Amikor közhelyet eszünk

Ha egy étel anyira népszerűvé válik, hogy már az élelmiszeripari szakemberek is lecsapnak rá és gyorskajává konvertálják, sőt a reklámokba is beszivárog, akkor az már konyhai közhely és trendi csajok nem készítik, főleg nem írnak róla blogjukban. Vagy mégis?
Részemről semmi szégyellnivalót nem találok abban, hogy megénekeljem a mézes-mustáros csirkét, ha egyszer annyira finom és annyira egyszerű elkészíteni. A gondot csak az jelenti, hogy képtelenség róla normális fotót csinálni.

Mézes-mustáros csirke
Mi kell hozzá?
Személyenként egy csirkemell filé, 2 evőkanál olíva olaj, 1 evőkanál vaj, 1 evőkanál mustár, 1 kiskanál méz, 1 dl főzőtejszín, 1 dl fehérbor, só, bors.
Hogyan készül?
A csirkemellett lehetőség szerint vékony szeletekre vágom, egy darabból általában 3 szelet lesz. Erre azért van szükség, hogy gyorsan átsüljön. A húst sóval és borssal fűszerezem. Serpenyőben felforrósítom a vaj és olaj keverékét, majd a hússzeletk mindkét oldalát megsütöm, megpirítom.
A megsült hússzeleteket kiszedem egy tányérra és a szósz hozzávalóit összeforralom a serpenyőben. Amikor már szép selymes, egynemű a szósz, akkor visszateszem a húst és újra átforralom.
Köretként gombával és póréhagymával főzött rizst adtam, ami jól beissza az édeskés, savanykás szószt. Az sem rontotta el éppen az ebédet, hogy csapra vertünk egy palack Nyakas-féle Rajnai rizlinget, amely enyhe szénsavasságával és jól kivehető szőlő aromájával fokozta a harmóniát.

Nincsenek megjegyzések: