Karácsonyi vacsora 2014-ben

Nálunk 24-én esete nem éppen hagyományos a menü, hiszen egyébként mindenki, akihez megyünk azt főzi: halászlevet, rántott pontyot, pulykát és beiglit.



Így nekem van terem és lehetőségem kísérletezni, újítani. Ez volt a vacsoránk:
- Gombás, gesztenyés, tárkonyos raguleves
- Vajban sült lazacszelet, pirított répával, kelbimbóval és krumplipürével, fokhagymás-paprikás nagy szemű sóval meghintve
- Karamellizált almás mascarpone-hab

 

Sajátmárkás szaloncukrok tesztje

Néha a legmeglepőbb helyeken lehet igazi kincsekre bukkanni. Én például nem gondoltam volna, hogy az Auchanban vagy a Tescoban ilyen finom, sajátmárkás szaloncukrokat fogok találni.



Szerencsére a dolgot nem bízták a véletlenre, hiszen a karácsonyi kínálaton gyakorlatilag orra bukik az ember lánya a bejáratnál, de ezek az elegáns csomagolások valahogy kitűntek a sok tiritarka dobozka közül. Mivel nálunk eleve a marcipános szaloncukor a nyerő és senki sem eszi meg a zseléset, jó ötletnek tűnt megkóstolni ezt a változatot.
A gyerekek, akik kellően fáradtak és nyűgösek voltak és különben is utálják az ilyen hiperes bevásárlást először hallani sem akartak ezekről a szaloncukrokról. Naná, hogy azt a lila teheneset akarták minden áron, amit én már nagyon unok. A marcipán ígéretével végül sikerült őket meggyőznöm, hogy legalább kóstoljuk meg.


 

Így aztán haza jött velünk először az Auchanból két változat, aztán már tudatosan kerestem legközelebb a Tesco-ban és lám ott is találtam finomságokat, úgyhogy azokból is tartottam kóstolót. A második adagnál már az autóban ki kellett bontani a szilvásat, amiből rögtön el is tűnt jópár darab. Ezt el is neveztük "szilvásgombócos" szaloncukornak.
A második körben apósomra is gondoltunk, hiszen neki rendkívül nehéz megfelelő, cukormentes szaloncukrot találni. Jelentem, ez is sikerült! És még hozzá milyen finom. :)

Erre a négy ízre csaptunk le végül:



Citromos-bazsalikomos (Auchan)

Nagyon meglepő ízkombináció, elsőre nem tűnt annyira jó ötletnek. Aztán megkóstoltam és beleszerettem. Isteni és mindig, minden kóstolásnál meglepődök rajta, hogy mennyire finom.
A marcipán lágyan körülöleli a krémet, aminek meglepően erős zamata van. Inkább a citrom dominál, a bazsalikom már akkor bontakozik ki, ha elkezdi rágni az ember lánya.
Ez a változat hatalmas sikert aratott egyébként a nem túl édességes férjemnél, aki viszont bármennyi bazsalikomos pesztót meg tud enni. Így nagyon tetszett neki, hogy talált egy olyan édességet, amelyben van bazsalikom.



Mézes-narancsos (Auchan)
Már-már klasszikus kombináció. A csoki és a narancs nagyon szeretik egymást és én is ízüket. A narancs jól érződik, kellemes az aromája, nehéz abbahagyni a bontogatást.
Megjelenését tekintve nagyon hasonló az előbbihez: itt is a marcipán közepén csücsül a narancsos csokikrém. Ennek aromája még erősebb, már a csomagolás kibontásakor is érződik és még sokáig ott marad a szájban.
Ezt leginkább az egyébként narancsot nem evő gyermekem értékelte leginkább. Limitálnom is kellett a napi megehető szaloncukrok számát.



Szilvakrémmel töltött marcipán (Tesco)
Maga a tökély. A leges-leges-legnagyobb kedvencem. Szilvakrém+marcipán csokiba mártva. Hmmm. A szilvakrémet itt is körülveszi a marcipán, de ez inkább egy lekvárszerű krém, tiszta gyümölcsös. Ennek megfelelően az íze is nagyon intenzív, kicsit emlékeztet a jó fajta szilvásgombócokra.
Ha tehetném, az egész csomagot megtartanám magamnak, annyira finom. És ráadásul pont ennek lila a színe (azt pedig mindenki tudja, hogy a lila a kedvenc színem).



Mandulás-csokoládés szaloncukor édesítőszerekkel (Tesco)
Nem vagyok nagy rajongója az édesítő szereknek, és én például ezen is átérzem azt a jellegzetes, hideg ízt, amit az eritrit jelent. Ettől függetlenül a szaloncukor finom, bár cukorbetegek ezt is csak mértékkel, egy-két szemet fogyasztva ehetik. A szénhidráttartalma 2/3-a a simáénak, de még így sem nulla.
Az idősebb családtagjaink már évek óta küzdenek azzal, hogy nincs ilyen típusú szaloncukor. Most viszont igen elégedetten nyugtázták, hogy végre ők is bevállalhatnak egy-két szemet.
A csokikrém ennél a szaloncukornál egyébként fantasztikus! Az a lágy, krémes, olvadós állag nagyon el lett találva!

Ami még nagyon tetszik ezekben a szaloncukrokban, hogy nagyon szép, letisztult és nosztalgikus a csomagolásuk. Mint annó a nagyinál: színes fémfólia és fehér, végein bevagdosott papír borítja a kis finomságokat. Bevallom a műanyag csomagolású szaloncukrokat nem szívesen bontogatom, bármennyire is finom a belsejük.
Egy nagy gondom van, hogy a csomagolás a beltartalom színéhez illik, így a narancsos narancsszínű, a szilvás meg értelem szerűen lila. Így nehéz lesz felpakolni a piros-arany dekorációjú fánkra. Legfeljebb majd egy tálban az asztal közepére rakom... ha egyáltalán marad belőle és nem fogy el a következő két hétben. Lehet, hogy gyorsan el kellene dugnom, mielőtt felfaljuk az egész készletet?

Kókuszos keksz fehércsokival

Keksz nagyhatalom vagyok. Ha valamit igazán jól tudok csinálni, akkor az a keksz. A gyerekek egyszerűen imádják, bármennyit süthetnék, akkor is elfogyna. Ez a változat is isteni lett, és csodás, édes kókuszillatban úszott tőle az egész lakás.



Ráadásul ez az az igazi keksz, kicsit ropogós, kicsit morzsálódós és pont tea vagy habos kakaó mellé találták ki.

Hozzávalók: 1 tojás, 100 g porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 100 g vaj, 150 g liszt, fél kiskanál sütőpor, 100 g kókusz reszelék, 100 g fehércsoki.

Elkészítése: Először a fehércsokit vágom apró, olyan fél centis kockákra.

A lisztet, cukrot, sütőport és kókuszt egy keverőtálba szórom és addig morzsolgatom a hideg vajjal, amíg olyan durva, morzsás, nedves homok jellegű nem lesz. Ekkor adom hozzá az egész, villával felvert tojást. Ezt már jól összegyúrom kézzel. Végül a fehércsoki darabokat is beledolgozom.

A nyers tészta állaga nedves, ragacsos, de azért gyúrható lesz. Lapos, kb. 3 centi átmérőjű korongokat formázok belőle. Egy kicsit távolabb rakom őket egymástól a sütőpapíros tepsire, mert sütés közben megnőnek.

Kb. 15 perc alatt meg is sülnek a 180 fokos sütőben. Ha kihűltek, szuper, ropogós állaguk lesz, de egyet-kettőt még forrón kötelező megennni :)

Trattoria Toscana

Vasárnapi ebéd ideális helyszíneként az ember nem feltétlenül egy olasz éttermet képzel el. Ma valahogy mégis ott kötöttünk ki és egyáltalán nem bántuk. A gyerekeknek tetszett a pizza, amit természetesen meg lehetett lesni a fatüzelésű kemencébe. Sőt, ha akarták volna, akkor saját maguk is részt vehettek volna a készítésükben.
A Trattoria Toscana ugyanis vasárnap igazán gyerekbarát hellyé alakul: van bohóc néni, a már említett pizzázás és nagyon kedves pincérek. Akik szó nélkül hozták a papírt a rajzoláshoz, a plusz parmezánt és az extra adag pizzakenyeret. Nem véletlen, hogy elég sok gyerek volt rajtunk kívül is az étteremben.

Úgy 10 évvel ez előtt, első ránézésre nem nagyon fogott meg minket ez a hely. Talán még annyira nem érettük a pizzán túli olasz ételek világát. A tészta akkoriban nekünk túl al dente volt, vagyis élvezhetetlen. Azóta ettünk már itt-ott egysmást, így egészen másként kanalazom például a kenyérrel sűrített, bazsalikomos, enyhén csípős paradicsomlevest. Ez a mesésen sűrű, nagyon paradicsomos leves nekem igazán kényeztető finomság, amikor kint szemerkél a szürke novemberi eső. Vegytiszta, sűrített nyár a tányéron.


 
A minestrone inkább a téli vonalat követi, hiszen kelkáposztával meg krumplival dúsították.

Bár az olaszok képesek végigenni az előétel-tészta-húsétel sorozatot, nekünk már egy rizottó is bőségesen elég ahhoz, hogy eltelve álljunk fel az asztaltól. Tehát a leves után egyrészt tenger gyümölcsei rizottó következett, erős tenger illattal és a fehérbor még erősebb aromájával.

Amit én választottam még jobb ötlet volt: olajban kisütött, bundázott tengeri herkentyűk. Tintahal karikák, rákok és bébi polipok sorakoztak vékony csíkokra vágott ropogósra sütött cukkínivel. Meglepő módon a legfinomabb a zsenge tintahal karika lett, bár a kisebbik gyermek nagy kalandvággyal felvértezve megette két polipocska csápjait is.



És ekkor már eléggé jól éreztük magunkat, de még egy adag tiramisu valahogy csak került az asztalra. Azt kell mondanom, hogy ez is tökéletes lett. Friss és lágy, szinte elröppen. A babapiskóta végre csak jelzés értékű, a főszereplő a tojásos mascarpone krém és a kesernyés kakaó a tetején.

Ilyen ételsor után mindjárt könnyebb kilépni a szürkére pingált Duna-partra.

Ui: a tíz év alatt azért jártam már errefelé, péládul 2011-ben már eléggé tetszett ez a hely nekem. Akkor a húsokkal varázsoltak el, de azt ma inkább tenger gyümölcseire váltottuk.

A legjobb hotdog Budapesten

Megtaláltam a legjobb hotdogot a városban! Ez a vadiúj bicilis hotdogos az Alleeval szemben álldogál, érdemes átmenni a zebrán a templomhoz.



  És feltétlenül a sült hagymásat kérjétek!

Napi mosoly

avagy miért jó lakóparkban lakni: A szomszédasszonynak elromlott a tűzhelye rajta a félkész székely káposztával. Úgyhogy megengedtem neki, hogy nálam fejezze be.
Így ma isteni finomságos székely káposztát vacsoráztam, és még én voltam jó fej

Napi mosoly

A szokásos útvonalaimon kívül esik, de nagyon jó érzéssel távoztam a Cziniel cukrászdából

 
És még Angry Birds alakú marcipánfigurák is voltak - a gyerekeknek.
 

Napi mosoly

Nagyon-nagyon-nagyon csokis Blackout süti a Porcukorban. Ez már nagyon kijárt nekem.

 

Gyömbéres rákleves

Hú, gyerekek! Ez a leves! Ez valami elképesztően finomságos. Egyszerűen nem tudtuk abbahagyni a kanalazását, sőt kevésnek is bizonyult kettőnknek a 4 fős adag. Mondjuk semmi mást nem ettünk utána, az is igaz.



Az ihlet a thai konyhából érkezett, ott van egy ilyen savanykás-csípős leves. De azt úgysem tudom itthon elérhető hozzávalókból reprodukálni, így csináltam egy saját változatot. Az összes hozzávalót az Auchanban vásároltam meg egy ködös kedd délelőtt, tehát úgy gondolom, hogy abszolút elérhető dolgokról van szó.

 Hozzávalók a 4 személyes adaghoz: 1 kanál olaj, 20 dkg barna csiperke, 1 csomag zöldhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 hüvelykujjnyi gyömbér darab, 10-15 szem koktélparadicsom, 1 doboz konyhakész garnéla, 1 dl kókusztej, 1 csokor koriander zöldje, 1 lime leve, chilis-csípős szósz, só, bors.

Elkészítése: Először is mindent felszeleteltem. A gombát és a zöldhagymát vékony szeletekre vágtam. A gyömbért és a fokhagymát lereszeltem. A paradicsomokat félbe vágtam. A koriandert lecsipkedtem és feldaraboltam.
Ez után már csak pár perc és készen is van a leves. Az olajat felforrósítottam, megfuttattam benne a gombát, hagymát, fokhagymát, gyömbért. Felöntöttem fél liter vízzel és 10 percig forraltam. Amikor a gomba kellően megpuhult, hozzákevertem a kókusztejet és a lime levét. A konyhakész garnélát sem kell főzni, így azt is csak a végén tettem hozzá.
Végül megszórtam a korianderrel.
A csípős chiliszószból mindenki magának adagoljon, amennyi csípőset elbír a szája és kedve. De vigyázat, csakis cseppenként!

Napi mosoly

Ilyen a tökéletes szabadkai reggeli: proja, azaz kukoricás kenyér, podliveni sir, vagyis öntött túró meg cékla. Minden a piacról. ♡♡♡ Meg egy kis folyékony, kesernyés joghurt. ♡

 

Paradicsomos csirke, gesztenyével és kakukkfűvel

Nekem most ez a tökéletes vasárnapi ebéd. Persze tökéletes anyósom marhahúslevese és rántott húsa is. Sőt, még sok-sok egyéb tökéletes ebédet el tudok képzelni.
Na jó, akkor maradjunk annyiban, hogy ez a tökéletes paradicsomszósz. Jó?

Lassan készül, kell hozzá vagy 2 óra, de az eredmény igazán kárpótol. És amíg fődögél a hús, addig van idő egy gyors süteményt, kekszet összedobni.

 
 
Hozzávalók 4 személy részére: 8-10 csirke felsőcomb, 3-4 répa, 1 csomag fagyasztott szemes gesztenye, 1 vöröshagyma, 2-3 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 4 evőkanál paradicsompüré, 2 dl fehérbor, 1 kiskanál szárított kakukkfű, só, bors.
 
Így készül:
Felforrósítottam az olajat, a csirkecombokat mindkét oldalról megpirítottam. A mély serpenyő szélére húztam a húsokat, középre szórtam az apróra vágott hagymát, fokhagymát. Egy-két percig pirítottam, majd ráöntöttem a fehérbort. Amikor nagy lángon elpárolgott, akkor öntöttem alá 2 dl vizet. Beletettem a feldarabolt, megpucolt répát. Lefedetem és 1 órán keresztül kis lángon rotyogtattam. Ha szükséges, időről-időre öntök hozzá egy kis vizet, hogy ne égjen le.
Ekkor belekevertem a paradicsompürét és beleszórtam a gesztenyét és a kakukkfüvet is. Még fél órát főztem. 
A végén felcsavarom a lángot, hogy a szósz jól besűrűsödjön.

Krumplipürével ettük.

Központ Bisztró, Újpest

Újpest nekem úgy nagyjából a világ vége. Életemben jó, ha háromszor jártam arrafelé. Ezekből egyszer a Központ Bisztróba látogattam. És megérte elautózni az őszi esőben odáig.

Ahogy elnéztem a megújuló környéket, Újpestnek úgy tűnik most kezd újjáalakulni a központi része. És a beülős lehetőségek megteremtésében élen jár a Központ. Itt ugyanis már a reggelitől egészen a vacsoráig, egész nap ehetünk, ihatunk. Akár egy jó kávéért érdemes betérni, sokan csak az elviteles koffeinadagért szaladnak be, aztán mennek tovább. Délelőtt érdemes lehet ide szervezni egy üzleti megbeszélést, egy kellemes villásreggeli felett mindjárt könnyebb előszedni a nehéz témákat is.

A belső tér kellemesen modern, olyan kényelmes, de nem túlzó és főleg nem rideg-hideg. Vannak nagy asztalok baráti társaságoknak és összebújósabb kicsik is.

Azon a szeptemberi héten, amikor arra jártam, éppen kukorica krémleves volt a napi menü része. Rég ettem ennyire jó krémlevest, főleg kukoricából készül ritkán. Ez tökéletesen krémes volt, sehol egy fogba ragadós darab. Tényleg a kukorica íze dominált, nem pedig más. A koronát pedig a chilis pattogatott kukorica tette fel az alkotásra, amelyet levesbetétként használtak.

Mindig van ebédmenü, amely minden héten változik. Úgy van összeállítva, hogy legyen benne könnyű, mondhatni diétás, sőt vega fogás és valami komolyabb is a nagyobb étvágyúaknak. Mi magunk kombinálhatjuk össze a levest, a főételt és a desszertet, ízlés szerint.

A hely leghíresebb fogásai egyértelműen a hamburgerek. Sok féle-fajta van, mind házi buciban érkezik és nagyon nehéz választani közülük. Bár nagyjából mindegy melyikre csapunk le, nagyon finomak.

Laza hétköznapi ebédnek éppen nem mondható, amit fogyasztottunk. A rántott húst itt pankóba, azaz japán morzsába forgatják. Amitől utánozhatatlanul ropogós lesz. A hús viszont omlós és lágy. Sütés előtt nem kloppfolják, hanem egy elmés szerkezettel törik meg a rostjait.
A hozzá kínált krumplisaláta akár Bécsben is megállná a helyét, nagyon kellemes kísérő. Az izgalmat ez esetben egy kis zeller jelenti.


Nagyon tetszik, hogy szinte minden ételt sikerült egy kicsit megcsavarni, de nem túlzóan és felismerhetetlenül. A Konfitált sertés tarja pirított újburgonyával és Guinness-es hagymaraguval például igen izgalmas, ám kétségkívül elég férfias fogás.

Nőként én inkább az édesség vonalon élvezkedtem. Bár már alig-alig fért belém egy morzsát sem tudtam otthagyni a Mascarpone krém erdei gyümölcs raguval, ropogós morzsával című műalkotásból. A kis, csatos üvegben érkező finomság egyszerűen tökéletes: az édes és a savanyú, a krémes és a ropogós csodás egyensúlya. Ha csak ezt ettem volna aznap, már elégedett lettem volna.

Szegfűgomba leves

Még a múlt héten is akadt szegfűgomba a piacon - az új kedvencem! Csak a megtisztítása, kosztól való megszabadítása ne lenne ilyen macerás.


 
Rendkívül gyors és egyszerű levest készítettem belőle, viszont nagyon harmonikus íze lett. Imádtam minden kanalát.

Hozzávalók 1 személyes (önző) adaghoz: 1 kis fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 kanál vaj, 1 csapott kanál liszt, 15 dkg szegfűgomba, 2 kanál tejföl, só, bors.

Elkészítése: A hagymát, fokhagymát nagyon apróra kockáztam. A forró vajon megfuttattam, megszórtam liszttel és pár percig pirítottam. Fűszereztem. Felöntöttem kevés vízzel és hozzáadtam a gombát. Kb. 15 percig főztem, amíg minden megpuhul.

Levettem a tűzről és csak ekkor kevertem el benne a tejfölt.

Pirítós barnakenyérből készített, vajban pirított kockákat ettem még hozzá, így teljes vacsora lett nekem.

 
Ez a kép meg csak úgy, mert ősz van :)
 

Diós csirke

Erre a receptre Hadarik Rita Egészséges ínyencfalatok című szakácskönyvében akadtam. Egy-két helyen egy kicsit át kellett alakítanom a receptet. Ő egy ragut készít az ételből, csirkemellből, én viszont felsőcombokat sütöttem, ezért egy kicsit másként fest a végeredmény.



A dió, mint sűrítőanyag használata egy sós ételben egészen zseniális ötlet! Csodásan finom íze lesz tőle a ragunak és annyira különleges étellé válik az egyébként hétköznapi zöldséges hús, hogy az csuda.

Hozzávalók 4 személynek: 8 csirke felsőcomb, 1 hagyma, 4 gerezd fokhagyma, 3 sárgarépa, 1 közepes zellergumó, 2 dl húsleves (vagy víz), 2 kanál olaj, 2 evőkanál darált dió, só, bors.

Így készült: A csirkecombokat megfűszereztem. Minden oldalról jól megpirítottam.  A húst kiszedtem és félre tettem.
Közben apróra kockáztam a hagymát, fokhagymát. Megtisztítottam és feldaraboltam a zellert és a répát. A visszamaradt zsiradékon átpirítottam a zöldségeket. Visszatettem a húst és felöntöttem a húslevessel.
Kb. 30 perc alatt puhára főztem minden hozzávalót. A végén belekevertem a 2 evőkanál darált diót is.
Ha szükséges, akkor igazítok a fűszerezésen és kukoricakásával (puliszkával, polentával) tálalom. Természetesen a rizs vagy a krumplipüré is.
 De be kell vallanom, hogy a leges-leges legjobb a diós szaftot kenyérrel kitunkolni, gluténmentesség ide vagy oda. :)
 

Hadarik Rita: Egészséges ínyencfalatok - könyvajánló

Hadarik Rita a Rita konyhájában hatalmas népszerűségre tett szert a könnyen "fogyasztható" és főzhető egészséges receptjeivel. Aztán megnyitott a Köles reformkonyha, ahová glutén nem teheti be egyetlen apró porszemét sem. Így már nemcsak virtuálisan, hanem a valóságban is megkóstolhattam a finomságokat.



És a történet itt nem ért véget. A nyáron kijött Rita szakácskönyve is, Egészséges ínyencfalatok címen. A könyv 166 oldalán egyetlen olyan recept sem található, amelyben glutén szerepel. Nagy áldás ez a lisztérzékenyeknek, hiszen rengeteg ötletet, tanácsot, tippet kaphatnak arra vonatkozólag, hogyan kerüljék el ezt a számukra betegítő hozzávalót.
A témában nem érintettként is érdeklődéssel tudtam lapozni a könyvet. Inspirálódni és persze főzni is nagyon jól lehet belőle. Bár elsősorban sütemény vonalon nagyon erős a könyv, azért a sós ételek között is találtam jópár érdekeset.
A sütemény azért is nagyon érdekes téma, mert pont ez az a terület, amelyen a legnehezebb kikerülni a hagyományos búzaliszt használatát. De Rita csalafinta: van itt zablisztes palacsinta, túrófánk kókuszliszttel, olívaolajos csokoládékocka gesztenyeliszttel és mákos-citromkrémes sütemény is. Nemcsak a krémes, torta jellegű finomságok, hanem az aprósütemények, így a vaníliás karika meg a kakaós keksz is szerepel itt reformosítva. Csupa rendkívül vonzó recept!

A sós vonalon találunk leveseket, főzelékeket a sütikhez hasonló kreatív sűrítési megoldásokkal. Sok-sok a zöldséges főétel, de azért szerencsére húsos is akad szép számmal. Még a rántott hús is felkerült a palettára.

Nagy kedvencem egyébként a főzési kisokos a könyvben, amelyből rengeteg hasznos infóval lettem gazdagabb.

Szépek az ételfotók is, bár a showt ellopják a Táblácsa alkotójának, Vámos Robinak a rajzos illusztációi. Igazán egyedivé és jókedvűvé teszik a könyvet.

Amit megfőztem Rita szakácskönyvéből: Egyrészt korábban inspirációként használva újraalkottam az ő cukkínis-gombás kölesét és nálam lett belőle grillezett cukkíni kölessel.

Legutóbb pedig a diós csirke mellett tettem le voksomat. Mesés finomság kerekedett egyetlen szokatlan hozzávaló, a dió beemelésével egy sós ételbe. Érdemes kipróbálni!

A Séf - filmkritika

Fontos figyelmeztetés! Ne menjetek éhesen erre a filmre! És egy nagy popcorn sem fog kitartani a film végéig.



A Séf című filmet az előzetes gyakorlatilag teljes egészében elmeséli. De ez nem baj. A fordulatokat nem a történettől vártam ugyanis. Valójában itt a főszereplők nem a híres színészek, hanem az egésze közelről fotózott, teljes pompájukban a nagy képernyőre vetített ételek. Nagyon nagy töménységben kaptuk őket a film elejétől a legvégéig. És én ezt élveztem. Nagyon-nagyon élveztem. Sőt, nemcsak enni, főzni is kedvem támadt. Kubai szendvicset, gyönyörű húsokat, izgalmasan megkomponált fogásokat, kanállal elsimított püréket és csőrös flakonokból dekoratívan körbe-körbe öntött mártásokat.

A jó hangulat végig kitartott, sokat kuncogtunk és élvezkedtünk, nyálunkat csorgattuk a képsorokat látva. A zene is külön életet élt, vitte tovább a képsorokat, adta a lendületet. És ha másért nem egy kis kedvcsinálónak az utazáshoz az amerikai Délre - erre tökéletes ez a film.

A végén pedig már azon tanakodtunk, hogy indítsunk gyorsan egy éttermet, de legalább egy ilyen büféskocsit. Bár Magyarországon valószínűleg néhány körrel többet kell futni az engedélyezés miatt, illetve a Twitter (ami itt egy külön szereplőként lett felvonultatva) sem olyan népszerű, az biztos, hogy nagy buli lenne. És persze fárasztó, iszonyú fárasztó. Nagyon tetszett, hogy a film ezt nem hallgatta el. Kiderült, hogy főzni, főleg szakácsként fantasztikus élvezet, de e mellett felfalja az életed többi részét, a magánéleted és sokszor az egészséged is.
Éppen ezért maradok a továbbiakban is háziasszonynak, aki időnként inkább elzarándokol egy-egy jó étterembe, sőt büféskocsihoz is.

Csak csináljon már végre valaki nekem egy olyan kubai szendvicset! Vagy legalább egy négysajtos pirítóst, vaslapon sütve. :)

Cafe Five, Szépvölgyi út, Budapest

 
Végig, amíg ott ücsörögtem a Cafe Five-ban, a Szépvölgyi-Bécsi út sarkán, csak arra tudtam gondolni, hogy miért nem 10 évvel ez előtt nyílt meg ez a hely. Akkoriban igencsak tudtam volna értékelni, hogy 5 percnyire tőlem lehet végre hétköznap is ebédelni egy jót.
Óbudán mindig is rengeteg étterem volt, de a gyors, menü jellegű ebédelést biztosító helyekből igencsak nagy hiány volt egészen az utóbbi évekig.



A Cafe Five-ba egy zsúfolt hétköznapon tértem be. Az ebéd menü láthatólag hatalmas sikernek örvend, szinte mindenki ezért jön be ilyenkor. Nem véletlen: 2 fogás 990, 3 fogás pedig 1290 forint. Minden héten változó kínálattal, és mindig többféle lehetőség felvonultatásával. Van zöldséges leves és könnyű főétel, és persze van komolyabb desszert is a nem annyira kalória-érzékenyeknek.



Még a nyár végén jártunk, amikor megkóstoltam az akkori menü részeként szereplő mátrai borzaskát. Meg kell mondanom, hogy ez egy nagy kedvencem, annak ellenére, hogy sok étteremben hajlamosak belőle valami tocsogós borzadályt kreálni. Nos, itt egy igazi finomságot kaptam: puha rántott hús, tejföl, sajt a tetején. És hozzá ellensúlyként csak egy nagy adag saláta. Pont jó így együtt.



Megkóstoltam, mert nem bírtam ki, a füstös burgert is. Ebből egy falat is egészen különlegesen lenyűgöző: a szósz ez esetben mindent visz! A hamburger kínálat egyébként is nagyon nagy erőssége a helynek. Házi buciban, nem a szokásos édeskés kalácsban kínálják. A szószok minden esetben verhetetlenek. És hát a hátszín pogácsa sem rossz. Ha pedig egy kis változatosság kell, akad lazacos meg csirkés is.

Mindehhez még került egy kis fehérbor is: Az Anonym pince Egyből a kettő bora, amely egy zenit-szürkebarát páros. Könnyű, szinte szintelen borocska, tökéletes iszogatni való történet, akár rántott húsok, akár a hamburgerek mellé.



Mivel ez eredetileg egy kávézó lenne, nagyon erős a kávé vonal. Rengeteg féle változat közül lehet választani. Mi persze a legizgalmasabbat kaptuk, amit igazából nem nagyon terveztem sohasem megkóstolni. Ez pedig a híres-hírhedt Kopi Luwak, amelynek van némi köze a cibetmacskához, illetve annak emésztő rendszeréhez, de ebbe most nem mennék bele. A Kávé viszont tényleg különleges, ha elég sokáig forgatod, ízlelgeted, rájössz, hogy ilyen ízeket a sima eresztésekben nem találsz. Van egyrészt egy csokoládéra emlékeztető kesernyésség, illetve egy gyümölcsös savanykásság is. Ez azonban így együtt egészen meglepően jól összedolgozik és igazi élményt ad.



És nem lennék én én, ha nem kellett volna végigkóstolnom a desszertpultot is: a sajttorta és a csokitorta is levett a lábamról. Mindkettő krémes, lágy, olvadós és nagyon-nagyon kiadós. Legközelebb egy leves-desszert menüvel is kiegyeznék :)

A páros mozibelépőt nyerték:

Update: Mivel Tóthné Török Mária nem jelentkezett, L. Móni pedig nem tud eljönni, újra sorsoltam. Az új nyertesek:

Skach Anna és Gerlachfalvy Réka! Kérlek jelentkezzetek nálam gyorsan!

__________________________________________

Kedden jöhettek velem a filmre, ezért kérlek írjatok minél előbb e-mailt erre a címre: agneskern kukac yahoo.com.

Tóthné Török Mária, akinek Meryl Streep a kedvence

Greskovics Rita és kedvence Edward Norton

L. Móni és kedvence Colin Firth
 
 

Nyereményjáték: A séf mozijegy



Imádok moziba járni és talán én vagyok az egyetlen, aki az előzeteseket is nagyon szereti nézegetni a filmek előtt. Szóval, amikor megláttam ennek a filmnek az előzetesét, azonnal tudtam, hogy meg kell néznem.
Az egy dolog, hogy Robert Downey Jr. játszik benne. De a másik, hogy végig főznek, esznek a filmben! Sőt még másik kedvenc függőségem, a közösségi média is elég nagy szerepet játszik a történetben. Szóval adott egy pörgős, izgalmas és a végére tuti, hogy nagyon éhes nézőget generáló film.



Most te is megnézheted velem, méghozzá premier előtt!!! Csak egy rövid kérdésre kell válaszolnod itt a blogbejegyzés alatt és máris részt vehetsz a sorsoláson, ahol páros belépőt lehet nyerni.

A vetítés szeptember 30-án lesz 19:00 órától a Lurdy Ház mozijában. Kérjük majd a nyerteseket, hogy negyed órával korábban érkezzenek, mert regisztrálni is kell.



Tehát a kérdés, amelynek megválaszolásával nyerhetsz egy páros belépőt:

Van-e olyan színész, akinek gondolkodás nélkül beülsz a filmjeire?

A válaszokat itt, e bejegyzés alatt várom. :) Sorsolni szeptember 26-án, pénteken délben fogok!

Sült paradicsomos tészta

Tudjátok miért jó, ha az ember lányának közeli családjában akad 3-4 kertészmérnök, köztük egy zöldségszakértő egyetemi tanár? Hát, mondjuk, mert jönnek és megszakértik a balkonparadicsomjaimat. Kapok tetűirtó szert, amikor az kell, szakszerű metszést és öntözési, tápoldatozási tanácsadást.
Így már második nyáron élvezhetem az utánozhatatlanul édes, apró paradicsomok bőséges hozamát. :) Még azt kellene valahogy kitalálni, hogy a termés nagyja ne pont a nyaralásunk idejére érjen be.




Azt is hozzá kell tennem, hogy a teraszunk kicsi, viszont cserébe déli, tehát jó napos. Két tő paradicsomból egész kis dzsungel kerekedik, felnő a korlátra, kikanyarog a rácson túlra is. (A képeken a dzsungel júliusi állapota, most már egy kicsit sárgább és satnyább.) Néha pár szem lepotyog a földszintre is. Ilyenkor mindig viszek nekik is egy tállal, hogy ne haragudjanak rám.

Ezen kívül van még bazsalikom-menta ültetvényem is, bár ez sajnos nem annyira sikeres mint a paradicsom projekt. Viszont cserébe szeretnek a muskátlik is nálam.



Szóval július-augusztusban rengeteg, tényleg mézésdes koktélparadicsom áll a rendelkezésemre. A nagy részét szedvics mellé esszük meg. De néha készül vele ez-az. Például ez a tökéletes sült paradicsom, amely a finom olasz szélesmetélt méltó párja.

Korábban már kísérleteztem a sült paradicsommal, de akkor mindig sütőben készült. Volt sült kolbász körete, illetve lett belőle mesésen ízletes leves is.  Most viszont a serpenyő lett a nyerő.

A recept végtelenül egyszerű: Serpenyőbe kerül olívaolaj. Erre a félbe vagdosott paradicsomok. Meg néhány gerezd felszeletelt fokhagyma. Nagy lángon sütögetem pár percig, hogy ne levet engedjenek, hanem tényleg megsüljenek.
A végén locsolok rá egy kis balzsamecetet, tépek hozzá bazsalikom levelet és még parmezán is akad. Egy kis sózás, borsozás sem árt meg neki.

Pont mire megfő a tészta is. Beleforgatom a paradicsomos cuccba és azonnal jól felfaljuk :)

 

Szegfűgomba mustárosan, tejfölösen, fokhagymásan

Nem meglepő, hogy az idei nyár és a nem szűnő zuhék után van gomba. Még szerda délelőtt is a Fehérvári úti piacon. Így aztán készült nekem egy mesés-csodás kis ebédecske.
Azt hiszem még életemben nem ettem szegfűgombát! Hát ezután vadászni fogom. Még az eddig rókagomba kedvencemet is lehet, hogy lecserélem rá :)
Apró, illatos és kellemesen enyhe ízű. Mosogatni eltart egy ideig, de nagyon megéri.



Egy személyes adag:
20 dkg szegfűgomba, 1 csokor zöldhagyma, 3 gerezd fokhagyma, 1 evőkanál vaj, 1 evőkanál mustár, 3 evőkanál fejföl, maréknyi petrezselyem zöldje, só.

Így készítettem:
A gombát alaposan megmostam, mert az apró kis lemezek között könnyen megbújik a kosz.
A hagymát, fokhagymát apróra kockáztam.
A vajat felforrósítottam egy serpenyőben. Először pár pillanatig a hagymát és fokhagymát futtattam meg benne. Aztán beleszórtam a gombát is. Ami kis víz maradt benne a mosástól, abban megpárolódott. Picit sóztam.
Tényleg csak néhány perc kell neki! Hozzákevertem a mustárt, tejfölt, de csak óvatosan, hogy ne törjönek össze a kalapkák. Így is pár percig rotyogtattam, hogy kicsit besűrűsödjön.
Végül belekevertem a petrezselyemleveleket is.

Megjegyzések:
A petrezselymet lehet sokkal finomabbra vágni és kevesebbet rakni belőle.
A tejfölt természetesen le lehet cserélni tejszínre.

Köretnek készült hozzá egy kis rizs, amelyben volt vadrizs és vörösrizs is, nagyon kellemes kis hátteret adott a főszereplőnek. Nekem nagyon tetszett így savanykásan, a markánsan harapható zöld levelekkel együtt!

Ha sokan jönnek...

Ezt szoktam csinálni, amikor sokan jönnek hozzánk ebédre: fogok egy csomó csirkecombot, zöldséget, aztán jól bepakolom a sütőbe. Alá öntöttem egy kis fehérbort, rászórtam rozmaringot, szalonnakockákat.
Kb. 1,5 órát sült 200 fokon. A felénél átforgattam, hogy a hús kerüljön felülre. Így nagyon finom, ropogós lett a bőre is
 
 

Grillezett cukkíni kölessel, aszalt paradicsommal és kecskesajttal

Minden nyáron van egy olyan étel, ami szokatlanul nagy sikert arat, amivel egy csomó dícséretet zsebelek be. Ez mindig váratlanul jön, fogalmam sincs előre, hogy mi fog majd igazán tetszeni a vendégeknek.
Azt például álmomban sem gondoltam volna, hogy a köles ennyire ízlik sokaknak. Hadarik Rita új, gluténmentes szakácskönyve adta az ötletet, hogy kezdjem el bátrabban használni ezt a gabonát.



A grillezett cukkíni készítése:
Először is, nem árt, ha egyébként is alágyújtunk némi faszénnel a rostnak. Mert szabad tűzön késztve lesz az igazi.
Mivel azt sem szeretném, hogy megégjen a zöldség, ezért fogtam az alufóliát és csináltam neki dupla lapokat. Ezeket beolajoztam. A cukkínit kb. 1 centis karikákra vágtam és szépen egymás mellé helyeztem a szeleteket. Mellépakoltam egy fej fokhagymát, megpucolva, gerezdekre szedve. Sóztam, borsoztam. A tetejét is bekentem olajjal.
A cukkínik mindkét oldalát megsütöttem, így szép csíkosak lettek a grillrácstól, de meg is puhultak közben.

A megsült fokhagymát villával összenyomkodtam.

A kölest (1 pohárnyit) átöblítettem és háromszoros mennyiségű sós vízben megfőztem. Amikor puha lett, hozzákevertem az aszalt paradicsom olajos levét és egy citrom levét is. Így hagytam kihűlni.

A kölest egy nagy tálba halmoztam, majd belekevertem az összenyomott, sült fokhagymát. Beleszórtam az összedarabolt maréknyi aszalt paradicsomot. Egy csokor újhagymát is felkarikáztam, illetve rápakoltam a cukkíniket. Egy csomag (kb. 100 g) friss kecskesajtot is rámorzsoltam a tetejére.

Hagyhatjuk egy kicsit állni, várni, de ha készen van, már akár ehető is.

A kölest célszerű 1-2 óraval előtte elkészíteni.

Birka-napok a Skanzenben



Két napig báránysaslikot sütögettem a szentendrei Skanzen egyik gyönyörű háza tövében. Szabad tűzön, de vaslapon, ahogy azt kell.
Fotó nem sok készült, lévén a tűzzel, a hússal és a kínálással voltam elfoglalva.

Azt viszont talán érdemes megosztani a közzel, hogy a pác, amit használtam igen nagy sikert aratott. Egy kicsit a balkáni vonal köszönt vissza a fűszerezésben: olajban borsot, piros paprikát, fahéjat és rozmaringot kevertem el. Ezzel kenegettem a nyársra fűzött falatnyi húsokat, gombát, padlizsánt, paprikát, hagymát.
A csontosabb darabokat pedig nyárs nélkül sütögettem, de szintén ezzel a fűszeres olajjal megkenegetve. Jó volt lerágcsálni a csontról a húscafatokat :)

A mellettem lévő házban pedig Mirelle készítette mesés, francia eredetű, tejszínes raguját, amit én is megkóstolhattam.




 

Birka a kondérban, Skanzen

Augusztus 16 és 17-én izgalmas birkás napok lesznek a szentendrei Skanzenben. Mindenféle gyapjús, juhászos, izgalmas, érdekes program.

És persze kóstolók több tájegység hagyományos ételeiből, illetve néhány modern fogás is.

Jómagam szabadtűzön fogok zöldséges bárányhúst sütögetni. Remélem ízleni fog nektek is!

Részletes program itt olvasható: http://skanzen.hu/index.php?fm=article&id=786

Lackfi János: Paradicsomleves betűtésztával

 
 
Mivel eteti a gyerekeit lefekvés előtt a gasztroblogger? Hát paradicsomlevessel!
 
Lackfi János versei ebben a könyvben egytől-egyig az olyan híres-hírhedt ovis-sulis kajákról szólnak, mint a főzelékek, nudli, ovis tea meg a tojásleves. Mindet ismerik a gyerekek, pedig viszonylag ritkán van nálunk Mackó sajt meg zsíros kenyér. Az oviban úgy tűnik évtizedek óta változatlan a menü, mindig ugyanazok az ételek térnek vissza, így minden generációnak azonos élményei lehetnek és jókat lehet közösen kacarászni rajta.
 


 

 
A versek nem csak önmagukban versek, hanem egy-egy történetet vázolnak fel. A pizza a holdból készül és rakétával lőjjük fel rá a hozzávalókat, hogy aztán az egész világ jól lakjon. Nekem és a gyerekeknek is nagyon tetszettek a gondolattársítások, ahogy egy egyszerű, unalmas ételtől eljutunk egy egészen mesés-izgalmas világig. Fasírton lovagolni például mennyire királyság!
 

 

Külön említést igényelnek a rajzok is, amelyeket Megyerei Annamária készített. Ezek nem egyszerű illusztrációk, hanem az egész oldalt beborító önálló alkotások, amelyek keretbe foglalják a szövegeket.
Mi úgy olvastuk a könyvet, hogy először mindig a képek alapján megpróbáltuk kitalálni, hogy vajon miről szól a történet. Mindig nagy nevetés lett a vége és a legritkább esetben találtuk ki Lackfi János gondolatait előre. :)

A könyv elsősorban ovis korúaknak szól, az 5-6 éveseknek tökéletes szórakozás. A "nagy" iskolásoknak már néha ciki lesz, de azért még őket meg lehet nevettetni egy-egy fogással. Most pedig, hogy nemsokára újra kezdődik a suli-ovi, mindenképpen érdemes lesz felidézni a jó öreg menzás fogásokat.

Amint látszik, én is kedvet kaptam a menzás ebédhez, így nálunk például paradicsomleves volt szigorúan betűtésztával és tejbegríz kakaószórással :)

Mi a kő étterem, Köveskál

 
Köveskál az egyik legszimpatikusabb hely a Balaton-felvidéken. Az pedig, hogy már 4 vagy 5 étterme is van, csak jelent valamit.
A Mi a kő meglehetősen újnak számít, ha jól sejtem, csak az idén nyitott. Egy régi ház, régi bútorokkal, fehér és sötétbarna kombinációban. Kicsit kopott minden, de pont a megfelelő mértékig. Illetve teríték kifejezetten újszerű, modern, szép vonalú. Mégis sikerül valahogy harmonikussá tenni ezt a régi-új átmenetet.
 
Sajnos a kertet nem tudtuk igénybe venni a szakadó eső miatt, pedig nagyon jó lehet ott kint ücsörögni a köveskáli dombos utcák felé tekintgetve.

 
Az étlap divatosan szűkszavú, de azért nem okoz nagy nehézséget a választás. Alapvetően házias jellegű ételek közül válogatunk. A gyerekeknek például tésztás húslevest. Hatalmas adaggal érkezik, forrón.
 
A legizgalmasabbak az előételek: a cékla kecsketúróval egyszerűen isteni! A füstölt pisztráng, ami tormakrémmel érkezik szintén egészen kiváló.


Az utóbbi idők legjobb lecsóját is itt ettünk, sűrű a leve és a kolbászt sem sajnálták ki belőle.
Az újraértelmezett rakott krumpliban igazi különlegességet nem találtam, talán csak annyit, hogy nagyon vékonyra szelték fel a burgonyát. Finom fogás, de nem annyira különleges, mint a többi finomság.

Ettünk még palacsintát is. Ez teljesen hagyoományos felfogásban készült: palacsinta kakaóval vagy szilvalekvárral vagy túróval töltve. Semmi extra, de a szilvalekvár olyan magasságokba juttatja ezt az egyszerű fogást is, hogy éreztük: még jöhetünk kóstolgatni legközelebb is. Biztos, hogy találunk még izgalmas fogásokat.

(Bocs a fotókért, mobillal készültek)

Kókuszos szelet – kevert sütemény

 


Mostanában folyton ilyet kell sütnöm. Ó, én szegény. A gyerekek nem igazán kedvelik a túlbonyolított, habos-krémes süteményeket. Ők az egyszerű ízekre buknak. Ez a kevert, joghurtos alapú sütinek az elkészítésében pedig ők is részt tudnak venni – dupla élvezet.

 

A méricskéléssel sem kell sokat vesződni, mert a joghurtos doboz pont jól működik az arányok meghatározásánál.  

 

Ha pedig a hozzávalókat veszem sorban, tulajdonképpen nem is olyan rossz dolgok vannak benne. Oké, kalóriában elég komoly cucc, ha az egészet összeadjuk, de viszonylag kis kockákra lehet vágni ;)

 

Természetesen lehet bele tenni sok-sok gyümölcsöt, például meggyet, málnát, őszi vagy sárgabarackot is. A felére most egy kis narancsos keserű csokit is szórtam, a felnőtt vendégek kedvéért. Szóval a variációk gyakorlatilag végtelenek – mentsétek le ezt az alapreceptet!

 

Hozzávalók: 2 kis pohár joghurt (2x125 grammos doboz), 5 tojás, 1 pohár olívaolaj, 1,5 pohár barna nádcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 2 pohár kókuszreszelék (100 g), 1 pohár liszt, 1 kiskanál sütőpor.

 

Elkészítése: A sütőt előmelegítettem 180 fokra.

Egy nagy keverőtálba beleütöttem az egész tojásokat, beleöntöttem a joghurtot, olajat, cukrokat. Ezt alaposan elkevertem, hogy a tojás és az olaj szépen összeálljon. Ekkor beleszórom a kókuszt, lisztet és a sütőport. Még egyszer átkeverem.

Meglehetősen folyékony marad így is a nyers tészta, tehát könnyű átönteni a sütőpapírral kibélelt közepes méretű tepsibe.

Ha szeretnénk tenni rá gyümölcsöt vagy csokit, azt most kell rászórni.

Kb. 20-22 percet kell csak sütni. A teteje picit megpirul, teljesen átsül, de finom szaftos, puha tészta marad a végeredmény.

Nyaraltunk

- Felpakoltuk a fél lakást. Nem, a kávégépet nem engedte a drágám, hogy elvigyem.
- Strandoltunk
- Ettünk lángost, hekket, pizzát, frappét, kürtős kalácsot, kovászos uborkát, sőt harcsapaprikást is a strandon. A kedvencünk a balatonudvari strandon belül a zöldséges, aki szépen megpucolja és felkockázza a gyümölcsöket, így könnyebben lecsúszik egy-két sárgadinnye minden nap.
- Strandoltunk
- Ettem krémest a füredi Bergmannban. Mert az jó. Még háromszor visszamentünk.
- Strandoltunk
- Csónakáztunk a föld alatt 15 méterrel a tapolcai Tavasbarlangban
- Vacsoráztunk a Mi a kő étteremben. Jó volt. Házias.
- Strandoltunk, vizibicikliztünk, csúszdáztunk, fociztunk, strandoltunk
- Kávéztunk a füredi Karolinában
- Találkoztunk egy csomó barátunkkal
- Megúsztunk néhány hatalmas vihart, szinte mindig perceken múlt.
- Voltunk cirkuszban
- Trélerrel vitettük le az autót a szőlőhegyről, mert elromlott. És hálát rebegtünk a csereautó intézményének feltalálójáért. (Kíváncsi vagyok nem találnak-e majd a szerelők nyúl vagy nyest fognyomokat a vezetékeken!)
- Sütögettünk roston: tarját, csirkecombot, kis kolbászkákat, cukkínit, padlizsánt, kápia paprikát. Majd a barátokkal, családtagokkal együtt felfaltuk.
- Fagyiztunk, bár nem is annyira sokat.
- Lovagi tornát néztünk Nagyvázsonyban, Kinizsi várában.
- Megúsztunk még pár vihart, sőt a hegyről néztük végig többször is, ahogy felfalja a Balatont a förgeteg. És reménykedtünk, hogy minden vitorlás időben kikötőbe ért.
- Még utolsó nap is strandoltunk egy kicsit.
- Visszapakoltuk a fél lakást a kölcsön csomagtartóba.
- Csokibarna bőrünket még egyszer utoljára jól bekentük.
- Aztán utolsó előtti este a sötétben leestem a lépcsőn... és megúsztam egy oltári nagy lila folttal.
- És hazafelé előttünk ment egymásnak 3 autó. Ezt is megúsztuk :)

 

Napi mosoly

Tegnap meggrilleztünk egy csomó zöldséget: padlizsán, cukkíni és gomba is volt. Ezeket csak úgy simán ettük a húsok mellé.

Ma a maradék padlizsánból joghurtos saláta lett. Éjszakára bepácoltam fokhagymás olajba, aztán egyszerűen csak rákanalaztam a hideg, krémes, görög joghurtot.

 

Malackrumpli Bisztró, Balatonfüred

 
Mi már csak ilyen hűséges család vagyunk. Vidák Zolit is követjük, menjen bárhova. Etyek után most Balatonfüreden kóstolhatjuk ételeit. A Malackrumpli azonban egy vidéki fogadónál is lazább, amolyan igazi trendi, streetfoodos, bisztrós hely.



Ennek megfelelően a berendezés egészen minimál. Naná, hogy van raklap-bútor. Raklap-bútor nélkül ma nem létezhet menő hely, ugyebár. Ami még jobb, hogy hátul a füves részen van focikapu, szomszéd asztaloknál meg akad bevonható gyerek is, így legalább nyugodtan tudunk enni egy ideig, amíg a fiúk elvannak.



Az étlap: 1 nyomtatott oldal, minden héten változik. Az itallap hosszabb és stabilabb. Van például 4 fajta kézműves sör. Mondjuk én kifejezetten utálom a sört, de ez a Vertigo láger finom lett. Egészen jól itatja magát. Persze 4 decit nem tudok belőle meginni, de két-három korty jól esett.
Szóval itt sörözni érdemes, de azért szörp is akad. Kóla nincs.


Mivel nagy csapat voltunk, szinte mindent végig tudtunk kóstolni. A gyerekeknek lepényt kértünk, amiről kiderült, hogy egy roppanósan vékony tésztájú pizza. Nagyon kis kellemes ügy, de a kecsekesajt kicsit erősen aromás rajta. A válogatós kis rosszcsontok így is betoltak belőle pár szelettel.



Megvolt a két leves is: a meggy kellően savanyú, nincs liszttel berántva és a tejfölhab sem édesíti szerencsére. A zöldbableves is savanykás és pont ettől tökéletes: hűsítő és nyári fogás mindkettő. Elő is készíti a gyomort a következő emésztési kihívásokra.



A Malackrumpliban azonban elsősorban disznót kell enni! Például karajt. Ami önmagában is mesés: vajpuha, nem túlsütött és nekem akár szűzpecsenyének is eladhatnák. Hozzá pedig ordával töltött cukkíni virág jár. Ez nekem így önmagában egy réges-régi álom volt, imádtam minden falatját.

A báránymáj nemkülönben egy izgalmas és ritka csoda. Pesten szerintem nem sok helyen lehet hozzájutni báránymájhoz, pedig isteni finom! Különösen így, egyszerűen készítve, fokhagymával és salátával. A salátát külön izgalmassá teszik az ehető virágszirmok és a roppanós karfiol.



Nagyon jó a kacsacsomb is, igazi hagyományos menekülő kaja, ha valaki nem akar disznót enni disznóhússal. A mellette vigyorgó zöldségek, például a cékla is igencsak jól sikerültek.

Ha pedig valaki bevállalós, akkor mehet a sült császár paradicsomos zöldbabbal. Na, ehhez már kell a gyomor, mert zsírja van bőven. De talán pont ettől annyira finom és abbahagyhatatlan.



És persze a desszertet sem bírtuk kihagyni. Jött ez a málnás-mentás-túrós piskóta. Önmagában is jó lett volna, de a körülötte lágyan hullámzó vaníliás krémtől kaptam igazi adrenalin-löketet. Egyszerűen mesés, csodás és varázslatos.

Mondjuk már most alig várom, hogy legközelebb amikor megyünk végre legyen lecsó is, arra ugyanis még nagyon-nagyon kíváncsi lennék!

Helyszín: Kicsit trükkös megtalálni, mert a főút melletti szervíz úton van a bejárat. Cserébe viszont nem kell fizetni a parkolásért, ami Balatonfüreden egyébként elég húzós. A Tesco-Suncity körforgalomnál a kemping kijáratnál kell kijönni majd rögtön jobbra kanyarodni és menni vagy 2-300 métert előre.