Angyali vacsora

Az én drágám egy angyal. De tényleg. Tegnap este először FŐZÖTT nekem vacsorát! Eddig is többször előfordult, hogy vásárolt finomságokat, amiből aztán isteni szendvicsek kerekedtek, sőt salátát is készített már önállóan, de tegnap rendesen odaállt a tűzhely mellé. Számomra ez igazán megható gesztus volt.
A dolog úgy kezdődött, hogy említettem neki, a Bécsi úton, a Kolosi tér közelében nyílt egy fantasztikus olasz kajákat és borokat árusító bolt. Van ott minden mi szem-szájnak ingere, sajtok és sonkák, olajok és ecetek. Minden mennyei mediterrán étek. Szóval a drága rákapott a szélben szállított, hajszálvékonyra szeletelt sonkára, de hirtelen ötlettől vezérelve tegnap más is került a kosárba.
Vett egy doboz friss, gorgonzolás (kék penészes sajttal) és dióval töltött torellinit, amit elég másfél percig forró vízben főzni. Aztán vajat forrósított a serpenyőben, abban óvatosan átforgatta a tészta csomagocskákat, végül pedig rengeteg parmezánt (valódi tömb parmezánt) reszelt rá.
Meg kell mondanom, bár lehet, hogy semmiségnek hat, az egy pompás ízvilágú vacsora és még mosogatnom sem kellett.

Nincsenek megjegyzések: