb.
A hiperektől szédülés és hányinger tör rám, havonta-kéthavonta tévedek be egy ilyenbe - talán még ez is túl sok.
A legtöbbet a Kiss közérben költök, az itt van a sarkon, ezzel úgy 15 embernek adunk munkát, de itt nem igazán keresem már a magyar márkákat.

3. Vigyél magaddal táskát, szatyrot!
Ne fogadj el zacskót mindenhol. Egyrészt pénzt adsz érte feleslegesen, másrészt szemét lesz belőle, ami terheli a környezetet, sőt a szemétdíjat is te fizeted.
Igyekszem, igyekszem. Vattacukorhajú lánytól beszereztem 2 gyönyörű bevásárlótáskát, azokat gyakran viszem magammal, de sokszor elfelejtem, sajnos.

4. Menj gyalog vagy tömegközlekedéssel!
A mozgás egészséges és ingyen van. Ha tömegközlekedéssel utazol, tizenötször kevesebbet szennyezed a környezeted, mintha autóval közlekednél, és jóval olcsóbb is.
Na igen. Sokáig, tényleg nagyon sokáig ellenálltam. Mindenhová busszal, villamossal mentem. Aztán tavaly novemberben feladtam. Pont egy éve van autóm. Egyre többet használom. Kertvárosi életforma, de egyszerűen nem tudom nem élvezni azt a szabadságot, hogy elmehetek 20 perc- fél óra alatt bárhová, ahová az előtt egy-másfél órába került egy út.

5. Vegyél helyi termékeket!
Keresd a lakóhelyed közelében készülő dolgokat, ezáltal a helyi gazdaság fenntartásához és fejlődéséhez járulsz hozzá és csökkented a szállítással járó környezetterhelést is. Minél távolabbról jön, annál többet szennyez.
Erről már elég sokat értekeztem. Itt meg itt meg itt.

6. Válaszd az egyszerű, környezetbarát csomagolást!
Ne dőlj be a szép külsőnek. A drága csomagolást Te fizeted meg, holott neked csak a termékre van szükséged. Kettőt fizetsz egyet kapsz! Keresd a visszaváltható, újrahasznosított, egyszerű csomagolást.
Nagyon igyekszünk szelektíven gyűjteni a szemetet, de tudom, hogy így is rengeteg szemetet termelünk. Ezt bőven lehetne csökkenteni, még ha csak fele lenne, az is sok lenne.

7. Kerüld a vegyszereket!
Kerüld a nem természetes alapanyagokból, gyárilag előállított, vegyszerezett, félkész élelmiszereket. A vegyszerek ártanak az egészségednek.
Büszke vagyok magamra, hogy lassan egy éve bio mosószert és mosogatószert használunk. Szerintem nagyon jó a hatásfoka. Ecover. A domestost és a ciffet még nem sikerült kiváltani.

8. Vegyél idényzöldséget és -gyümölcsöt!
Az üvegházi, vegyszerezett, több ezer kilométert utaztatott, mesterségesen érlelt, agyoncsomagolt és tartósított áruk jelentős környezetterhelést okoznak és csak a szemnek szépek.
Azt hiszem a receptjeimen is látszik, hogy elég szezonálisan eszünk. Ha valami olyat kívánnék, aminek nincs szezonja, akkor fagyasztottat veszek, illetve előkapom a tavasszal-nyáron bespájzolt meggy, barack, szeder meg áfonyakészletem egy-egy dobozát. De őszintén szólva az ilyen zimankóban ezerszer jobban esik a sütőtök illatával teletölteni a lakást, mint bogyós gyümölcsös joghurtfagyit kanalazni.

9. Kerüld az egyszer használatos és felesleges dolgokat!
Az egyszer használatos termékek előállítása majd kidobása energiapazarlással és felesleges környezetterheléssel jár. Elektromos fogkefe, konzervnyitó és kenyérszeletelő? Ugyan már…
Nekem senki ne mondja, hogy a morzsaporszívó felesleges két gyerek mellett... de az eldobható játékoktól én is frászt kapok.

10. Olvasd el a címkéket!
Nézd meg: ki állítja elő a terméket, honnan jött, mit tartalmaz, mibe csomagolják, hová kerül? Ha nincs is tökéletes termék, válaszd a lehető legjobbat. Az vagy, amit eszel.
Olvasok címkét, illetve már elég jól sikerült leszokni a gyanús élelmiszerek vásárlásáról. A férjemet még meg kéne győzni, hogy ne együnk virslit, de ez nehéz ügy. A legjobbat keressük mindig, és reménykedünk. Havonta egyszer-kétszer veszek olyan szemetet, mint a fornetti meg a dobozos puding, de ezek a bűnök mindig egy nagyon nyűgös reggelen segítenek átal, így talán megbocsáthatók.

Ha van kedve elmélkedni, megkérdezném Anyahajót meg a Vattacukorhajú lányt, ha már úgyis emlegettem.

Menzakaja: szeretem/utálom

Szeretnék cikket írni menzakaja témakörben, ezért aki erre jár és van pár jó vagy rossz emléke a témakörben, ne habozzon megosztani velem.
Mi volt a kedvencetek?
Mit utáltatok a legjobban?
Mi az, amit otthon is megpróbáltok újra kivitelezni?

11 éve keresett íz


Tizenegy éve ugyanilyen havasesős időt hagytam itt Budapesten, nagykabátban szálltam fel a repülőre, de a táskám nyári ruhákkal volt tele. Amikor Madrasban kiszálltam a légkondicionált dobozból, azonnal megcsapott az a nehéz levegő: szag, páratartalom és éjjel kettőkor is dögmeleg.
Sose akartam Indiába menni, de ezt az utazást nem tudtam kihagyni. Arra emlékszem, hogy a két hét alatt szinte mindent megkóstoltam, amit elém tettek és még a hasamat se csaptam el. A csípős mindent vitt, mindent elborított, kivéve az édességeket.
Amikor visszatértem a jeges-szeles novemberbe, azonnal elkezdtem keresni azt a jellegzetes ízt, de valahogy sosem leltem. Egészen a mai napig, most mindent sikerült egybe pakolni: a curry csípősségét, a római kömény háttérből való kandikálását meg a friss koriander poloska-ízét. Ezek együtt tökéletesek és finomak.

Padlizsán-csicseri curry

Mi került a 4 személyes (köretnek való) adagba? 2 palizsán, 1 hagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 dl kókusztej, 1 dl paradicsompüré, 1 doboz csicseriborsó konzerv, madrasi currypor (vagy paszta), őrölt római kömény, friss koriander, olaj, só.
Hogyan készült? A hagymát, fokhagymát apróra kockáztam, olajon pirítani kezdtem. Hozzáadtam a meghámozott, szintén felkockázott padlizsánt. Együtt pároltam, majd felöntöttem a paradicsommal, kókusztejjel és egy kevés vízzel. Fűszereztem. Lefedve puhára pároltam, hozzáadtam a lecsepegtetett csicserit és vígan faltam.
A kendő természetesen bangalore-i szuvenír, néha előveszem és gyönyörködök benne. Lila-türkíz színjátszó...

Harcsapaprikás


Ez egy komoly vita tárgya, mármint, hogy igazából mi a paprikás. Én azt tanultam aputól, hogy a paprikás abban különbözik a pörkölttől, hogy az előbbit felöntjük vízzel, míg az utóbbi a hús saját levében párolódik. Mások viszont azt mondják, hogy a paprikás a végén belekevert tejföltől lesz az, ami. Viszont mi a tejfölt mindig a tésztához kevertük, sose a piros lébe.

Mindegy, a lényeg, hogy ez a paprikás elég jól sikerült, hála Zsuzsi ötletének, hogy először meg kell sütni a halat, mielőtt a "lébe" kerülne.

Mi került a 4 személyes adagba? 75 dkg harcsafilé, 1 vöröshagyma, 1 paradicsom, 1 piros húsú paprika, őrölt pirospapirka, liszt, olaj, só, bors.

Hogyan készült? A halat felszeleteltem, sóztam, paprikával elkevert lisztbe forgattam és egy kevés olajban minden oldalról pirosra sütöttem. A hagymát, paprikát apróra kockáztam és kevés olajon elkezdtem párolni. Megszórtam 1 kanál pirospaprikával. Felöntöttem vízzel, beletettem a héjától megfosztott paradicsomot is. Kétszer elforraltam a hozzáöntött pohárnyi vizet. Ez idő alatt a hagyma krémesre puhul. Fűszereztem sóval, borssal. Ekkor újra öntöttem hozzá egy kis vizet, belepakoltam a halszeleteket és összeforraltam az egészet.

Köretként túrós galuskát főztem, receptje itt olvasható.

Hagymaleves háromféle hagymából


Olcsó, finom és meleg. Lehet egyszerűen csak vöröshagymából is, a lilahagymát pedig hagyagolnám legközelebb, mert elég szomorkásra szükrül a színe.
Hagymaleves
Mi került a 4 tányéros adagba? 1-2 pórhagyma, 3-4 vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 1 liter húsleves, 1-2 evőkanál olaj, 1 evőkanál liszt, só, bors.

Hogyan készült? A hagymákat felkarikáztam. Szerintem ez esetben szebb ha szeletben maradnak, mint ha kockáznám. A fokhagymát viszont egészen apróra kockáztam, abba valahogy mégsem jó beleharapni. A lábasban olajat forrósítottam, beleszórtam a hagymát, üvegesre pároltam, sóztam. Megszórtam liszttel, egy kicsit együtt is pirítottam. Végül felöntöttem húslevessel. Néha, bevallom, nincs itthon a fagyasztóból előkapott húsleves, ilyenkor használok leveskockát. A bioboltban ugyanis van tartósítószer-mentes zöldségkocka és az eléggé feldobja ezt a levest. Jó sokáig, úgy 3/4 óráig főztem, hogy a hagyma szinte szétolvadjon.


Hozzá pedig mindekinek jár egy jókora szelet pirítós kenyér sok-sok reszelt sajttal összesütve. Imádom, ahogy a kenyér megszívja magát a finom lével, a sajt meg csak nyúlik-nyúlik. Tényleg isteni és meglepő módon még a gyerekek is szívesen eszik, ugyanis egyáltalán nincs hagyma íze.

Smoothie


Nem tudom észre vette-e valaki, hogy mostanában az egészséges életmód, illetve a gyors meggazdagodás jegyében sorra nyílnak a lébárok. Olyan helyek, ahol mindenféle turmixokat meg gyümölcsleveket lehet szürcsölni. Imádom ezeket. A Mammut I. aljában már elég régóta lehet frissen facsart gyümölcsleveket inni, minden zöldségesbe kellene egy ilyen pult.

A MOM-ban, a mozinál lévő helyben viszont akkorát csalódtam, hogy alig tudtam visszafogni magam. 800 forintnál is többet kérnek egy 3 decis adagért. Ez még valahol elfogadható, bár érdekes árképzés. A gondom azzal volt, amikor megláttam, hogy minden gyümölcslét siós dobozokból varázsolnak elő és csak a felkockázott alma alkotja a friss alapanyagok sorát. Na, ez már csúnya lehúzás.


Dühömben el is kezdtem itthon gyártani a finomságokat. Nektek egy kissé macerás, bár zseniális ízű, őszi smoothie-t mutatnék. Abban különbözik a turmixtól, hogy ebbe a gyümölcsön kívül semmi sem kerül. Ízben nincs hiány, viszont kell egy kis selymesség, ezt adja a banán.

Őszi smoothie

A macera abból adódik nálam, hogy nincs gyümölcs-centrifugám, viszont szőlőlét szerettem volna gyártani. Először is leturmixoltam a leszemezett szőlőt, majd egy szűrőn átküldtem. A gépbe pakoltam még körtét és banánt, éppen ezek voltak itthon. Finom, édes és ez biztos, hogy csak egészséges lehet.

Dicsekedni jöttem


Talán most már nem számít elkiabálásnak. Úgy tűnik a jövő héten feldüböröghetnek a nyomdagépek! Még egyszer átolvasom az egészet, aztán hajrá! 25 novella keresi majd az olvasóit.

Sült karfiol-krémleves


Nem mondhatnám, hogy a karfiol feltétlen rajongója vagyok, de azért csak-csak megeszem. Ez a leves változat például kifejezetten jól sikeredett. A biztos, hogy jót tesz ennek a zöldségnek, ha nem pároljuk ki a lelkét, hanem sütőben puhítjuk, pirítjuk.

A legegyszerűbb változatban egyszerűen csak zöldséglevessel, tejszínnel turmixolnám le és pirított kenyérkockákkal tálalnám. Ennél egy picit izgalmasabb ez a leves, némi thai beütéssel, kókusztejjel, korianderrel meg rákkal. Így válik igazi luxuslevessé a nemszeretem karfiol.


Sült karfiol-krémleves, rákkal és korianderrel


Mi került a 2 személyes adagba? 20 deka karfiol, 1 dl kókusztej, 3 dl zöldségleves, 6-8 darab királyrák, néhány levél friss koriander, só, bors.


Hogyan készült? A karfiolt rózsáira szedtem és a sütőben, egyszer megforgatva puhára sütöttem. Persze nem lesz annyira puha, mintha főznénk, de ez nem baj. A kicsit lehűlt karfiolt összeturmixoltam. Ha igazán krémeset akarok, akkor egy szitán is átpasszírozom, de most úgy tűnt ez felesleges macera. Az összes hozzávalót egy lábosba pakoltam, öntöttem, felforraltam, hogy jó forró legyen. Ízesítettem, végül megszórtam az összemetélt korianderrel is.

Bort vettem


Nálunk a drágám a borfelelős, én csak félve hozok haza palackot, vagy olyasmit, amit ő már többször tesztelt. A fehérvári úti piacozásom alkalmával azonban olyasmira vetemedtem, ami már-már ugrás volt a sötétbe. Az első emeleten, a halassal szemben van egy kicsi, de nagyon zsúfolt boltocska. Mindenféle sajtok, lekvárok beszerzési forrása volt eddig a szememben, de most megláttam, hogy 1000 forint alatt adja az újvilági vöröseket. Egyszerűen nem hagyhattam ki.

És a bor, például ez az ausztrál, jó. Nem egy csúcsbor, de kifejezetten jól lehet inni, kellemes, nem igényli a dédelgetést meg a hosszas elemzést, kóstolgatást. Arra való amire: meginni egy jó kaja mellé.

Nyers és majdnem nyers hús


Hogy tovább borzoljam a kedélyeket... akármilyen hihetetlen is, én még nyers húst is eszek. A hajszálvékony carpaccio az olaszok játéktere, de a tatárbiftek gyerekkorom óta elkísér, mint ünnepi étek.

A bélszínnek meg kell adni a tiszteletet, nemcsak azért mert drága, hanem mert ezt aztán tényleg nem eszik mindennap az ember. Érdekes módon, mi a drágámmal inkább akkor eszünk ilyesmit, ha csak ketten vagyunk és általában semmi különös okunk nincs rá, egyszerűen csak így tudjuk kiélvezni a pillanatot. Nagy tömegre, tizenöt fős vendégseregre bélszínt sütni nem is egyszerű, persze a tatárbifteket meg lehet csinálni.


A dolog apropója még, hogy felhívnám a figyelmét azoknak a szigetszentmiklósi Rozmárra, akik még nem ismerik. Nem túl sűrűn fordul elő velem, hogy hétköznap arrafelé járjak, főleg gyerek nélkül a hátsó ülésen. Ilyenkor mindig egy óriási dobozzal távozok, ami aztán hónapok alatt tűnik el a fagyasztóból. Tegnap viszont mondta a kedves hölgy, hogy van friss bélszín is, nemcsak az akciós fagyasztott. Úgyhogy ebből is került a dobozba.

Bár a rozmár főleg a tengeri herkentyűk révén vált ismertté, minden évben újra és újra meglepnek a választékuk bővülésével. Borjúpofa, igaz Belgiumból. A vadakat viszont szinte kizárólag Magyarhonban lövik és saját maguk darabolják, dolgozzák fel. Magyar vaddisznót a magyar asztalra - mondhatnám. De térjünk vissza erre a szépséges marhára.


Tatárbiftek 2 személyre, mindenféle titkos hozzávalókkal

Egy 30 dekás darabot, a bélszín elvékonyodó végeit felkockáztam, majd az aprítógéppel pépesre daráltam. Adtam hozzá mustárt, ketchupot, sót, borsot, konyakot, darált savanyú uborkát, hagymát, fokhagymát. Vajas pirítóssal ettük.

Bélszín fehérboros-mustáros zöldbors mártással

A húst elég vékonyra szeleteltem, olyan 2 centisre. Az éttermekben általában ennél sokkal vastagabbra hagyják, de én szeretem, ha egy kicsit mégis megsül, nem csorran ki a vér, hanem csak az a rózsaszín húslé.
Egy serpenyőben vajat és olajat forrósítottam. A húst, mindkét oldalon csak 1-2 percig sütöttem. Így kívülről kap egy kis kérget, de még puha, szaftos marad. A húst kiszedtem egy tányérra- pihentettem. A serpenyőbe löttyintettem egy kis fehérbort, beleszórtam némi sós lében eltett zöldborsot és egy kiskanál mustárt. Ezt összeforraltam, a húsra öntöttem.
Nem készítettem hozzá köretet, egyszerűen ropogós héjú kenyérrel tunkoltuk a levét.

Lehet, hogy meglepő, hogy fehérbort használtam, de ezekhez az ízekhez tökéletesen illet a csobánci Villa Tolnay - a drágám új felfedezettjének - rajnai rizlingje. Ez egy komoly, olajos bor, aminek még a kétnapos nyitvatartás sem ártott meg. Lehet, hogy én is rajnai rajongó leszek szépen lassan?

Vírusok és egyéb állatfajták

Vírust kapott a honlapom, a kernagi.hu. Tudom, hogy nem ellenem irányult a támadás, hanem úgy ahogy van leigázták a tárhelyet adó céget, de ez akkor is igencsak bosszantó. Bár a hibát helyreállítottuk, vagyis teljesen újra felpakoltuk az oldalat, a Google még mindig azt jelzi, hogy nem biztonságos. Pedig az, csak még úgy 3 hónapig nem fog annak látszani, mire a nagy figyelő észrevesz minket újra.
Csak gondoltam szólok, hátha érdekel valakit.

Miért eszek állatot?

Itt van ez a Vegéthó és egyre-másra látom a húsmentesek számvetéseit, indokait, történeteit és elveit. Igyekszem, nagyon igyekszem megérteni, hogy valaki miért korlátozza be ilyen mértékben saját életét. Felsejlik bennem néhány megoldás, valahogy mégis úgy érzem, az egészségügyi indokokon kívül nem igazán tudnék magamnak más kényszerítő erőt találni, ami erre az útra vinne.

Én húsevő vagyok, tej- és tojásevő is. Sokat gondolkodtam azon, miért eszek húst. Összeszedtem a gondolataimat, semmi tudományos érvet nem szeretnék felhozni (a fogakról, bélrendszerről és egyebekről), de attól félek becsúszik majd egy-két (ál)tudományos okoskodás is.

1. Mert finom. Aki vágott már bele egy tökéletesen elkészített, valószerűtlenül puha bélszínbe, amelyből a kés nyomán kicsordul a húslé, na, az tudja, hogy miről beszélek. A jó húsnak íze van, méghozzá milyen íze! Amikor ilyesmit eszek - és most tényleg a jól elkészített, jó minőségű húsról beszélek - akkor érzem azt a diadalt, amit az ősember is átélt. Ilyenkor minden falattal áramlik belém az életerő, a leölt, legyőzött állatok ereje. Csak annyit mondanék még ezzel kapcsolatban, hogy tárkonyos báránymáj és ebben minden lényeges benne van.
A húst, tejterméket, tojást még azért is érezzük finomnak, mert a zsírokban oldódnak úgy igazán az ízek, ezek az ételek pedig igazán gazdagok zsírokban, zsírsavakban. Most nem a vitaminokat meg egyéb esszenciális hozzávalókat emlegetném, egyszerűen csak felerősödnek a fűszerek, zamatok, sőt az illatok is, ha kerül hozzá egy kis zsír (vaj, tejszín, húsrostok közül kiolvadt anyag).

2. Mert változatos. Aki leragadt a szárazra sütött csirkemellnél, nos, azzal nem sok mindent tudnék kezdeni. Mert a húsevés igenis változatos, rövidített listája annak, amit az idén kóstoltam: csirke, pulyka, fácán, kacsa, liba, disznó, marha, birka, kecske, őz, vaddisznó, tonhal, harcsa, ponty, lazac, királyrák, tintahal. Elbűvöl, hogy az állatoknak minden része más és más lehetőségeket vonultat fel, hányféle fogás tálalható fel egy marhából, micsoda csodák rejlenek a belsőségekben. Ezer meg ezer szín, illat, íz.

3. Mert kulturálisan beágyazott. A húsevés igenis az európai-keresztény kultúra része és én ennek a kultúrkörnek vagyok a részese, sőt igyekszem figyelembe venni a hagyományait. A böjttel együtt, erről nem szabad megfeledkezni. Az, hogy ma minden egyes nap hús kerüljön az asztalra egyáltalán nem reális igény. A hús fogyasztása ünnepi lakoma kell, hogy legyen, így adva meg a tiszteletet a természetnek. Ugyanakkor a hús és egyéb állati termékek fogyasztásáról való lemondás a mi kultúránkban mindig a vezekléshez, a megbánáshoz és persze a nyomorhoz kapcsolódott.

4. Mert nem látom be, hogy káros lenne az egészségemre. Igaz, még csak harmincpár éves vagyok, de egyelőre igencsak jól érzem magam a bőrömben. Eleim is ettek húst, a legtöbben elég sokáig éltek/élnek ahhoz, hogy úgy gondoljam ez elfogadható. Ha bárki megkérdezne, innen nézve úgy gondolom, hogy nem szeretnék 140 évig élni, talán még százig sem. De ezt a témát majd nyolcvan évesen beszéljük át még egyszer.
Ténylegesen úgy gondolom, hogy a szervezetem képes megemészteni és hasznosítani az állati eredetű táplálékot, sőt ezekből sokkal nagyobb energiamennyiséget képes felhasználni, mintha pusztán növényi étrendet folytatnék.

+1. Nagyon aggaszt viszont, hogy milyen körülmények közül kerül ki a tányéromra huppanó hússzelet. A nagyüzemi állattartás leginkább nem morálisan, hanem környezetvédelmi valamint egészségvédelmi szempontból aggályos. E tekintetben mindenképpen igyekszem önmérsékletet tanúsítani, minél jobb minőségű termékeket vásárolni és azokat minél nagyobb mértékben fel is használni, magyarán kevés szemetet termelni.

Jöhetnek a kövek.

Életem legjobb kenyere


Kísérletezek, olvasok, keresgélek. A kenyér számomra a legfontosabb étel, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy meglegyek nélküle. Ez valahol családi örökség, a nagymamámtól ellesett legfontosabb mozdulat a kenyér megszegése előtti volt, a késsel ugyanis keresztet rajzolt a kenyér aljára, mintegy megáldva azt és mindazokat, akik esznek belőle. Akkoriban még két féle kenyér közül lehetett választani Szabadkán - volt a fidelinkás gyári és az albán pék előálllította habkönnyű - mind a kettő jó volt a maga nemében és senkinek se jutott eszébe, hogy otthon állítsa elő a napi betevőt.

Bevallom, Budapesten pont a kenyér és zsemle, kifli választékot nem tudtam megszokni, siralmasnak tűnt. Aztán anyós pajti beszerzett egy kenyérsütő gépet és évekre megoldódott a probléma, ő szállította a finomabbnál finomabb kreációkat. Én is tovább kísérleteztem, átütő sikert nem arattam. Közben felfedeztem pár forrást is, ahol elfogadható, sőt finom kenyeret tudtam beszerezni, fejlődnek a pékségek is, elérhető közelségebe került a Lipóti is.

Az utóbbi időben azonban szinte megszállott lettem, mindent összeolvastam a témában, ami csak elém került. Nagy halom könyv, újság és persze internetes ismeret.

Kenyerek jöttek, mentek, egyiktől se voltam elájulva. Egészen a legutóbbi alkotásomig. Nos, ezt két nap készítettem el egymás után, mindkétszer átütő sikert könyveltem el. Puha, puha, puha. Ez a legfontosabb ismérve ennek a kenyérnek. Nem szivacsos, nem is túl lukacsos. Csodásan megnőtt felfelé, nem lett lapos. A legnagyobb meglepetés pedig akkor ért, amikor ezt a kincset tegnap este valahogy kint felejtettem a pulton. Az első szeletet levágva, a második még teljesen elfogadható állapotú maradt. Jelzem, ezt a kenyeret 3 nappal korábban raktam be a sütőbe.

Mindezekkel távolról sem szeretném azt mondani, hogy én most feltaláltam valamit vagy ilyesmi. Egyszerűen csak végtelenül boldog vagyok, hogy végre siker koronázta hosszas kísérleteimet. Próbáltam végiggondolni, hogy mi lehet a titok, talán ezek között bújik meg:
1. Viszonylag hosszú első kelesztés, nagyjából 3 óra, amit mi a játszó téren töltünk.
2. Kenyérlisztet használok, a sima liszt egyszerűen nem működik.
3. Joghurttal keverem össze az éltesztőt meg a vizet.
4. Kevéske olaj is kerül azért bele.
Hogy készült ez a kenyér? Végülis semmi extra. Egy harmad csomag friss élesztőt feloldok 1,5 dl langyos vízben, 1,5 dl joghurtban, 1 kanál cukorral. Fél kiló kenyérlisztet teszek egy tálba, összekeverem 1 kiskanál sóval. Hozzáöntök 2-3 evőkanál olajat. Amikor felfutott az élesztő, összekeverem a liszttel, addig gyúrom, míg rugalmas tészta lesz belőle.
5-10 perc gyúrásra mindenképpen szüksége van, de ezt elvégezheti a robotgép, kenyérsütő gép is. Gombóccá formázom, kicsit belisztezem a tetejét, tálba teszem és lefedem egy konyharuhával.
Legalább 3 órára magára hagyom.
Amikor a gombóc óriássá dagadt, újra meggyúrom, ismét legalább 5 percig dolgozok vele. Hosszúkás kenyérré formázom, a tetejét bevagdosom. Sütőlapra teszem, közben a sütőt felfűtöm 220 fokra. A kenyeret hagyom kelni, úgy szemre, legalább a kétszeresére nőjjön. Berakom a sütőbe, a tetejét igyekszem vízzel megfröcskölni, ettől lesz ropogós. Körülbelül fél órát sütöm, szép barna lesz, de közben át is sül. Ha kell, akkor közben lejjebb veszem a sütő hőmérsékletét.
Hagyom kihűlni, bár mi még olyan majdnem-forrón is neki szoktunk esni, de akkor még nem lehet szépen vágni.

Szilvamártás


Készítettem tavaszi tekercset, a kínai éttermekben nagyon szeretem. Nem is azt a bumfordi változatot, hanem azokat a kecses kis szivarkákat, mindenféle izgalmas töltelékkel. Nos, nekem nem igazán jött össze a dolog, talán túl sok lett a töltelék, a tészta meg összeragadt, még sütés után is, egy olajos, ragacsos kulimász lett belőle.

Került viszont hozzá egy kis szilvamártás is, ami egyszerűen mennyei lett, éppen ezért receptjét elmesélésre érdemesnek tartom.

Szilvamártás kínai fűszerezéssel

Mi került bele? 30 deka szilva, 1-2 evőkanál méz, 2 dl vörösbor, 2 csipet kínai ötfűszer keverék, amelyben a csillagánizs dominál, 2 evőkanál szójaszósz.

Hogyan készült? A szilvát kimagoztam és mivel jó érett volt, a héját is könnyedén le tudtam húzni. A borral, mézzel együtt vagy fél órát rotyogtattam, az ízek csodásan összeolvadtak. A lekvárnál folyékonyabb állagú anyagot leturmixoltam, szójaszósszal és fűszerkeverékkel ízesítettem.

Kicsit sós, kicsit édes, nagyon fűszeres és nagyon jól megy mindenféle sültekhez, rántottakhoz, de akár a zöldséges rizshez is.

Villa-interjú Csernus Ágival, a Figurkák megteremtőjével


Le se tagadhatnám, hogy mennyire gyerekes vagyok. Sokszor nem a gyerekeimnek, hanem saját magamnak vásárolnám a játékokat, különösen, ha ilyen izgalmas, mókás, kalandos babákról van szó. A képen a Konyhatündér Figurka szorongatja villáját. Csernus Ági, a babák megteremtője szerint „elfoglalt háziasszonyoknak komoly segítség lehet, gyorsan tanul és egyszerűbb fogásokat egyedül is elkészít”.

– Gyerekes dolog gyerekjátékokat készíteni? Az anyukájuknak vagy a játszótársuknak érzed inkább magad?
– Büszkén vállalom, hogy ez az egész nekem egy Igazi Játék. Kezdve onnan, hogy megszületik a fejemben egy újabb baba, majd megvalósul, egészen odáig, hogy egy asztal mögött állva, vagy az interneten eladom őket. Én nem tanultam sem a varrást sem az eladást, és a folytonos mikéntek és hogyanok ébren tartják a kreativitásomat. Ez az, ami engem előrevisz. Bevallom, volt már rá példa, hogy egy babát folyton takargattam, tettem-vettem egy vásáron, mire rájöttem, én ezt sajnálnám eladni. Nem is adtam el, elajándékoztam.
- A hús-vér tesók féltékenyek-e az általad teremtett lényekre?
– A gyerekeim mostanra tökéletesen immúnissá váltak a Figurkákra, de azt hiszem, ez érthető, hiszen folyamatosan több tucat veszi körül őket, mivel otthon dolgozom. Az első darabokat nekik készítettem, akad belőlük bőven a gyerekszobában. Ha valamelyikbe mégis beleszeretnek, persze hogy az övék lesz.
– Ha éjjel a Figurkák kilopakodnak a konyhába, mit csennek el legszívesebben a hűtőből?
– Elég édesszájúak, ha egy kis süti maradék vagy csokoládé netán elöl maradna este a konyhában, annak reggelre annyi. Először a gyerekekre gyanakodtam, de ők tagadnak, szóval csak a Figurkák lehetnek.
– Válogatósak-e a Figurkák és gazdáik?
– Nagyon kevés olyan dolog van, amit egyáltalán nem bírok megenni. Azt az elvet valljuk a családban, hogy minden újat megkóstolunk, mert valószínűleg nagyon finom. Erre a gyerekeket is rá lehet venni. Ha valakinek mégsem ízlik valami, akkor nem kér többet, de legalább megpróbálta. Egész meglepő eredmények is születnek, a 6 éves fiam szerint például ehetetlen a baracklekvár, de isteni a polip. Egyébként az élet minden dolgára is ezt a filozófiát vallom: Ha nem próbálod ki, nem tudod meg, milyen klassz!


És a végére jutott a villa-interjúk történetének első nyereményjátéka! Aki a Figurka blogon, azaz itt helyesen válaszol az alábbi kérdésre, megnyerheti a képen is látható Konyhatündért.
Hol és hogyan készülnek Figurkák?
a, Indiában, gyermekmunkával
b, Kínában, futószalagon
c, Magyarországon, manufaktúrában

Stresszoldás

Tegnap délelőtt a városban járva szinte semmit se sikerült elintéznem, közben kaptam még két idegesítő, újabb elintézni valókat a vállamra pakoló telefont is. Egyre rosszabb lett a kedvem, ilyenkor érzem, ahogy a torkomban nőni kezd a gombóc, és addig-addig dagad, amíg már a gyomromat is teljesen kitölti.
Hazaindulni nem akaródzott, pedig a parkolóba bedobált százasok szabta időkorlát vészesen a vége felé járt. Még gyorsan elkanyarodtam T. Nagy Tamás sajtboltja felé. Semmi extrát nem vettem, - egyszerűen nem volt türelmem kóstolgatni, kockáztatni, - csak egy csomag tésztát, egy kis articsókát, mozarellát a bivalyos fajtából meg a Szalámiboltban egy kis sonkát. A tésztát kifőztem, egy kevés darabolt, konzerv paradicsommal összeforgattam, rászórtam a sonkacsíkokat, az articsókát és felvágtam mellé a mozarellát. Negyed óra alatt sikerült olyan vacsorát csinálni, ami mindenkit az elégedettség érzésével töltött el. Mire az utolsó tagliatelle szálat is a villámra ügyeskedtem, addigra már bennem is teljesen kiengedett a feszültség.
Tanulság? Szeretek enni.

Almás, gesztenyés sütemény


Igen, ez már ősz, ahogy ez a sütemény is. Alma és gesztenye együtt fergetegesen jó, ahogy ez a napfényes, meleg ősz is. Még a válogatós 1-es számú is megevett a sütiből egy-egy szelettel. Az egyetlen kitétel, hogy nem gesztenyepürét, hanem szemes, általában fagyasztva árult (vagy otthon sütött, pucolt) gesztenyét kell hozzá használni.

Milyen hozzávalókat kevertem össze? 10 dkg vaj, 10 dkg barnacukor, 2 tojás, 25 dkg alma hámozva és reszelve, 20 dkg szemes gesztenye, 35 dkg liszt, 1 kiskanál sütőpor, csapott kiskanál fahéj.

Hogyan készült? A vajat és a cukrot kikevertem, hozzáadtam a tojást, ismét krémesre kevertem. A lisztet a sütőporral és a fahéjjal kevertem össze. A tojásos masszába tettem az almát, a lisztet, végül a tessék-lássék feldarabolt gesztenyét is.

Sütőpapírral kibélelt formába öntöttem, 45-50 perc sütésre van szüksége. Meg nekünk egy nagy bögre almás-fahéjas ízű teára, hogy mellé kortyolgassuk.

Joghurtos almaleves


Ez a leves olyan, mint ez az őszi napsütés. Kicsit már erőtlen, kicsit szomorkás, de azért még nagyon-nagyon jól esik. Ilyenkor már nem szokás hideg levest enni, de ez valahogy nem lett volna jó melegen.

És még miért ajánlom "melegen", mert a vízzel együtt összesen 5 hozzávaló került bele. Szinte meglepő, hogy ehhez képest mennyire kellemes. Természetesen nem árt neki egy kis citromhéj, szegfűszeg, sőt akár fehérborral is el tudom képzelni.

Joghurtos almaleves

Mi került a 4 személyes adagba? 6 alma, 2 evőkanál méz, 1 kiskanál őrölt fahéj, 1 liter víz, 2 dl joghurt.

Hogyan készült? Az almát meghámoztam, felkockáztam. Belepakoltam a vízbe, fűszereztem. Úgy negyed óra alatt már meg is puhult. Ekkor adtam hozzá a mézet, megkóstoltam, hogy kellemesen édeskés-savanykás-e. Amikor lehűlt, akkor tettem hozzá a joghurtot. Ez egy picit besűrítette, már-már krémleves állaga lett mindenféle habarás nélkül.

Armani Caffé


Egyszer majd lesz nekem is egy olyan piros Armani kösztümöm. Talán majd ha két évig félreteszem a gyesem teljes összegét... Álmodozni lehet, ugye? Meg kipróbálni az Armani-életérzést, ha már a boltjuk mellé egy caffét is nyitottak.

Azt hittem, hogy ez egy amolyan kötetlen kávéház, ehhez képest egy puccos étterem. A berendezésben a fekete dominál, erőteljes piros hangsúlyokkal. Igazából jól néz ki, a maga rideg módján. A falakat viszont nem tudom milyen elgondolásból, de mindenhol óriási tükörfelületekkel borították. Talán a gazdagok és szépek szeretik magukat nézni, ahogy rágnak, de én nem. Szerencsére az egyik sarokban sikerült olyan kuckót találnom, ahol éppen nem láttam magam.
Helyet választani nem volt nehéz, ugyanis összesen volt vagy 4 vendég. Meg öt pincér. A hangulat ennek megfelelően eléggé emlékeztetett egy halottasházra, suttogó, a helyzet komolyságához illeszkedő beszélgetés plusz a fekete berendezés.
Az én pincérem szerencsére egy kicsit csevegősebb, mosolyogni is hajlandó. Elmesélte, hogy egy hónapig okították őket és mindenki beszél angolul meg plusz egy nyelvet és természetesen magyarul is. Azért nem rossz, ha már a pincérek is 3 nyelven tudnak.

Az étlap olaszos, de nem pizza-pasta vonalon. Valahogy minden csalogatóan hangzik, nem is nagyon tudok választani. Végül lesz egy polip carpaccio kezdésnek. Mint azt megnyugtatóan megtudom, ez nem nyers polipot jelent, hanem pároltat, amit aztán lehűtve, formába paszírozva vágnak hajszál vékonyra. Nekem úgy tűnik, minden hozzávaló készen várakozik a hűtőben, csak éppen tányérra kellene pakolni. Ehhez képest jó negyed órát ropogtatom a grissinit, amire megjelenik a költemény. Nem tudom elképzelni, mennyit kell várni, amikor teltház van. De a polip tényleg mennyei, a krumplisaláta olajbogyóval és kapribogyóval szintén nagyon kellemes.

Hússal töltött tésztát kértem, ne kérdezzétek az olasz nevet, magyarul szaloncukor. A mártás se nem paradicsomos, se nem tejszínes, hanem egy beforralt húsalaplére emlékeztet. Van benne gesztenye és parmezán is. Egészen mennyei kombináció, tényleg vegytiszta ősz, bár egy kicsit több zöldfűszert azért még elbírt volna.

Közben sajnos lejött a főnök és elkezdte kioktatni a bejáratnál ácsorgó vendégfogadással megbízott hölgyet (hostess? háziasszony?). Én meg végighallgathattam a vendég-kezelés csínját-bínját. Olyan nagyon szívesen szóltam volna neki, hogy hé, én is vendég vagyok és ha olyan nagyon ért hozzá, akkor ezt nem itt és most, hanem valahol hátul kellene megvitatni.

Mindegy, az adagok nem valami óriásiak, bőven elfér még egy édesség. A csokitortára állítólag negyed órát kellene várni - köszönöm a figyelmeztetést, így egy túrótortára voksolok. Ez az igazi meglepetés. Egy ropogós tésztakosár érkezik, benne a világ legjobb, krémes, lágy rikottakrémje, egészen pici fahéjjal megszórva. Kértem mellé egy kávét is, ami persze úgy tökéletes, ahogy van.

Igazából az összes étel nagyon oda van téve, de a hangulat. Nos, legközelebb viszek magammal egy népes olasz családot, hátha akkor jól is fogom érezni magam. De az biztos, hogy továbbra is a tükrökkel háttal fogok ülni.
Étterem-teszt/kritika címszavakban:
Hangulat: ravatalozó
Berendezés: rideg piros-fekete, sok tükörrel
Menü: modern olasz
Ételek: szépen komponált tányérok, kicsit sótlan, de finom ízek, kicsi adagok

Villa-interjú: Libor Mária, a Limara pékségének írója


Ha kenyérsütésről, péksüteményekről vagy édes kelt tésztákról van szó, már többszáz embernek jut először eszébe a Limara péksége blog. Ezt írta nekünk az általa lefotózott a villájáról: "A kenyérhez nem kell villa, de van kettő ami azonnal eszembe jutott. Az egyik apukám villája, csak azzal az eggyel volt hajlandó enni. Ez a villa anyukámnál van, így arról nem tudok sajnos most képet küldeni. A másik a kisfiam villája, amivel megtanult enni, ezt a húgomtól kapta, nagyon kedves nekem."


- Miért pont a kenyér?

- Ez érdekes, és nem is tudom igazán, a véletlennek, a sorsnak nagy keze van benne. Mindig szerettem sütni-főzni, új ízeket kipróbálni. Amikor először ültem a net elé, akkor is azonnal recepteket kezdtem el keresgélni. Itt találkoztam először a kenyérsütőgéppel is, addig fogalmam sem volt róla, hogy egyáltalán van ilyen. A férjem évekig mondogatta, hogy vesz nekem, de én mindig hárítottam, hogy minek az, csak még egy elektromos kütyü a szekrény tetejére. Végül anyukám lepett meg vele, egy karácsonyi ajándéka volt. Azon a karácsonyon anyósom is ezt szeretett volna nekünk ajándékozni, őt is lebeszéltem róla, anyukám viszont nem kérdezett, cselekedett, tőle meglepetés volt. Mondanom sem kell, anyósom kicsit azóta is neheztel érte, pláne, hogy látja, mennyi örömöm, sikerem van vele.

Természetesen azonnal a neten kezdtem kutakodni receptek után, és szinte rögtön rátaláltam E.Margitra és csapatára. Hetekig csak olvasgattam őket, majd kicsit félve bejelentkeztem közéjük. Annyi szeretettel, kedvességgel fogadtak, hogy órákig ültem minden nap a gép előtt és tanultam, lestem tőlük az ötleteket, technikákat. Az ottani hangulat, légkör egyszerűen arra késztetett, hogy napról napra jobban, tökéletesebben készítsem el a kenyereimet. Hamarosan sikereket értem el, már tőlem is kérdeztek, én is tudtam tanácsokat adni a kezdőknek. A kenyérsütés szenvedélyemmé vált. Tudod, nagyszerű érzés egy remekül sikerült ételt, egy gyönyörű, kívánatos süteményt, egy szépséges tortát az asztalra tenni, de egy kenyeret! Na az valami más. Fantasztikus érzés. A sülő kenyér illatáról már nem is beszélve.

- Mi a jó kenyér titka? Te mit gyúrsz bele?

- Szerintem kenyeret nem nehéz sütni, aki akarja könnyen meg tudja tanulni. Igazából csak néhány alapvető dolgot kell betartani. A megfelelő dagasztás és a kelesztés a legfontosabb. Ha ezek megvannak tulajdonképpen már azt mondhatja bárki, hogy tud kenyeret sütni. De van még egy nagyon fontos dolog! Bele kell minden kenyérbe gyúrni egy kicsit magadból is. Szívvel-lélekkel kell csinálni, a tésztával együtt kell lélegezni. Ha csak gyorsan összedobok egy kenyeret, mert rohannom kell, akkor soha nem lesz olyan, mint amikor odafigyelek rá, szeretettel készítem. Hiába tartom be a receptet, ha csak összedobom, a kenyér akkor csak olyan lesz, de ha oda is figyelek rá, szeretem miközben csinálom, akkor beszélni fog hozzám miután kisült, akkor még az illata is más. Biztos sokan mosolyognak ezen, de ki kell próbálni, ez bizony így van!

Az igazi, mindennapi kenyérbe csak víz és liszt kell, valamilyen kovász, csipet élesztő. Tökéletes kenyér lesz belőle. Természetesen minden adalék nélkül. De azt gondolom, csak a képzelet szabhat határt a különböző ízesítésű kenyereknek. Lehet ízlés és hangulat szerint variálni a folyadékot, a különböző liszteket, egy kenyérben akár négy-öt fajta liszt is lehet. Bármilyen zöldséggel, gyümölccsel, sajtokkal, aszalt gyümölcsökkel, zöldségekkel, kakaóval, magvakkal, pelyhekkel más és más kenyereket lehet készíteni. Izgalmas a kísérletezgetés.

- A blogodat elnézve semmiféle divatos, natúr meg egészségtudatos meg hasonló táplálkozási elvet nem vélek felfedezni, hanem a jó hagyományos kosztot. Miért tetszik az embereknek ennyire ami régimódi, mondhatnám ódivatú?

- Igen, valóban nem vagyok elkötelezett híve egyik divatos irányzatnak sem. De ódivatúnak azért nem mondanám a konyhámat. Érdekes, hogy neked ez jött le, mert az ismerőseim, családom, barátok szerint én mindig valami különlegességet készítek, van aki csak félve jön hozzánk ebédre. Ez persze csak vicc volt. Szeretek kipróbálni új, eddig ismeretlen ízeket, de szeretjük a hagyományos magyaros konyhát is. Ez nem azt jelenti, hogy mindennap pörkölt és bő zsírban sült étel van az asztalon. A magyaros ízekkel nincs semmi baj, csak korszerűbb, könnyebb módon kell őket elkészíteni.
Megrögzött húsevő vagyok, a családom is az. Természetesen azért arra törekszem, hogy minél egészségesebben étkezzünk, a gyerekeimet is szeretném erre szoktatni. Nagyon sok zöldséget, gyümölcsöt eszünk, sovány húsokat, elsősorban szárnyasokat. Szerintem az átlag emberek ezeket szeretik, ezeket főzik nap mint nap. Azt tapasztalom, hogy egy különleges ételre, ízre rácsodálkoznak, de nem készítik el az olvasók, idegenkednek tőle, még akkor is, ha egyszerűen beszerezhető alapanyagokból készült. Nagyon tetszik, de ezt az én családom nem enné meg, a válasz rá. Ellenben ha a magyaros ízek felfedezhetők benne, akkor már sokkal bátrabban próbálkoznak az újnak tűnő ételekkel is, mert arra azért van igény, hogy egészségesebben táplálkozzunk.
Az egészségesebb táplálkozásról sokan úgy gondolják, hogy sokkal drágább, költségesebb, mint a megszokott, hagyományos. És lássuk be, sajnos igazuk is van. Egy ilyen vidéki kisvárosban egyébként is nehéz beszerezni olyan alapanyagokat, amit egy átlagos háziasszony nem használ. Számtalan esetben kaptam válaszul a zöldségesnél, hogy nem hozunk amit keresel, mert rajtad kívül senki nem viszi, mert nem tudják, mire való.
A multik terjedésével már kicsit jobb a kínálat, de érdemes azért összehasonlítani egy itteni és egy fővárosi multi árukészletét. Itt sok mindent már ők sem tartanak. Ha nagy ritkán kapok valami különleges zöldséget, alapanyagot, biztos, hogy a pénztáros vagy egy vásárló megkérdezi, hogy mire használom, mit készítek belőle. A piacon a nénik nem bébi répát, bébi céklát, spenótot, apró cukkínit árulnak, hanem jó nagyot, ami már bizony leöregedett, de az nyomja a súlyt. Azt hiszem, van még mit tanulnunk, de az igény a korszerűbb, egészségesebb étkezésre már meg van a legtöbb emberben.