Diós-csokis banánkenyér

Nálunk ez az a fajta sütemény, amiről szinte biztosan tudom, hogy sikert fog aratni, ezért próbálok a liszten és cukron kívül a lehető legtöbb jó hozzávalót is belecsempészni. A dió és a banán rengeteg vitamint és hasznos ásványi elemet tartalmaz, ráadásul nagyon finomak is együtt. 



Hozzávalók egy közepes, hosszúkás formához: 10 deka vaj, 1 nagyobb banán, 3 tojás, 5 deka barna nádcukor, 1 csapott kiskanál mézeskalács fűszer (fahéj, szegfűszeg, gyömbér, vanília), 15 deka liszt, 1 csapott kiskanál sütőpor, 8 deka dió, 12 deka csokoládé.

Elkészítése: A vajat érdemes pár órával korábban kivenni a hűtőből, hogy megpuhuljon. Így könnyen össze lehet keverni a cukorral, majd egyenként hozzáadni az egész tojásokat és kikeverni. Ehhez a masszához adom hozzá a villával szétnyomkodott, egyébként jó esetben elég érett banánokat. 
A lisztet a fűszerekkel és a sütőporral dolgoztam össze. Majd belekevertem a vajas masszába azt is. Viszonylag nedves, ragacsos lesz a végeredmény. 
A diót és a csokit késsel daraboltam fel, nem kell túl apróra, hogy legyen mit harapni amikor esszük ezt a süteményt. A diót és csokit is az alap tésztához kevertem. 
A hosszúkás formát kibéleltem sütőpapírral, mert így biztos lehetek benne, hogy nem fog beleragadni. Egyébként a tészta elég zsíros a vajtól, így valószínűleg egyébként sem fog ragadni, de nem szeretek kockáztatni. 
A tetejét még megszórtam 1 kanál nádcukorral. 

180 fokra előmelegített sütőben kb. 35 percig sütöttem. Jól megnőtt a tészta, ezért nem szabad telerakni a formát. Amikor kihűlt könnyen szeletelhető, illatos piskóta lesz belőle. Akár vajas-lekváros kenyér alapanyagaként is felhasználható, bár önmagában is rengeteg ízt rejt magában. :)

Maradékhasznosítás: báránypiláf

A karácsony napján a nagyszülőknél elköltött gazdag és mesés ebéd folyományaként egy csomó finomságot haza is csempésztünk, így ma sem igazán kellett főznöm. Maradt egy szép darab sült báránycomb is, rozmaringos, szaftos, ahogy kell. Egy kicsit kevésnek tűnt kettőnknek, így adott volt, hogy alaposan felturbózom. Lett belőle egy keleti ihletésű rizses egytálétel: piláf. 



Felkockáztam egy kisebb vöröshagymát, olajon üvegesre pároltam. 3 zsengébb répát is felkockáztam, majd a hagymához adtam. Rászórtam 5 deka hosszúszemű rizst és 5 deka vöröslencsét. Jól átkevertem. Sóval, borssal, csipetnyi fahéjjal és őrölt rozmaringgal fűszereztem. Felöntöttem 2 dl vízzel és lefedve főztem.
Időről időre átkevertem és ha nagyon elfőtte a levét, akkor öntöttem alá, de mindig csak úgy fél decit. 
Mire megfőtt minden, leszedtem a maradék húst a csontról, felkockáztam amolyan falatnyi darabokra és a puhára főtt rizses tálra halmoztam. Lefedve még hagytam pár percig, de már nem főztem, hanem csak a húst melegítettem át, hogy összeérjen a többi hozzávalóval. 

Maradékhasznosítás felsőfokon


A sütőtök krémleves nálunk 3 dolgot tartalmaz: sütőtököt, kókusztejet meg esetleg fűszereket. Ha nem elég édes, akkor kerül bele egy kis méz is. Ebből a krémlevesből maradt egy fél adag, amit még akár hidegen is eleszegetünk, mert desszertszerűen finom, ám most valami még finomabb lett belőle.

A frissen facsart narancslé szintén önmagában is isteni finom. Jó pár éve legjobb konyhai barátaim közé tartozik a narancsfacsaró, amivel elég gyorsan lehet narancsonként kb. 1 deci levet kinyerni.

Így állt tehát össze ez a karácsonynapi, délelőtt a kanapé sarkába kuckózáshoz ideális itóka: 2 dl friss narancslé + 2-3 kanál kókuszos sütőtök püré. Jó elkeverve egészen mesés!

Karácsonyi vacsora 2015

Csak a rend kedvéért megörökítem a nem túl hagyományos, ám jól sikerült karácsonyi vacsoránkat.

Kókuszos sütőtök krémleves mézzel és csipetnyi mézeskalács fűszerrel

Sütőben, citromszeletek alatt egészben sült pisztrángok

Köretként serpenyőben párolt, majd szójaszósszal és vajjal lepirított zöldségek: póréhagyma, répa, kelbimbó, szemes gesztenye (fagyasztott változatból)

Sajtos puffancs, ami most nem igazán sikerült úgy ahogy szokott, de azért ehető volt

Diós-csokis banánkenyér

Boldog karácsonyt kívánunk!


Nyúl frikasszé

Hogy került egy teszkós akciós újságba egy ilyen hagyományos francia recept? Jó lenne tudni. A többi ugyanis a hagyományos karácsonyi ételekkel foglalkozott, úgyis mint halászlé (kockával) meg rántott hekkfilé meg töltött káposzta. Aztán a következő oldalon jön a nyúl frikasszé. Ízlelgessük ezt a szót. Nekem azonnal összefutott a nyál a számban és tudtam, hogy el kell készítenem. Ha mást nem, akkor majd csirkemellből, de szerencsére belefutottam némi nyúl-apróhúsba valamelyik hiperben. 

Érdekes ez a frikasszé dolog. Olyan szép, ropogós francia szó, így írnák eredetileg: Fricasee de lapin. Bár nem emlékszem, hogy gyerekkoromban az asztal körül kergettek volna, ha nem ettem ilyesmit. Nem is tudom, hallottam-e ez korábban. Valami rémlik, de nem találok fogást az emlékeken. 
Ha erre az ételnévre gondolok, mindig egy múlt századi jelenet jut eszembe. Valahol egy nagypolgári lakás ebédlőjében kerülhettek az asztalra ilyen étkek, egy enyhén affektáló, korábban az apácáknál franciát tanuló, majd Párizsból hozatott szakácskönyvekkel a szakácsnőt hetente felingerelő ifjú feleség jóvoltából. A férj meg csak hagyta, hadd szórakozzon a neje, és kötelességtudatból szépen megette a feltálalt tejszínes ételeket, a mindenféle omletteket meg felfújtakat, de közben titokban csülkös pacalokról meg kolbászos rakott káposztákról fantáziált. 

Én viszont oda meg vissza vagyok a régimódi, nyomokban franciás receptekért. Másrészt viszont imádom a tejszínes dolgokat, főleg  ha még egy kis fehérbor meg mustár is belekerül a történetbe, na akkor már előre tudom, hogy zseniális lesz. Az lett. Mármint nekem. Körülbelül ez most a kedvenc ételem, biztos, hogy készül majd még nálam. 



Hozzávalók 3-4 adaghoz: 500 g apró nyúlhús csont nélkül, 1 póréhagyma, 100 g borsó, 200 g csiperke gomba, 2 dl tejszín, 2 evőkanál mustár, 1 kanál vaj, 2 kanál olaj, 2 dl fehérbor, 1 kiskanál szárított tárkony, só, bors. 

Elkészítése: A nyúlhúst, ha nem eleve darabolva vesszük, akkor leszedjük a csontról és felkockázzuk. Nekem szerencsére ezt a melót megspórolta a gyártó, így már falatnyi darabokra vágott húst tudtam használni. 
A pórét és a gombát megpucoltam és felkockáztam előkészítésképpen. 
Mély serpenyőben felforrósítottam a vajat és olajat. Először megforgattam rajta a póréhagymát, aztán hozzáadtam a húst és gombát. Megsóztam, borsoztam. Megpirítottam a húst, de azért még nem kapott túl erős színt. Megszórtam a tárkonnyal is. 
Ráöntöttem a fehérbort, hagytam felforrni, majd levettem közepesre a lángot és fedő alatt főztem úgy jó fél órát. Amikor már nagyon puha lett a hús, levettem a fedőt, hozzákevertem a tejszínt és mustárt. Már nem nagyon kell forralni, csak felforrósítani és tálalni. 

Főztem mellé hosszúszemű rizst is, ami magába szívja a tejszínes mártást. Természetesen szélesmetélt tészta vagy krumplipüré is jó ötlet lenne hozzá. 

Vajas kekszek karácsony előtt

Karácsony előtt rengeteg esemény van a gyerekeknél: sulis, ovis műsor, aztán persze évzáró itt-ott, mondjuk a focin. Mindenhová lehet vinni pár finom falatot, és általában sikerül is összehozni valamit. Alapvetés, hogy gyorsan és egyszerűen készüljön. Az sem baj, ha a gyerekek is részt tudnak venni az elkészítésben és persze könnyen fogyasztható legyen. Ennek leginkább a kekszek felelnek meg - szerintem. 



Ezen a héten ez a két fajta készült. Az alaptészta ugyanaz, egyben gyúrtam össze két adagnyit, majd kétfelé szedtem és belekevertem az ízesítő anyagokat. 



Csokis-kókuszos vajas keksz

Hozzávalók: 100 g vaj, 50 g cukor, 1 tojás, 120 g liszt, 50 g kókuszreszelék, 1 csapott kiskanál sütőpor, 70+30 g durvára tört csoki (a mikulások kiválóan használhatóak erre a célra).

Elkészítése: A puha vajat kikevertem a cukorral. Hozzáadtam a tojást és jól kikevertem ezt is. Végül jól beledolgoztam a szárazanyagokat is.
Puha massza lett belőle. Kis golyókat formáztam, majd ellapítottam. Olyan 3-4 centi átmérőjűek lettek.
Előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt halványra sülnek és jó ropogósak-illatosak lesznek.




Narancsos-mandulás vajas keksz

Hozzávalók: 100 g vaj, 50 g cukor, 1 tojás, 120 g liszt, 50 g szeletelt mandula, 1 csapott kiskanál sütőpor, 50 g kandírozott narancshéj-kocka, 30 g fehér csokoládé.

Elkészítése: A puha vajat kikevertem a cukorral. Hozzáadtam a tojást és jól kikevertem ezt is. Végül jól beledolgoztam a szárazanyagokat is.
Puha massza lett belőle. Kis golyókat formáztam, majd ellapítottam. Olyan 3-4 centi átmérőjűek lettek.
Előmelegített sütőben kb. 15 perc alatt halványra sülnek.

A kekszeket ki is díszítettem. A kb. 3 dekányi csokit puhára olvasztottam, majd egy kanállal a kihűlt kekszek tetejére csorgattam. Még így puhán rászórtam a mindenféle színes, díszítőcukorkákat. Egy picit bele is nyomon az olvadt csokiba. 
Ha ilyenkor kiteszem mondjuk egy fél órára a teraszra vagy a hűtőbe, akkor a csoki teljesen visszadermed az eredeti állapotába és nem fognak leperegni róla a díszítések. 


Szaloncukor-kóstolás, 2015

Rendkívül érdekes szaloncukor-kóstolást szervezett a Szamos. A számomra elsősorban marcipános édességeiről ismert cukrászda igazán nagyot alkotott szaloncukrokban is és erre ideje volt rácsodálkozni.
10 különböző csokiba mártott finomság sorakozott előttünk, beszámozva, csomagolások nélkül. Mi pedig sorban beleharaptunk a szaloncukrokba, majd elmondtuk mit gondolunk róluk. Trükkös módon más márkák is kerültek a sorba, így nem lehettünk biztosak benne, hogy kinek a csokiját majszoljuk. Ez a titkosság, csomagolás nélküliség biztosította, hogy ne csak a saját termékeket dicsérjük agyba-főbe és húzzuk le a többi gyártó termékeit. Amikor sorban kiderült, hogy melyik sorszám melyik szaloncukrot takarja, valójában elég meglepő volt az eredmény. Igen, voltak olyan gyártók, akiket már illat alapján ezer méterről is fel lehet ismerni (Milka), voltak olyan gyártók, amelyeket egyébként sokat veszek és szeretek is, de most nagy csalódást keltettek bennem (Stühmer), és persze voltak kritikán aluli bevonómasszás borzalmak is (ezek megnevezésétől inkább eltekintenék).
A másik meglepetés nekem az volt, hogy milyen sokrétű lett mostanában a szaloncukor kínálat. Egyszerűen nincs olyan ízlés, amelyikre ne találni mostanában megfelelőt. A gyártók ezer meg egy dologra figyelnek. Kezdve a csomagolás színétől. Van rengeteg hagyományos, gyönyörű papírokba csomagolt szépség, illetve vannak modern színek, pasztelles árnyalatok és rikító pinkek is. Ha tehát csak dekorációs céllal van a fán az édesség, akkor is találsz olyat, amilyet csak szeretnél.
Ha inkább az íz a fontos, akkor meg érdemes inkább egy tálba kitenni a csemegét, nem is feltétlenül a fára. Úgy hallom ezt az utat járják mostanában a legtöbben.

És akkor most vissza a Szamoshoz. Elfogultnak fog hangzani, de egyszerűen imádom az újdonságokat. A régieket is. A marcipánmasszába töltött, néha pici alkohollal is megbolondított gyümölcsös krémes bonbonnak is beillő szaloncukrokat. A meggyes és a szilvás mindent visz ebben a kategóriában.
Az újak közül pedig keressétek a „pralinét”. Ez jelenleg 3 ízben kapható, arról is megismerszik, hogy a csomagolópapírok is gyönyörű pasztallesek: narancsos, zöldes és halvány sárga. Hmmm. Ez már önmagában bontogatásra és kóstolgatásra sarkall. A három ízkombináció: karamell vaníliás fehércsoki köntösben, mézes-narancsos fehércsokoládé-krém étcsokokoládé köntösben és sós mandulás krém tejcsokiban.
Ezek közül a karamella az, ami hozza a szokásost, jó édes, igazi gyerekeknek való íz. A fehércsoki csak rátesz még egy lapáttal.
A sós mandulás nagy meglepetés. Tényleg sós, de csak pont jó mértékben. Amolyan abbahagyhatatlan mértékben. Mert ugye az ember ízlelőbimbói picit összezavarodnak és újra és újra meg kell kóstolni, hogy akkor most tényleg azt éreztem-e, amit az agyam mond.
A narancsos meg egyszerűen tökéletes. Huhh, hát mesés, ha szereted a narancsos ízt és az étcsokoládé enyhe fanyarságát. Ebből még kell majd vennem egy adaggal :)
A tölteléke egyébként mindhárom szaloncukornak rendkívül krémes, lágy, puha. Tejszínes-kényeztető érzetet kelt.

A másik, általam nem várt újdonság, a csak alulról mártott zselés szaloncukor. Kétféle ízben kóstoltuk: málna és narancs. Nos, rendkívül tömény, nagyon édes, de ugyanakkor a málna és a narancs íze is nagyon erős, nem a megszokott gumicukros aromát érezni. Kiderült, hogy a málnásat például valódi málnavelőből készítik, tehát ezért az az utánozhatatlan málnaszörp érzet. A narancsosba is jutott bőven az aromás narancshéjból, itt-ott még a mini darabkák is látszanak. Azt hiszem ez a két fajta főleg édessége és jellege miatt a gyerekek nagy kedvence lehet, jól helyettesíti a szokásos, mindössze aromákból tákolt zselés cuccokat. Mondjuk szerintem finomabb lenne, ha a csoki mindenhol körülvenné a zselét, de mint megtudtam egyelőre ezt a technológia nem teszi lehetővé.

Még egy tanács, ha szaloncukor vásárlásra adnátok a fejeteket. A helyetekben és sürgősen elmennék egy Szamos cukrászdába. Tudjátok, van belőlük egy csomó bevásárlóközpontban. Itt aztán minden ízből ki van téve és egy-egy darabot is tudtok vásárolni, súly után fizetve. Nem kell megvenni egy egész dobozzal, aztán csalódottan üldögélni 24-én, hogy a választott íz senkinek nem csúszik a családban. Így bátran lehet kóstolgatni, kiválasztani az abszolút győztest és abból betárazni, jó alaposan. Na jó, lehet, hogy 24-én meg 25-én még senki sem fog szaloncukrot enni, de pár nap múlva, amikor a sütik már nem csúsznak, de kellene valami édes… És persze készülődés közben is el lehet csenni pár szemet. A fa hátuljára úgysem kell olyan sok dísz, ugye?

Karácsonyi készülődés az Auguszt cukrászdában

Van Budán egy majd 150 éves ékszerdobozka. Úgy hívják, hogy Auguszt cukrászda. Mindig is szerettem itt ücsörögni, elbújni a világ elől, a közeli bevásárlóközpont forgatagából kiszabadulva egy régimódi, kakaózós-kuglófozós világba menekülni.
Tegnap délután egy órára még jobban be tudtam kukucskálni a rejtett, titkos ajtók mögé is. Fantasztikus érzés egy amúgy bezárt cukrászdába besétálni, ahol a tulajdonos meséli családja kalandos és sokszor megrázó történetét, megmutatja, hogyan lehet pillanatok alatt beigli-tésztát nyújtani. Sőt a "góré" feliratú, egyébként senki által nem érinthető eszközt is egészen közelről megcsodálhattuk.



Édes-bús, fura érzés tudni, hogy szinte ugyanezeket a süteményeket készítették már a múlt század fordulóján is. Lehet, hogy akkoriban még kifli alakú volt a beigli, de ugyanúgy mák és dió volt a töltelék. Ahogyan most is pont így tökéletes.
A hófehér habkarika sem sokat változott az évtizedek során, ugyanúgy a "retro" meg a "vintage" hangulat része ma is.
A mandulatüskékkel ékesített, belül pedig narancslekvárral rétegezett csokis sütemény is ismerős valahonnan a gyerekkoromból, és persze a sok mézeskalács, marcipán figura, szaloncukor.
A legnagyobb kedvencem pedig a franciák kedvenc karácsonyi süteménye, a fatörzs, amit Nagymamám majd Apu is évről évre újra alkotott, bár nálunk nem kerültek rá ilyen csinosan megfestett csokilevelek és marcipángombák.



És hogy miért szomorú egy picit a mosolyom, ahogy ezeket a csodákat kóstolgatom? Elkerülhetetlen végiggondolni, hogy voltak olyan korok, amikor egy cukrász - az öröm szállítója is ellensége volt a társadalomnak. A II. világháborúban az egyik cukrászda a földdel vált egyenlővé. A másikat pár évvel később államosították, a családot pedig kitelepítették. Ahogy megtudtam főként a "női makacsságnak" köszönhetően mégis visszatértek és újra indultak a nulláról, pusztán a tudásra alapozva.
Most pedig a leszármazottak már a 150-es évfordulóra készülődnek lassan. Remélem kikerül még egy-két olyan emblematikus darab ebből a pici cukrászdából, mint a megunhatatlan E80 torta...


December, karácsony meg én

Utálhatnám, sőt gyűlölhetném a karácsonyt. Én mégis imádom. Minden novemberben beszerzek pár újabb díszt, az idén például rókás-mókás alátéteket a reggelihez meg mikulásos szalvétát. Ilyenkor már karácsonyi zenéket hallgatok, amíg csak meg nem unom. Imádom az éjféli misén a Mennyből az angyalt és a Csendes éjt. A gyerekek izgatottságát, amivel a sajátom vetekszik. A mézeskalács sütő maratont. Ezt esetleg ismétlésekkel.
És legjobban a nyugis családi napokat szeretem. Ilyenkor tényleg napokig úgy van, hogy semmi dolgunk csak ide-oda menni, enni és pihenni. Saját kis szokásainkat, szertartásainkat, amik az évek alatt épültek fel és jó felidézni, előszedni őket.

Pedig. Volt két karácsony...

A Love Actually filmet néztük és le volt halkítva a telefonom a moziban. Nem is nagyon tudom azóta megnézni ezt a filmet, pedig mindenki gondoskodik róla, hogy minden évben elém kerüljön.

Csak hazafelé vettem észre, hogy hívott. Hogy rákja van és másnap már műtik is. És valószínűleg nem lesz otthon szenteste. Aztán valahogy hazaengedték a kórházból és mi harcra készen vártuk az új évet.
Harcolt, amíg tudott, de két évvel később meghalt. Anya temetése december 5-én volt. Már tíz éve. Dermedt december volt az, dermedt karácsonnyal. Fogalmam sincs honnan volt akkoriban bármihez erő. Például Apu lelkiereje, hogy sötétkék díszeket szerezzen...

Szóval, azt hiszem nyugodtan gyűlölhetném a karácsonyt.

De miért tenném? Annyi csoda fér bele még az életbe. És annyi fantasztikus régi karácsony emléke él most is bennem. Furcsa, de ajándékoké nem nagyon, de a fenyő illata. A mézes pálinka. A zserbó meg a keksztekercs. A halászlé. Az ezer éves mókusdísz, erősen kikopva. Meg a csillagszóró, amit még mindig nem merek meggyújtani!

Mert a karácsony az, amivé mi tesszük. Én szeretek együtt lenni azokkal az emberekkel, akikkel eltölthetem, így nekem jó. Én szeretem a tárgyakba rejtett és az általuk felidézhető emlékeket, így nekem jó. 

Napi mosoly

Tegnap olyan jó kis hagyományos egytál étellel kényeztettem magam a piacnak hála. Először azon döbbentem le, hogy mennyire olcsó a savanyú káposzta a déli gyümölcsökhöz képest és mennyire kevés a hipe körülötte.
Aztán szépen egy tepsi aljába terítettem egy réteget, mármint a savanyú káposztából. A tetejére karikáztam egy hagymát, az egészet megkentem tejföllel. Aláöntöttem egy kis vizet. Felvágtam pár krumplit is, olyan hosszúkás darabokra. Az is ment mellé és a tetejére egy kisebb, megszurkált sütőkolbász.
Ezt az egészet kb. 45 percig sütöttem a forró sütőben. Először fólia alatt, aztán kicsit rápiítottam a végén.
Huhh, olyan jó, téliesen nehéz végeredmény lett. Imádtam. Főleg a kolbászzsírral összekeveredett tejfölös részt, de a többi se volt rossz :)smile hangulatjel

Napi mosoly

Életjel.
Elborít a munka, úgyhogy ilyeneket eszek. Ma spagetti, parmezán, rákocskák és szerecsendió


Napi mosoly


A novemberi tavasz örömére rollereztem, aztán benyomtam egy vega, vagyis grillezett sajtos burgert


Itt: Big Daddy Burger 

Napi mosoly



Ez a leges-leges-legkedvencebb ételem, ilyenkor, novemberben. 

Van benne: vöröslencse, répa, hagyma, currypor. Puhára főzve. Végül kókusztejjel és paradicsompürével krémesítve és sűrítve. 


Napi mosoly



Hogy én ezt mennyire imádtam gyerekkoromban! És még mindig teljesen változatlanul kapható! (Szerbiában)

Napi mosoly

Amikor gyorsan beugrasz a Retro kifőzdébe és pont van még 3 adag halászlé. Pontyszelettel, belsőséggel. Kenyérrel tunkolva...

Tabasco-t kóstoltam

Nagyon izgalmas estén vagyok túl: Tabasco-t kóstoltam. Én, aki egyébként nincs túlzottan oda a csípősért. Sohasem hittem volna, hogy a csípős paprika is lehet ilyen izgalmas. Például a pizzaszószba keverve, rántott csirkemell előzetes pácolásához vagy a jó öreg Bloddy Mary alapanyagaként. Végül még a tiramisuba is került pár csepp, csak az izgalom fokozása érdekében :)





Sült gesztenye

Mindenszentek és halottak napja környékén a szabadkai temetők bejáratánál nagy üstök füstölnek. Bennük rengeteg gesztenye sül. Itt nem 5 darabra megy a játék, hanem fél litert vagy egy egész litert tudsz venni.



Gyerekkorom óta ez a legjobb dolog a novemberben. Egy marék kormos finomság, még forrón a papírtasakból kapkodva, és senki sem bánja, hogy feketék lesznek az ujjaim, mire hazaérünk. 

Piacon jártam

Mi a legbiztosabb jele, hogy élek, sőt piacon is voltam? Hogy ilyenek készülnek a konyhámban. A Fehérvári úti Vásárcsarnokban van egy zöldséges, az emeleti részen, aki csupa ilyen csudaszínű zöldséget termeszt: sárga céklát és lila krumplit meg karfiolt. És van nála édesburgonya meg édeskömény, sőt gyömbér meg még ezer különlegesség. Szóval jól felpakoltam nála :)




Fehértől a sötétig: fokhagyma, póréhagyma, sárga cékla, sárgarépa, cékla, lila répa.

Ezt így ment a sütőbe. Rálocsoltam 2 evőkanál balzsamecetet, sóztam, borsoztam is. Alá került egy fél deci fehérbor, a tetejére pedig egy kisebb darab felkarkikázott sütni való kolbász. Mire a fólia alatt úgy 3/4 óra megsült, már nem volt ilyen szép színe, mert a cékla mindent összefogott, viszont isteni finom lett a végeredmény. Este pedig hidegen a maradékot amolyan salátaként ettem meg.


Sütőtökös zabkása, a tökéletes reggeli

Már meséltem róla, hogy milyen varázslatos világba vezetett el az 5 elemes konyha tanfolyam, ahol a kínai étkezési rendszerről tanultam Farkas Vikitől. Időről-időre újra eszembe jutnak a finomságok, amiket nála kóstoltam és mindig megállapítom, hogy mennyire egyszerű egészséges ételeket enni.

Most végre online is elérhető az 5 elem harmóniájára épülő étkezésről szóló tanfolyam, mindenképpen ajánlom, ha egy kicsit tudatosabban, jobban szeretnétek étkezni.



Ez a sütőtökkel dúsított zabkása maga a tökéletes őszi reggeli, dús, édes, ropogós a diótól. Imádom! Rengeteget befaltunk belőle. :) Kicsit másként csinálom, mint az eredeti, azt is érdemes megnézni itt.

4 személyes adaghoz: 1 nagy bögre zabpehely, vízben puhára főzve, 0,5 dl tej, 2-3 nagyobb sütőtök szelet megsütve, 1 kiskanál mézeskalács-fűszerkeverék (fahéj, szegfűszeg, gyömbér), maréknyi pirított dió, méz.

Így készült: A zabpelyhet annyi vízben puhára főztem, amennyi ellepi. (Ha nagyon lusta vagyok, akkor a mikróban 3 perc alatt). Jó sűrű lesz, egy kis tejjel lazítom.
A sütőtököt kiszedem a héjából, villával összetöröm, rászórom a fűszert, és hozzádolgozom a zabpehelyhez.
A diót száraz szerpenyőben megpirítom. Durávra vagdosom és a zabkása tetejére szórom.
Végül mindenki annyi mézet csorgat a tetejére, hogy pont az ízlésének megfelelően legyen édes.

Melengető leves dél-indiai ízekkel

Esik, tehát levest eszünk. Méghozzá sűrűt, meleget, jó fűszereset, hogy felpörögjenek egy kicsit a dolgok ott bent, gyomortájon.




Ami izgalmas ebben a levesben, az az édes-savanykás-csipős és persze sós ízek kavalkádja. Az édest többek között az alma adja, és a kókusztej is hozzájárul.

Hogyan készült?
Feldaraboltam 1 jó nagy, meghámozott almát, 1 póréhagymát, 1 répát. Ezeket kevés olajon pirítani kezdtem. Megszórtam római köménnyel, 1 kiskanál kurkumával és hozzáadtam még 2 gerezd leresztelt fokhagymát, illetve egy hüvelyujjnyi darab szintén lereszelt gyömbért is. Sóztam és borsoztam is.
Felöntöttem fél liter vízzel és puhára főztem.
A kókusztej nekem a konzervben általában ketté válik. Most nem kevertem össze, hanem a vizesebb részét a leveshez öntöttem, a krémesebb részt pedig félretettem a tálaláshoz.
Amikor már jó puha volt minden zöldség, mély tálkákba kanalaztam. Belefacsartam egy zöldcitrom levét és belereszeltem a héját, hogy savanykás is legyen.
A krémes kókusztejet hozzáadtam, megszórtam kókuszchipsszel, durvára tört kesudióval és megtépkedett korianderrel.

2 személyes adag lett.

Napi mosoly

Ezek a kifőzdék és főzelékfalók szégyenben hagyják az összes, magát fúziós konyhaként magasztaló, menő fine dining éttermet. 
Ma is találkoztam egy csodás alkotással, aminek receptjéért minden menő séf térdre hullva könyörögne. Hiszen legalább három nagy konyha egyesül e tányéron!
Elmondom: curry fűszerezésű rizottó megszórva Trappista sajttal! Ismétlem: curry+rizottó+reszelt sajt!
Ha nagyon éhes az ember lánya, még akár ehető is. Egyébként meg adtam az életérzésnek rendesen: ecetes céklát is toltam hozzá. Naná!


Napi mosoly

A természet varázslatos!
Az erkélyen szinte minden kipusztult, nem bírták a hőséget. De a teljesen elkórósodott paradicsomtöveken is beértek a kis piros golyók, ráadásul rengeteg.


Nyári céklasaláta kecsegomolyával és dióval

Na, azt hiszem sikerült a címben le is írni az egész receptet. Maradhatunk ennyiben, vagy azért ragozzam?



Megfőztem 5 kisebb, hosszúkás friss céklát nagyon kevés vízben. Előzőleg meghámoztam és felkockáztam olyan 1 centis kockákra.
Amikor már könnyen beleszaladt a villa, hagytam kihűlni és le is szűrtem.
Ráfacsartam 1 citrom levét és megsóztam. Pár csepp dióolajat is locsoltam rá. Illetve egészen kevés szerecsendiót is reszeltem hozzá.

Durvára vágott diót szórtam rá, amit ha nagyon izgalmasat akarok, egy kicsit meg is pirítok előtte.

A kecskegomolya is érdemel pár szót. A Fehérvári úti piacról van, a Fuchs-féle standról. Ennek a tejes pultnak már legalább 10 éve hűséges vásárlója vagyok. Amit minden alkalommal veszek, az a folyékony tejföl, de nagyon jó a juhtúró és a sima krémes, zsíros túrójuk is.
Mint most kiderült, a gomolyájuk is verhetetlen kategóriába tartozik, szóval ebből is került a salátámra úgy 10 deka.

A fenti mennyiség kb. 2 személynek egy nagyon könnyű vacsora. Kiegészülhet még valami diós, magos, sűrű kenyérkével is.

Sárgadinnyés lassi

Jó, jó kicsit nagyképű ez a lassi elnevezés, de az indiai éttermekben egyszerűen imádjuk a mango lassit. Szinte mindenhol kivétel nélkül nagyon jól csinálják.

Ez a változat valószínűleg sehol sem állná meg a helyét Indiában, nagyon saját kombináció lett, de cserébe tökéletes étel-ital minden egyben a melegben.



Került bele úgy fél liternyi mennyiséghez: 1 kisebb sárgadinnye fele, 2 szem őszibarack, 2 dl krémes joghurt. Ha még izgalmasabbat szeretnék, akkor teszek bele mindössze pár csepp rózsavizet és egy csipetnyi fahéjat is.

A megpucolt gyümölcsöket jó alaposan összeturmixolom a joghurttal. Lehetőség szerint már minden eleve jó hideg legyen és érdemes max 1 órán belül meginni, hogy ne váljanak szét az alkotó részek.

Sajtok a Balaton mellől

Egyre nagyobb meglepetéseket tartogat ez a bizonyos CBA, régi néven Fék ABC Balatonakaliban. Talán nem véletlen, hogy folyton tele van vásárlókkal.
Ami igazán nagy örömmel töltött el, az a sajtpult. Alaposan végigkóstoltuk a kínálatot és nagyon örültünk, hogy milyen fok fajtát szereztek be a környékbeli termelőktől.



Két kedvencem az Óbudavári Kecsesajt, ami egy friss, könnyed, nem túl kecskeízű sajt.



A másik, amiből képes voltam 10 dekát egy ültő helyembe bevágni, az a Vászolyi manufaktúra csemegesajtja. Nagyon izgalmas fűszerezést kapott, ha jól értem lóhere van benne. Minden esetre isteni!



Kép nem készült, mert túl gyorsan elfogyott és már nem emlékszem pontosan ki gyártotta, de a durvára őrölt borsba forgatott friss, krémes sajt is tökéletes volt a maga kategóriájában.

Érdemes kóstolgatni!

Szintúgy a házi vajba is érdemes beruházni, viszont a juhtúró valami miatt nem lett a szívem csücske.

Matróz, Balatonfüred



Balatonfüreden sétálgatva az esi helyet néztük ki magunknak. Egymás mellett sorakoznak már az új meg a felújított helyek, a blogok és a magazinok is a megújuló Balatont zengik és ennek mi nagyon-nagyon örülünk, hiszen úgy 10 éve vadásszuk korgó gyomorral az új kedvenceket.

A Matróz seafood-ot ígért, hát betértünk szombat este. Hely már nem volt túl sok, csak a kicsi lejtős részen elhelyezett sörpados asztaloknál, de sebaj.



Minden tengeri herkentyű és hal is elfogyott szombat estére, de steak még maradt. Végül is, borozgatáshoz az is jó lesz, fel már nem kelünk innen.

Kezdésnek megkóstoltuk a padlizsánkrémet meg sonkát. Mind a kettő erős kezdés, mondhatni mesés. A padlizsánkrém szuper krémes és erősen fokhagymás, de nekem ez nagyon tetszik.

A borlapot sem sikerült még újat nyomtatni a tavalyi helyett, így a pincérre támaszkodunk. Megengedőek vagyunk, mert jókat ajánl.

A többiek egytől egyig a bélszínre szavaznak, ki salátával, ki cukkinis lecsóval, ki grill zöldségekkel. Szép darab húsok, éppen csak megmutatva a hőnek, szóval kellően véresen és kellemes zöldséges kísérőkkel. Azért érződik, hogy ki a főszereplő.

Én kilógok a sorból a marha oldalasos szendvicsemmel, ami egy hatalmas baguette, jó mustáros, potyog ki belőle a saláta és a húst sem sajnálták. Felét sikerül eltüntetnem, mielőtt kipukkadok. Azért a húst kieszegettem belőle, nem lett volna szívem ott hagyni.

És persze azt sem bírjuk ki, hogy ne együnk valami édeset a végére. Az édesből végül savanyú lesz: 21. századi citromtorta. Ez egy elemei bontott citromos édességet takar. Van morzsa meg egy citromos lé, aminek funkciója számomra nem teljesen tisztázott. És a citromkrém, amit önmagában, nagykanállal, minden nap ennék. Tökéletes.

Aztán persze nem árt egy jó nagyon sétálgatni még a füredi sétányon, valahogy nem árt ledolgozni ezt a sok finomságot.

Jó hely ez, még jövünk vissza. Gyerekkel is lehet nyugodtan, semmi flancolást nem véltünk felfedezni. Jó ez a fesztelenség, ha ilyen minőséggel párosul és legközelebb remélem a tintahalról sem késünk le.
 

Cukkinis és babos lecsóféleség



Hát, mondjuk nincs pofám ezt így lecsónak kikiáltani, de viszont nagyon jó lett a végeredmény. Talán a kedvenc török gyorséttermem egytálételeihez tudnám leginkább hasonlítani. Ha másban nem, hogy ott is minden, de tényleg minden tetejére rászórnak egy marék petrezselyem levelet.

A lényege talán az, hogy nem főztem, hanem pirítottam a zöldségeket és hát adtam a fűszerezésnek is, rendesen.



Hozzávalók 2 adaghoz: 1 kisebb cukkini, 1 vöröshagyma, 1 fokhagyma, 1 piros és 1 zöld paprika, 1 nagyon nagy paradicsom, 1 babkonzerv, 1 csokor petrezselyem zöldje, 2 csipet oregánó, 1 csipet fahéj, kevéske fetasajt, 1 kanál olaj, só, bors.

Így készítettem:
Fontos, hogy minden előre össze legyen vagdosva, mert menet közben könnyen leég az egyik alapanyag, amíg a másikkal vagyok elfoglalva.
A hagymát, fokhagymát, cukkinit, paprikákat kis kockákra vágtam. A paradicsomot forró vízbe mártottam és a héját lehúztam. Nagyobb cikkekre vágtam.  

Mély serpenyőben felhevítettem az olajat (én finomított szőlőmag olajat használtam) és először a hagymát futtattam át rajta. Megsóztam.
Hozzáadtam a fokhagymát és a paprikát. Kevergettem és pirítottam. Ha nagyon meg akarna égni, akkor mindig löttyintek alá 1-2 evőkanálnyi (tehát nagyon pici) vizet és azt elfőzöm. Kb. 5 perc múlva beleszórtam a cukkinit is és a paradicsomot. A paradicsom szétfől és ad egy pici levet, szószosabbá teszi az ételt, de nem fog úszni, nem lehet tunkolni.
Ekkor adom hozzá a fűszereket és ha kell még sózom is.  
A legvégén az átöblített babot is hozzáadom és összemelegítem.

Tálaláskor rászórom a petrezselyem zöldjét és az elmorzsolt fetát. Nekem ez így pont elég, nem hiányzik hozzá semmi más, de ti természetesen ehettek hozzá akár rizst, bulgurt vagy lepénykenyeret is.

Nos, nevezhetem lecsónak vagy inkább ne?

 

Napi mosoly

Az élet szép: különösen Balatonfüreden egy szelet gesztenyés szelet mellett a Karolina kávéházban. :)

 

Napi mosoly

Bátran kijelenthetem, hogy a sült hús szaftját kenyérrel kitunkolni, úgy nagyjából a legjobb dolog a világon.

Kókusztejes és földimogyorós csirke zöldbabbal

 
 

Hú, ez annyira egyszerű volt, hogy őrület. Imádom az ilyen kajákat! Talán már kiderült nektek is. Egy cseppet sem autentikus, semelyik konyhához nem igazodó, mégis nagyon jól összeillő ízek jönnek így össze.

Hozzávalók 2 személyre: 300-400 g zöldbab, 1 nagyobb csirkemell filé, 3 evőkanál szójaszósz, 1 evőkanál kukoricakeményítő, 2 evőkanál földimogyoró, 2 evőkanál olaj, 1 kis doboz (1 dl) kókusztej, pici só. Plusz két adag puhára főzött illatos jázmin rizs.

Elkészítése: A megtisztított, 3-5 centis darabokra vágott zöldbabot külön megpároltam egy kevés sós vízben.

A csirkemellet nagyon vékony szeletekre, majd falatnyi darabokra vágtam. Picit megsóztam és beleforgattam a kukoricakeményítőbe. Összekevertem a szójaszószt, a földimogyoróvajat. Ezt ráöntöttem a húsra és kb. fél órát pácoltam.

Mély serpenyőben olajat forrósítottam, a húst elkezdtem pirítani. Amikor kapott egy kellemesen barnás színt, de nem égett oda, aláöntöttem egy fél deci vizet. Ebben főztem tovább fedő alatt úgy 15 percig. A legtöbb szakácskönyv ezt a lépést nem tartja szükségesnek, de én szeretem, ha a hús tényleg nagyon-nagyon puha és így érem el.
Amikor a villa már úgy futott bele húsba, hogy szinte elolvad, akkor levettem a fedőt, hozzáöntöttem a kókusztejet és még egyszer összerottyogtattam.

A tányérra került egy kevés illatos jázminrizs, a párolt zöldbab és a kókusztejes-földimogyorós csirke. Elég jó kis kombináció.

 

BBQ kaland Etyeken



Aki csak egyszer is látta a Nyárspolgár blogot vagy FB oldalt, és persze szeret húst enni, az valószínűleg álmatlan óráiban arra vágyik, hogy meg is kóstolja ezeket a szép darabokat. Az az egyik durva tény, hogy Máriuszt a kétezres évek elejéről ismerem, de eddig még soha nem ettem a főztjéből. Amikor megtudtam, hogy most éppen Etyeken lehet kóstolni az általa elkészített húsdarabokat, az egész családot felpakoltam és elrángattam magammal.



A blogot nézve és olvasgatva engem inkább elrémít és bizonytalanná tesz ez a mérhetetlen profizmus, részletekre való hihetetlen mértékű odafigyelés, amivel ő foglalkozik a dolgokkal. Egyszerűen eszembe se jut nekilátni, próbálkozni. Inkább maradok a jól bevált, balkáni stílusú grillezésnél (értsd: csevap). De mivel erősen húsevőnek tartom magam - bár mostanában egyre kevésbé igénylem - muszáj volt végre megkóstolnom, hogy mit tudnak ezek a nagyon sokáig készítgetett, dédelgetett darabkák.
Etyeken, a ChefParade ottani telephelyén kapott helyet a pop-up jelleggel a BBQ és Bor névre keresztelt esemény. Még egyszer lesz júliusban, 4-én. ez az utolsó nyári alkalom, legközelebb szeptemberben lesz BBQ-sütés Etyeken. A várható melegre való tekintettel az esemény rendhagyó módon 16:00-19:30 között kerül megrendezésre.




Na jó, de mégis mit lehet itt enni, ha már kikocsikázik vagy kibuszozik az ember?


 

Főleg húst hússal. De olyat, hogy arra nem nagyon vannak megfelelő kifejezések a magyar nyelvben. Olyan szintre lépnek ezek az ételek, amit otthoni körülmények között szerintem nem lehet előállítani, kivéve ha valaki nekilát és módszeresen beszerezi a hozzá szükséges felszereléseket és persze húsokat.
Szóval ott vannak ezek a szép szeletek, körös-körül a komoly fűszerréteggel. Picit csípős, de inkább csak nagyon-nagyon erősen fűszeres. Imádtam, ahogy többek között a római kömény néha kikandikált. Van kétféle szósz is, egy édeskés mustáros meg egy fűszeresebb, paprikás dolog, amit egyszerűen vétek kihagyni. Ebbe tunkolni a puha falatkákat, tiszta élvezet.
Volt saláta is: coleslaw meg kovászos uborka. Ezek meg a sült zöldségek csak azért kellenek, hogy az ember ne magába tömje csak úgy a húst. De egyébként simán e nélkül is el lehet lenni, szerintem.

Egyéként borfelhozatal is van, a szomszédos Etyeki Kúria italai kóstolhatók, de mi most csak egy fröccs erejéig neveztünk.

Szerencsére a komolyabb húsok mellé került csirkecomb is. Ez volt az egyetlen, amiért újra sorba kellett állnunk, annyira ízlett a gyerekeknek. Itt ugye a bőr felveszi a pácot, fűszereket és a hús csak finoman, már-már édeskésen lesz zamatos tőle. Mondom, hogy kétszer álltunk miatta sorba és a kiskorú a továbbiakban tőlem is ilyen csirkecombokat követel :)



A csokikrémre, mint desszertre már nem igazán vesztegettünk gondolatot, így is dobozkákat kellett kuncsorognunk, hogy hazahozzuk a maradékot. És milyen jól tettük! Még másnap reggel, hűtő-hidegen is zseniálisan finomak maradtak a húsok és igazi bűnös napkezdésnek bizonyult a konyhában állva falni fel az utolsó morzsáig.

Napi mosoly

Hogy mit meg nem tesz a gyerekéért az ember című fejezetünket olvashatjátok.
Most került elő ez az áprilisi képem, amit a gyereknek készítettem, mert a suliba kellett érdekesen tálalt egészséges ételeket vinni.

Az alap paprika, ebbe szúrkáltam répa és uborka tüskéket. A szeme pedig szegfűszeg.
Aztán következő héten meg az Allée-ba mentünk almás flashmobot csinálni :)

#szuperanyuvagyokvagymiaszösz

 

Két éves a JonoYogo

Ma egy szuper hangulatú kóstoló keretében megkóstolhattam a joghurtos fagyi két éves szülinapjára kreált új ízeket. Engem mindhárom levett a lábamról. A Pina colada, bár alkoholmentes, mégis hozza azt a jellegzetes kókuszos-ananászos ízt. A licsi is elég jellegzetes, kellemes.
A nagy meglepetést az uborka okozta! Bizony. Uborka ízű fagyi. Mivel a JonoYogo eleve elég savanykás, ezért nem tartottam teljesen elvetemült ötletnek. És valóban működik. Nincs nagyon durva íze, de mondjuk az uborka magában is elég szelíd. Limonádéba már eddig is tettem egyszer-kétszer.



Azt is megtudtam ma, hogy ezek a fagyik tényleg joghurtból készülnek és nem porból. Igazán jó tudni, mert így a zsírtartalma is sokkal alacsonyabb, mint a tejszínes változatoké. Mondjuk az ember lánya úgyse bírja ki, hogy ne pakolja tele mindenféle izgalmas cuccal a kelyhét. Szerencsére vannak friss gyümölcsök is a legalább 40 féle-fajta csokiszórás és macaron és trüffelgolyó és csokiöntet és tejberizs és gumicukor mellett. Ne feledjük még az egyik nagy kedvencemet a kandírozott narancshéjat csokiba mártva!

A hétvégén érdemes útba ejteni a négy bevásárlóközpontot, ahol vannak: Allée, WestEnd, Mammut, Árkád. Ezeken a napokon 20% kedvezménnyel kóstolhattok a 12 ízből.

La Delizia változatlanul mesés!

Egyszer már jártam a La Delizia nevű parányi kis paradicsomban. Tényleg mesés egy hely, rózsaszín falakkal, fehér székekkel és ámulatba ejtő édességekkel.

Ezúttal egy citromos különlegességre esett a választásom. Volt a pohárban citromkrém, fehér csoki krém, karamellizált alma, ropogós kekszmorzsa. Ez így mind tökéletes összhangba olvadva, savanykásan, ahogy kell!



Még szerencse, hogy a Jókai utca nincs közel hozzánk. A citromos pohárkrém leírására nem találom a megfelelő jelzőket. Maradjunk annyiban hogy JÓ!

Hazafelé hoztam egy kis ropogós mogyorós linzert, amit csokikrémmel töltöttek meg. Ez is tökéletesre sikeredett.


 

Kitchenbox tesztelés

Nagyon-nagyon szeretek főzni. Enni még jobban. De a bevásárlás nem annyira esik jól minden esetben. Imádok a piacon bóklászni, de két nyűgös kiskorúval súlyosbítva ez nem mindig romantikus útleírásokba illő élmény. Sőt. Ráadásul, amerre mozgok a legritkább esetben jönnek velem szembe mindenféle egzotikus fűszerek, úgyis mint friss korriander teljesen ismeretlen a sarki közértben.
A bevásárlásmentes főzés lehetőségét kínálja a Kitchenbox. A honlapon kiválasztod, hogy mit szeretnél főzni, ők pedig kiporciózva házhoz szállítják neked az összes szükséges hozzávalót.



Miért jó ez?
Egyértelműen a legnagyobb előny, hogy nem kell bevásárolni menni.
Nem kell egzotikus hozzávalókat vadászni.
Mivel én például nem nagyon szeretek méricskélni, csak úgy érzésre adagolom a hozzávalókat, néha elszalad a ló a fűszerezésnél. Itt viszont ki vannak mérve grammra a recepthez illő cuccok.
Ha egy picit is bizonytalan az ember lánya egy-egy új receptnél, izgalmasabb, például távol-keleti ízeknél, nagyon jó ha fogják a kezét és elronthatatlanná teszik a főzést.
Szinte biztos, hogy nem lesz kidobandó étel. Az adagok kifejezetten bőségesek, de nem fogunk kidobni fél cukkínit, hiszen eleve csak felet kapunk.

Miért nem jó ez?
A kiporciózás miatt iszonyatos mennyiségű csomagolóanyaggal dolgoznak. Ezt a cég is tudja és van lehetőség rá, hogy a zacskókat és dobozokat a következő rendeléskor a futár elviszi. Ezeket szelektív hulladékgyűjtésben újrahasznosítják. 
Nem lehet szabadon "alkotni", de néha ez talán nem is akkora baj.
Minimum két adagot kell rendelni mindenből, tehát egyedülállóknak két napra van ebéd vagy vacsora.
Adott napokon van a szállítás, viszont a csomagolás miatt sokáig friss marad a hozzávaló.

Két összeállítást rendeltem meg, kóstolás céljából.



A sajtmártásos, zöldséges, csirkés rétes egy meglepő ötlet, de imádtam! Egy picit sok edényt koszoltam el, mire elkészült, de a végeredmény szuper lett. Nagyon visszafogottan fűszerezett, kényeztetően összesimuló ízek kaptak helyet a tányéron. És persze az sem utolsó szempont, hogy minimális felesleges szénhidráttal egy nagy adag zöldséget toltam be ebédre. A hozzávalókból bőven kijött nekem 3 adag is, nagyobb étkűeknek persze csak 2.



A csirke tikka massala az egyik kedvenc indiai fogásom. Amiért kerülöm itthon a készítését, azok a korianderzöld, a curry levél és a háromféle fűszerkeverék. Illetve ezek hiánya a kamrámban. De így, hogy mindent készen kaptam, nagyon-nagyon egyszerű és gyors volt elkészíteni. A végeredmény pedig abszolút megállta a helyét.

Az elkészítési leírások egyébént szép színes fotókkal illusztrált lapokon érkeznek, így még a kezdők számára sem jelenthet igazán nagy gondot az adott hozzávalókból való alkotás. Jó kis ötlet ez!

Focipálya torta évzáró bulira



Tegnap hajnali fotó a focis évzáróra készült focipálya alakú tortával. Kicsit álmosak voltunk még mindannyian. Egyébként egy baromi egyszerű kókuszos süti, csok...imázzal, zöld és barna szórócukorral (ez egy műfüves pálya ugyanis).
A családnak borzasztóan tetszett, de volt egy másik anyuka, aki ostyára nyomtatta a csapat fotóját és úgy rakta a tortára, úgyhogy nem én voltam a legmenőbb... Nem mintha ez lenne a legfontosabb, a lényeg, hogy fogyott belőle rendesen.