Napi mosoly

Egy hét alatt, teljesen véletlenül és függetlenül három egyetemi évfolyamtársammal találkoztam 10 év után. Eddig csak sejtettem, hogy ez egy kis város, most már tudom.

Babfőzelék


Hát igen, ez a tél arról szól, hogy meleg, laktató és régimódi ételeket eszek. Sok disznóságot, olyan nehézkes, lassú hozzávalókkal, mint a bab, a káposzta meg a krumpli. És jól esik. Nagyon.

A 4 személyes babfőzelékhez beáztattam 40 deka fehér babot egy éjszakára. Másnap leszűrtem és sós, babérlevéllel és borssal ízesített vízben főztem egy órát. A vízhez adtam egy kanál ecetet is, hogy könnyebben puhuljon a bab, bár nem vettem észre, hogy jelentősen gyorsította volna a folyamatot.

Megpucoltam egy zellergumót, négybe vágtam. Felkockáztam 1 hagymát, 3-4 gerezd fokhagymát. Hozzáadtam a babhoz, és teljesen puhára főztem. Ez még vagy egy teljes órát igénybe vett. Ezek a babok már csak ilyen nehezen adják meg magukat.

Kikevertem 1 kanál lisztet, 1 kiskanál pirospaprikát 1 deci vízzel. Kevergetve a babhoz csorgattam, rottyantottam rajta párat, amíg besűrűsödött. A babérlevelet kiszedtem, de a zeller szerintem nagyon finom villával szétnyomkodva a babhoz keverve. Aki meg nem szereti, az úgyis félre tolhatja.

Egy szál kolbászt is felkarikáztam és száraz serpenyőben pár perc alatt ropogósra sütöttem. Ez lett a feltét.

Napi mosoly

A város két pontján összefutni ugyanazzal a Milka-osztogató sráccal tulajdonképpen mókás.

Sok kicsi átadás


Ma délután itt járt nálunk a Sok kicsi nyertesem, Szilveszter hozta magával feleségét és kisfiát is. A srácok bár iszonyatos hangerővel kapcsolgatták a villanyokat, valahogy sikerült összehoznunk egy egészen finom baklava közös megsütését. A plafont is megtapogatták a fiúk, úgyhogy sikeresnek könyvelem el a délutánt.

Napi mosoly

Anyósom házi joghurtja kiegészítve az ő házi baracklekvárjával - hmmm, mennyei!

Spenóttal töltött, lesütött palacsinta


Pár éve (na jó, évtizede) még extra kajának számított volna, amolyan vendégek előtt villogós fogásnak, ahhoz képest most egyszerű, hétköznapi ebéd lett belőle.

Előételnek elég fejenként 1 darab, ha jól akarunk belőle lakni, akkor inkább kettő kell.

Hozzávalók 8 palacsintához: 20 dkg liszt, 2 dl tej, 2 tojás, jó csipet só, csipet cukor, 2 kanál olaj és ásványvíz/szóda, amennyit felvesz.

A töltelékhez: 40 dkg leveles (fagyasztott) spenót, 10 dkg krémsajt, 1 pici hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 15 dkg Trappista (vagy más jól reszelhető sajt), 10 dkg főtt sonka, 1 kanál vaj, só, bors.

Elkészítése: A palacsinta hozzávalóit elkevertem, hagytam fél órát, hogy a liszt felfegye a folyadékot. Átkevertem és sütöttem belőle 8 palacsintát, nagyon vékonyan kiolajozott serpenyőben.

A töltelékhez kiolvasztottam a spenótot, kinyomkodtam belőle a vizet. A hagymát, fokhagymát apróra kockáztam, 1 kanál vajon pároltam-pirítottam. Hozzáadtam a spenótot, összepároltam. Hozzákevertem a felkockázott sonkát, illetve a krémsajtot is. Fűszereztem. Ekkor már nem melegítettem tovább.

A tölteléket a palacsinták közepébe halmoztam. Két oldalt behajtottam, majd úgy tekertem fel, hogy csinos csomagok legyenek belőle. Sütőtálba helyeztem, jó alaposan megszórtam reszelt sajttal. 15 percig grilleztem a sütőben.

Nem érdemes elkészíteni előre, mert a töltelék könnyen eláztatja a palacsintát és az nem túl kellemes állagúvá teszi.

Gazdag lencsés egytál


Ezúttal sárga lencsét használtam, ami hasonlóan gyorsan megfő, mint a vöröslencse és a piacon, a magos néninél éppen ezt lehetett kapni. Mi ettünk hozzá fasírtot is, de csak a gyerekek miatt.

2 répát, 1 hagymát, 1 zellert felkockáztam. Egy kanál olajon először megpirítottam 10 dkg felkockázott húsos szalonnát. Kiszedtem. Rádobtam a zöldségeket, pár percig kevergetve pirítottam. Sóval, borssal megfűszereztem. Hozzáadtam 15 dkg lencsét, felöntöttem 6 dl vízzel és puhára főztem. Visszatettem a szalonnát is. Tálalás előtt szórtam a tetejére egy marék friss petrezselyemzöldet. Ez adja meg az ízek igazi gazdagságát.
Nem sűrítettem semmivel, így akár levesként is fogyasztható. Elbír minden adag egy nagy kanál tejfölt vagy akár joghurtot is.

Népzene ünnepe

Ma volt ez a koncert a MÜPÁ-ban. Lajkó Félix, Muzsikás, Budai Folk Band. Nagyon tudom élvezni ezt a fajta zenét. Pár óra teljes és tökéletes kikapcsolás és oda-vissza útra (+büfébe) szuper társaság. Csodás napjaim vannak mostanság!

Du Barry sertésszelet


Továbbra is hazai alapanyagok, hiszen szezonja van a karfiolnak és társainak is. A fagyasztóban pedig mindig ott lapul nálunk. Meg aztán a disznóhúsnak is, ilyenkor van a legnagyobb keletje, vagy a decemberi disznóvágások okán, vagy csak egyszerűen, mert télen zsírosabb kaják kellenek.

Az eredeti du Barry-féle elkészítési módot már elég nehézkes visszafejteni, így kétszáz év távlatából. Nagyon valószínű, hogy akkoriban például nem a Bechamel-mártás dívott, vagy éppenséggel nem reszeltek mindennek a tetejére jókora adag sajtot.

Az lehet, hogy Madame du Barry nem lenne túl boldog az én változatommal. Mondjuk remélem, hogy ő sokkal szebb volt, mint ez a konc a fenti képen.
A hölgy egyébként valamelyik Lajos szeretője volt az ezerhétszázas évek Franciaországában. Állítólag egészen kedves teremtés lehetett, csak azt nehezményezte nagyon, hogy a forradalmi terror őt is elérte és megfosztotta becses testrészétől, a fejétől. Pedig még azzal is megpróbálkozott, hogy mindenféle elrejtett kincsek nyomára vezeti a hóhérokat. Akik persze begyűjtötték az ékszereket, aztán jól eltették az útból a hölgyet is.

Életének mégsem ezek a történelmi események voltak legfontosabb állomásai, hanem a karfiol iránt lobogó szenvedélye, amit az utókorra hagyományozott. Mi meg tiszteletből imárron a hölgy nevével illetjük az ilyen ételeket.

Hozzávalók egy 4 személyes adaghoz: 6-8 szelet sertéskaraj csont nélkül, 40 deka karfiol, 3 dl tej, 2 evőkanál liszt, 1 evőkanál vaj, 15 dkg sajt, só, bors, szerecsendió, olaj vagy zsír a sütéshez.

Elkészítése: A sertésszeleteket zsiradékban mindkét oldalukon megsütöttem. Sütőtálba helyeztem. A karfiolt rózsáira szedtem, rátettem a hússzeletekre.

A vajon megpirítottam a lisztet, felöntöttem meleg tejjel és sűrű mártást főztem belőle. Ráöntöttem a karfiolra. Fóliával befedve fél órára betettem a forró sütőbe.

Fél óra múltán rászórtam a sajtot és még 10-15 percig grill fokozaton sütöttem tovább. Krumplipürével tálaltam.

Minden évben...

eljön az a nap, amikor nem bírom tovább és rituális öngyilkosságot kísérelek meg elkötveni. Ilyenkor koleszterinbe fojtom saját magam és szűkebb családomat, némi szénhirdáttal megdobva a hatást. Ma sült hurkát, kolbászt ettünk, vele sült krumplival és sok-sok csalamádéval.
Az alapanyagot a piacon vettem, nem mondom, hogy ez volt életem legjobb hurkája, de azért megjárja. Egy év múlva, amikor újra elkap a láz, majd gondosabban választok.

Juhtúrós zeller-sörretek gratin


Egy jó kis piacozás után egy nagyon egyszerű, könnyen elérhető téli zöldségekből álló fogást készítettem. Ezt én így magában eszem egy kis magos kenyérrel, de karácsonykor megmutatta magát a lazac köretének szerepében is. Akkor a zeller mellé burgonya és alma került. Korábban csak a zeller dominált, dióval és kékpenészes sajttal kiegészítve. Egyszerűen varázslat, ami a zellerrel megsütve történik.

A vajretek/sörretek, ez a soknevű fehér duci golyóbis is tejszínben sütve a kedvencem mostanában. Illetve szinte bármilyen zöldséget lehet így készíteni, tavasszal például a zöldspárga sípok végzik így földi pályafutásukat.

Az egyszemélyes adaghoz 1 nagyobb sörretket, 1 közepes zellert megpucolva felkockázom. Sütőtálba szórom, megsózom, borsozom. 1 dl tejszínt összekeverek 5 dkg juhtúróval és a zöldségre csorgatom.

Kb. 20 percig sütöttem a 180 fokos sütőben. Ha túl gyorsan pirul, alufóliával lefedem, hogy ne égjen meg.

Krumplistészta


Ha költő lennék, akkor biztosan tudnék valami ódát írni arról a bűnös élvezetről, ami a krumplistészta. Mert ugye gyerekkoromban még az volt összes felmenőim célja, hogy felhizlalják azt a girhes leánykát, aki voltam. Szóval bátran ehettem kétpofára akármit, cukros tojássárgáját, szilvásgombócot meg krumplistésztát.

- Ágnes, ne egyél többet, mert rosszul leszel - ez is csak ünnepi alkalmakkor hangzott el az asztalnál, a leves, hús, köret meg három szelet torta elfogyasztása után.

Manapság azonban koránt sem ilyen élvezetes az élet. Az ember agyába szép lassan beveszi magát "a szénhidrát gonosz, a tészta, krumpli halálos méreg, a cukorról nem is beszélve" alapvetés. Már nincs önfeledt, két tányéros zabálás, illetve ha elő is fordul, aztán jön a kétségbeesés, önmarcangolás, sőt önutálat.

Hogy nem bírom megállni, hogy imádom ezeket a gyerekkori ízket. Hogy igenis, nagy adaggal kell ennem a lesült hagymától illatos krumplistésztából, nem elég csak éppen megkóstolnom. Hogy nem élhetek retekcsírán és salátaleveleken. Nekem sajnos kenyéren szocializálódott bácskai gyomrom van.

És a jó krumplistészta - szigorúan valami savanyúval együtt - tökéletes étel. Majdnem rágás nélkül lehet nyelni, nyelni, nyammogni, élvezni.

A nagyikám még úgy csinálta, hogy héjában megfőzte a krumplit, összetörte és azt keverte a zsíron megpirított hagymához, paprikához.

Az én változatom viszont úgy szól, hogy fejenként 1 pici hagymát, apróra vágva megfuttatok egy kis zsíron. Szórok hozzá 1 csapott kiskanál pirospaprikát. Sózom, borsozom. Szintén fejenként 1 közepes krumplit felkockázva hozzáadom, felöntöm 1 dl vízzel és lefedve puhára, szétesősre főzöm. Villával összetöröm, hozzákeverem a kifőtt tésztát (fejenként kb. 12 dekát). Aztán ott hagyom még a lángon, pár perc alatt lepirul az alja. Nos, ez a legeslegfinomabb része: ropogós, majdnem odaégett manna.

Kolozsvári rakott káposzta


Az a mókás, hogy kolozsvári ismerőseim hírét se hallották ennek a névnek, ugyanakkor szokták csinálni. Az én változatomat is megkóstoltattam velük és nagyon kedvező fogadtatásra talált.

Igazi téli, nehéz étel. Emésztése elvesz vagy két-három órát a délutánból, persze nem feltételnül kell bekajálni belőle. Olyan kellemesen hagyományos érzéseket kelt bennem egy ilyen megrakott tál, amikor az asztalra kerül.

A legjobban a tejföllel elkeverdő kolbászzsírt imádom a tetején!

Hozzávalók 4 személyes adaghoz: 50 dkg savanyú káposzta, 2 kanál zsír (vagy olaj), 50 dkg darált sertéshús, 1 fej hagyma, 15 dkg rizs, 2 dl tejföl, 15 dkg kolbász, só, bors.

Elkészítése: A káposztát, ha túl savanyú lenne, vízzel átmosom. Sokan először külön megpárolják, puhítják a káposztát egy serpenyőben, pár kanál vízzel. Szerintem viszont ez tulajdonképpen felesleges.

A hagymát apróra kockáztam. 1 kanál zsíron megpároltam, hozzáadtam a húst, picit megsóztam és fehéredésig kavargattam. Hozzákevertem a rizst, ráöntöttem egy pohár vizet és majdnem puhára pároltam.

Egy tűzálló tál aljába terítettem a káposzta felét, ráhalmoztam a húsos keveréket. A felkarikázott kolbász felét rárakosgattam. Beborítottam a maradék káposztával. Rálocsoltam a tejfölt, kiraktam kolbászkarikákkal. A tál így elkészítve 30 percet töltött a forró sütőben.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók még szép számmal Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvemben.

Hétfőtől hazait


Annyira felbuzdultam Doctor Pepper mindenféle mozgalmain, hogy elővettem a saját vesszőparipámat. Ezen a héten felelevenítem a régebben már megpróbált hazai alapanyagokból történő főzőcskézést. Az elhatározásokat, amiket itt már leírtam, újra megpróbálom betartani.
Hétfő: Kolozsvári rakott káposzta - a rizs kivételével minden alapanyag egyszerűen beszerezhető hazai.
Szerda: Sűrű, gazdag lencsés egytál pulykafasírttal
Péntek: Túrós tészta
Szombat: Sült hurka, kolbász, krumpli és savanyúság

Brownie muffin mogyoróvajjal


Nagyon Amerikai. A hugicám, amikor hazajött az ott töltött gimis év után, többek között az áfonyás muffinport és a földimogyoróvajat hozta magával. Nekem akkor, '98 körül nagy újdonságok voltak. Azóta persze már itt is lehet kapni ilyesmit. A földimogyoróvaj imádatom azóta sem csitul, legszívesebben kikanállal eszem egyenesen az üvegből.

A brownie-t jobb lett volna egyben sütni és szeletelni, de éppen nem volt kéznél egyik ilyen tepsim sem, így lettek belőle egy adagos darabok. Reggelire, uzsonnára jól fogytak.

Hozzávalók ebből a receptből magyarítva, csokimártás nélkül: 100 g vaj, 180 g ét- és tejcsoki vegyesen, 75 g liszt, 1 kiskanál sütőpor, 85 g cukor, 3 tojás, csipet só.

Elkészítése: A vajat és csokit gyengéden felolvasztottam. A lisztet összeforgattam a sütőporral. A tojást kikevertem a cukorral és sóval. Beledolgoztam a vajas csokit, majd a lisztet is. Papírral kibélelt muffin formákba adagoltam. Minden halom közepébe egy kiskanálnyi földimogyoróvajat nyomtam.

180 fokon kb. 20 percig sütöttem.

Tárkonyos-tejszínes pulykafalatok


Volt egy menza az életemben, ahol minden egyes nap volt valami tárkonyos étel. Egyszerűen mindenbe tudtak tárkonyt pakolni az ottani szakácsok. Akkoriban úgy éreztem, hogy örökre elvesztette számomra a varázsát ez a fűszer, de mostanában újra megkívántam azt a kicsit mentolos ízét. És ebben a kombinációban nagyon rendben van, még akkor is, ha közben mindvégig az a bizonyos menza tolakodott elő a gondolataim közül.

Hozzávalók 3-4 személyre: 50 dkg pulykamell, 2 kanál kacsazsír (olaj), 1-2 kanál liszt, 2 dl tejszín, 1 kiskanál morzsolt tárkony, só, bors.

Elkészítése: A pulykamellet felkockáztam, sóval, borssal fűszereztem és lisztbe forgattam. A kacsazsíron a kockák minden oldalát megpirítottam. Ráöntöttem a tejszínt, beleszórtam a tárkonyt és összeforraltam.

Rizzel kínáltam.

Napi mosoly

Egy remek beszélgetés egy barátnővel, közben emberek tangóznak vasárnap délután. Mindez a Puskin mozi kávézójában. Na, ezért szeretek Budapesten lakni.

Napi mosoly

Azért az nem rossz érzés, amikor legalább az egyik gyerek egymás után benyom két általam gyártott muffint.

Marcipános stollen


A stollen hagyományát a férjem családjának sváb ágával együtt kaptam. Erre a karácsonyra több menetben is sütöttem, amit végül sikerült lefotóznom, abban egy kicsit félrecsúszott a marcipán, de ettől függetlenül egy szuperfinom kalács lett ez is.

Hozzávalók: 100 g mazsola, 100 g kandírozott citrom- és narancshéj, 150 g gyufaszál alakúra vágott mandula, 100 g marcipán, 4 kanál rum, 500 g liszt, 1 csomag friss élesztő, 150 g puha vaj, 70 g cukor, 1,5 dl tej, 2 tojás sárgája. A tetejére: 50 g olvasztott vaj, 75 g porcukor.

Elkészítése: A mazsolát és a kandírozott narancs- és citromhéjat beáztatjuk a rumba és legalább 6-8 órát állni hagyjuk.

Az élesztőt belemorzsoljuk a tejbe, hozzáadunk 1 kanál cukrot és felfuttatjuk. A lisztet egy tálba szitáljuk, beleöntjük az élesztős tejet, elkeverjük. Hozzáadjuk a vajat, cukrot és a tojássárgájákat. Fakanállal összedolgozzuk, majd az összeállt tésztát alaposan meggyúrjuk. Fél órán keresztül letakarva kelesztjük.
A megkelt tésztát kilisztezett deszkán ujjnyi vastagra nyújtjuk, rászórjuk a mandulát, mazsolát, citrom- és narancshéjat. Belenyomkodjuk a hozzávalókat, a tésztát többször összehajtogatjuk és kinyújtjuk, végül egy keskeny téglalapot formázunk.
A közepébe fektetjük a marcipánt, a tésztát pedig feltekerjük. Sütőpapírral borított tepsire fektetjük és letakarva még körülbelül háromnegyed órát kelesztjük.

175 fokra előmelegített sütőben 40-45 percig sütjük. Ha túl gyorsan barnulna, fóliával lefedjük. A kész süteményt olvasztott vajjal megkenjük és bőven megszórjuk porcukorral.

Karamellás ostya, avagy grillázs


Nekem úgy tűnik, hogy ez egy amolyan széles körben népszerű karácsonyi sütemény. Nálunk is készült és pont úgy sikerült ezúttal is, mintha a Nagyi készítette volna.

Hozzávalók: 20 dkg dió, 20 dkg cukor, 6 tojás sárgája, 30 dkg porcukor, 25 dkg vaj, 2 ostyalap.

Elkészítése: 20 dkg cukrot a feldarabolt dióval együtt megpirítunk. Olajos tálcára simítjuk, ha kihűlt mozsárban apróra törjük.

6 tojás sárgáját kikeverjük porcukorral és vajjal. Gőz fölött sűrűre főzzük és belekeverjük a diót. A krémet egy ostyalapra simítjuk, rátesszük a másikat és enyhén összenyomjuk. Pár óra múltán kicsit megszáradva, könnyebb már szeletelni.

Ilyen és hasonló receptek olvashatók még szép számmal Ételek és életek című rendhagyó szabadkai szakácskönyvemben.

Csokis ostya-tekercs


Marika receptje, szerinte nagyon egyszerű, úgyhogy felvésem ide. Az én szerepem ez ügyben annyi volt, hogy ettem, ettem és ettem. Aztán már nem volt belőle egy szelet se.

Hozzávalók: 1 ostyalap, 10 dkg étcsoki, 2 tojás, 10 dkg cukor, 10 dkg durvára darabolt dió vagy 10 dkg feldarabolt aszalt füge, 10 dkg vaj. A tetejére még 5 dkg étcsoki, 1 kanál olaj.

Elkészítése: A darabokra tördelt csokit meg a cukorral elkevert tojásokat, illetve a beleszórt diót/fügét krémesre főzzük. Folyamatosan kevergetni kell, kis lángon, hogy a tojás ne csapódjon ki, de azért megfőjjön. Amikor kicsit kihűlt, belekeverjük a vajat.

Az ostyalapot nedves konyharuhára terítjük, de ne hagyjuk elázni. Rákenjük a krémet és rögtön feltekerjük. A tetejét megkenjük a maradék 5 dkg csoki és olaj felolvasztott keverékével. Szeletelve kínáljuk.

Marcipános barack-csemege


Nagyjából a világ legegyszerűbb dolga, viszont nem lehet olyan gyorsan és olyan sokat készíteni belőle, hogy el ne fogyjon.

Egy kis, éppen csak kóstoló adaghoz vesz az ember egy csomag aszalt barackot, egy csomag marcipánt. A marcipánt szépen beletuszkolja a felvágott barackokba a mag helyére. Aztán az egészet olvasztott, jó minőségű étcsokiba mártogatja. Megvárja amíg kicsit megköt a csoki és már el is csomagolja. Feltéve, ha azt akarja, hogy a vendégeknek is jusson belőle.


Anyósomtól nagyon jó minőségű, Belbake márkájú marcipánt kaptam. Sütibe szántam, de annyira finom volt, hogy inkább így, hangsúlyos szerepkörben végezte. Talán attól is olyan jó, hogy 57% a mandula tartalma, nem csak harmada a cukorénak. Magába eszegetni is mennyei.

Három királyok, három kalácsok

Itt a vége a karácsonynak, itt az ideje, hogy elétek tárjak még egy nagy halom karácsonyi süteményt. Mintegy maradékot. Persze egyikből sincs már mutatóba se.

Napi mosoly

Csak úgy összedobni egy túrós pogácsát, valami ilyesmit. Aztán barátnővel, gyerekekkel eleszegetni.

VFK! Kocsonya fejhúsból


Hát, ezt is kipróbáltam. Vettem egy fél disznófejet a hentesnél. Nehéz volt a rohadt dög, vagy 3 kiló a fél fej, aztán kemény munkával sikerült belőle előállítanom egy reggelire elegendő kocsonyát. Mondjuk az elég komolyan jó lett, de a DE még így is ott lebeg a levegőben.

Kezdődött azzal, hogy a fél fej egyszerűen nem fért le a legnagyobb lábasomban sem. Kicsi a konyhám, nincs lekvárfőző kondérom se. Akárhogy gyömöszöltem meg taszigáltam, az orra valahogy mindig kilógott. Baltám sincs, hogy hentes-utómunkálatokat végezve szétdaraboljam a jószágot.

Végül egy mély tepsibe került a testrész, mellé egy csomó répa, zöldség, zellergumó, szemes bors, babérlevél, só. Felöntöttem jó sok vízzel és alaposan befóliáztam. A csomag így eltöltött vagy 2 órát a sütőben, 200 fok körül. Amikor kivettem és beleszúrtam a villát, éreztem, hogy omlik lefelé a csontról a hús. De ott álltam este 10-kor az állattal szemközt, és akárhogy néztem, nem fért be a frizsibe, nem is akartam tönkretenni szegény gépet egy forró tepsivel. Aztán kinéztem az éppen minusz 6 fokos teraszra, és ott is töltötte a cucc az éjszakát.

Másnap kicsit visszamelegítettem, a bőrt szépen felfejtettem, a húst pedig minden porcikáról leszedegettem. Az egésznek egy picit olyan helyszínelők-boncolós hangulata is volt, ugyanis ilyen közeli ismeretségbe még sosem kerültem a sertés fejének anatómiájával, szerencsére szemek már elve nem voltak részesei a történetünknek. Szóval nem volt rajta olyan nagyon sok hús, de az mind nagyon porhanyósra főtt.
A húst fel is csíkoztam, tépkedtem, egészen apróra. A bőrös-zsíros részekből csak annyit tettem a kocsonyába, amennyi nekem feltételnül szimpatikus volt. Bevallom, nem teljesen rajongok a porcogós részek szopogatásáért és ez most inkább a hús puhaságáról szólt. De azért egy kis bőr meg ez-az-amaz is jött, végül is erről szól a kocsonya lényege, vagy mi.

A formába pakolt húst kevés főzőlével felöntöttem, majd hagytam az egészet megdermedni. Pár óra múlva már ki is lehetett borítani a szép, remegős dolgot.

Szép, finom és jó tömény kocsonya lett az ismeretlen megboldogult disznó fejének feléből. Egy kis tormáért, mustárért meg citromléért kiabál szerényen remegve, meg azért a nagy karéj foszlós kenyérért.

Krumplis lepény juhtúróval


A fele érdem Lajos Marié meg a Nők Lapjáé, de a másik fele kétségkívül az enyém, ugyanis legalább felére redukáltam a bekoszolandó edények számát, illetve az elkészítéshez szükséges idő mennyiségét is.
És hogy mennyire finom! Mondjuk ami kelt tészta, és ilyen jó cuccok vannak rajta, mint bacon meg juhtúró, az alapból csak jó lehet.

Juhtúrós-krumplis pite

Hozzávalók a tésztához: 50 deka liszt, 2 evőkanál olaj, 1 tasak száraz élesztő, 1 kiskanál cukor, 1 csapott kiskanál só 3-3,5 dl langyos víz. A töltelék: 30 dkg krumpli, 1 kis hagyma vagy 1 póréhagyma, 15 dkg bacon, 20 dkg juhtúró, 2 tojás, 2 evőkanál tejföl, só, bors.

Elkészítése: A tészta hozzávalóit összekevertem, rugalmas, nem ragacsos tésztát gyúrtam belőle. Kelni hagytam kb. fél órát. Átgyúrtam, kinyújtottam, sütőpapírral kibélelt tepsibe tettem és a széleit igyekeztem felkanyarítani.

A krumplit megpucoltam és nagyon-nagyon vékony karikákra vágtam. Ha nem elég éles a kés vagy ügyes a kés, jó szolgálatot tesz ilyenkor az uborkagyalu. A krumpliszeletekkel beborítottam a tésztát. Rátettem a szintén vékonyra karikázott hagymát, illetve a bacon szeleteket is. Kikevertem a juhtúrót, tejfölt, tojást és szükség szerint sóztam. A keveréket a krumplira öntöttem.

180-200 fokos sütőben háromnegyed órát töltött. És a krumpli is jól megpuhult ez idő alatt, mindenféle előfőzés nélkül. Frissen a legfinomabb, de picit megmelegítve másnap is isteni puha lesz a tésztája.

Francia saláta és töltött tojás


Aaaaanyira 80-as évek! És szerintem még mindig ott a helye egy jó hidegtálas vacsoraasztalnál. Pláne szilveszterkor.

Francia saláta

Ugye ti sem használjátok a kész keveréket? Ugye nem? Mondjuk a majonézt én se csinálom magam, de csak azért mert rettegek a nyers tojás használatától. Viszont a zöldségeket a borsónál kisebb kockákra vágom fel, mert ettől lesz igazán finom.

Hozzávalók egy nagy adaghoz: 3 répa, 1 petrezselyemgyökér, 2 közepes burgonya, 1 alma, 3-4 kicsi savanyú uborka, 15 dkg borsó, 1 citrom leve. Az öntethez: fél dl ecet, fél dl víz, 1 kiskanál só, fél kiskanál cukor. Plusz 4-6 evőkanál majonéz.

Elkészítése: Megpucoltam a zöldségeket és egyészben puhára főztem mindet. A répának, gyökérnek fél óra, a krumplinak 20, a borsónak meg csak 10 perc kell. Hagytam őket kihűlni.

Először az almát kockáztam fel, ráfacsartam a citrom levét, hogy ne barnuljon meg. Aztán sorban a többi zöldséget is felkockáztam, óvatosan összeforgattam. Rálocsoltam a salátalevet és 1-2 órára betettem a hűtőszekrénybe. A majonézt tálalás előtt kevertem hozzá.

Ízlés szerint még lehet sóval, borssal ízesíteni, nekem így savanykásan ízlik legjobban. A citromlé ki is hagyható, illetve az ecet mennyisége is csökkenthető.

Töltött tojás

Nos, attól tartok ez nem az a bizonyos kaszinó tojás, de a töltelék egyszerűen isteni, a fehérjeburok nélkül, kenyérre kenve is tökéletes.

Hozzávalók: 8 tojás, 2 evőkanál majonéz, 1 evőkanál tejföl, 1 kis konzervnyi tonhal, 1 kis konzervnyi sós-olajos szardellafilé.

Elkészítése: A tojásokat 10-15 perc alatt keményre főzöm. Gyorsan hideg víz alá tartom és rögtön le is szedem a héját. Nekem az a tapasztalatom, hogy ilyenkor jön le a legkönnyebben.

A tojásokat felébevágom, a sárgáját óvatosan kiszedegetem. Villával összetöröm, hozzáadom a többi hozzávalót és krémes, egynemű masszává keverem. Megfelelő méretű golyókat gyúrok belőle és visszateszem a sárgája helyére.

Beigli


Ebben a beigliben minden benne van, az egész életem.

Benne van természetesen, hogy minden karácsonykor ott kell lennie a sütemények között kötelező jelleggel.

Benne van, hogy mennyire jól csinálta a Nagyikám, aztán Anyu meg Apu. Az után meg a Hugicám.

Benne van, hogy lehet felette izgulni, vajon kireped-e. És az a fura meggyőződés, hogy a kirepedt beilgi bizony sokkal finomabb, mint a szép, szabályos formájú (és általában bolti, cukrászdai illetőségű) darab.

Benne van az a fél kilónyi dió, amit öreg, gondos kezek törtek, pucoltak és válogattak szét. Magda néni kertjének diófája, ami nyáron olyan jó árnyékot vet a teraszra, ahol még gyerekként rajzolgattam az öltöztetős papírbaba ruháinak mintáját.

Benne van anyósom diódarálójának funkcionalitása.

Benne van a hugicám e-mailje. Ő gépelte be nekem az eredeti receptet a régi, zöld borítójú füzetből, ami már hullik szét, alig lehet becsukni, mégis a legjobb receptekkel van tele.

Benne van a mákjában a közeli kis közért eladóinak fáradt mozdulata.

Benne van a vágyam, hogy utánozzam a gyerekkori karácsonyok hagyományát, illetve, hogy megteremtsem a sajátjaimat.

Benne van a két fiacskám érdeklődése, segítő és lopkodó tésztagyúrása.

Benne van a folyamatos aggódás, jó lesz-e. Az örök önostorozás, hogy túlkelt, hogy nem lett márványos, és különben is.

Benne van a dícséret, ahogy reggelente azt mondja a nagyobbik, kér egy szelet diósat. Meg a drágám, aki úgy indul dolgozni, hogy neki is csomagolnom kell pár szelettel.

És persze a recept:

Hozzávalók:

Tésztához: 1 kg liszt, 40 dkg vaj, 30 g élesztő (majdnem egy csomag),4 db tojás, 6 dkg cukor,3 dl tej, kevés só.
Diótöltelékhez: 30 dkg cukor, 40 dkg darált dió, 7 dkg mazsola, 1 kiskanál fahéj.
Máktöltelékhez: 30 dkg cukor, 40 dkg darált mák, 7 dkg mazsola, 1 kiskanál fahéj, 1 kiskanál reszelt citromhéj.

Elkészítése:
A lisztet a vajjal és a cukorral elmorzsoljuk, hozzáadunk két tojássárgáját, a kevés langyos tejben oldott élesztőt, csipetnyi sót és annyi tejjel amennyit felvesz, összegyúrjuk, hogy középkemény tésztát kapjunk.
Elosztjuk hat cipóra és rövid ideig pihentetjük, de nem kelesztjük meg túlzottan. Közben a kétszer 30 deka cukorból és 4 dl vizből a fűszerekkel ízesitve cukorszirupot főzünk, két részre osztjuk. Egyik felével a darált diót leforrázuk, hozzátesszük a mazsolát, összekeverjük és lehűtjük. Ugyanigy készítjük a máktölteléket. Mindkét töltelék kenhető sűrűségű legyen.

Ezután a tésztákat kinyújtjuk, és egyenletesen elosztva hármat a dió, hármat a máktöltelékkel megkenve, szorosan tekercsbe csavarjuk fel és sütőlemezre tesszük.
Tetejüket néhány helyen villával megszurkáljuk és egy egész tojást és egy tojássárgát villával felverve megkenjük, és langyos helyen megkelesztjük, szikkasztjuk.
Újból megkenve, most már hideg helyen újból megszáritjuk és mérsékelt hőfokú sütőben sütjük meg.

Kihűlés után folpackba csomagolva hosszú napokig puha és friss marad.

Korhely leves rizzsel


Nálam most már szokás lett, hogy január elején elkészül a korhely levesem. Hol kolbásszal, hol anélkül. Hol gombával gazdagon, most pedig rizzsel téve tartalmasabbá.

Mi kell hozzá? negyed kiló reszelt savanyú káposzta, 1 kis fej hagyma, 1 répa, fél kiskanál őrölt pirospaprika, 1 evőkanál disznózsír, 2 dl paradicsomlé, 5 dkg rizs.
Hogyan készül? A hagymát apró darabokra vágtam, a répát felkarikáztam és kevés zsíron üvegesre pároltam. Hozzáadtam a paradicsomlevet, a káposztát. Megszórtam paprikával, beletettem a rizst is, és lefedve pároltam. Sózni általában nem kell, mert a káposzta önmagában is sós.
15-20 perc főzés elég neki, amíg a káposzta egy kicsit megpuhul és kellemesen összeállnak az ízek. Tálalásnál tehetünk bele tejfölt vagy csípős paprikát is.