Ma túróstésztát csináltam. Hát van ennél egyszerűbb, ám finomabb étel? Aligha. Odakint hétágra süt a nap, van vagy húsz fok. A nagytata éppen egy túlburjánzott bokorral küzd és nemsokára magukba tömjük a sok tésztát, sós pörc ízbombákkal és a lágy, krémes valódi házitúróval, egyenesen a piacról. Hozzá pedig fejenként megeszünk egy-egy csomag retket és újhagymát.
Még mindig jó élni. Jó nézni az Anyu arcán a leveleken áttűző napsugarak foltjainak játékát. Jó dolog, hogy már vannak pillanatok, amikor teljesen tisztán látok és felvillan előttem a szemüveg és szenvedés nélküli nézés lehetősége. Ilyenkor örömben mártózik a szívem és virágokat fényképezek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése