Tíz éves rákocskák


Tíz évvel ez előtt találkoztunk először az egyetem folyosóján. Ennek örömére mostanában csudafinom kajákkal kényeztetjük magunkat. Tegnap este olyan ráksaláta került a tányérunkra, amely után alaposan lenyalogattuk mind a tíz ujjunkat. Szó szerint, mivel ezt az étket kézzel kell enni, más evőeszközt teljesen felesleges bevetni.
Ahhoz, hogy igazán jól sikerüljön ez a fennséges étek, érdemes minden odakészíteni, mielőtt nekilátnánk, különben csak kapkodás lesz belőle. Először is felkarikáztam egy csinos baguette-t. Két maréknyi rukkolát megmostam, lecsöpögtettem. Három gerezd fokhagymát és egy hüvelykujjnyi gyömbért lereszeltem. A kenyérszeleteket az üres serpenyőben kicsit megpirítottam, majd a tányérokra helyeztem. A serpenyőbe egy evőkanál vajat és ugyanennyi olíva olajat tettem, amikor kellően felforrósodott, beleszórtam a fokhagymát és gyömbért. Pillanatok alatt átpirítottam, majd hozzáadtam a rákocskákat. Mivel csak már eleve megfőzött rákokhoz jutottam hozzá, ezeket tényleg elég csak átforrósítani, nem kell különösebben főzögetni. Ráöntöttem még 2 evőkanálnyi szójaszószt. Amíg ez egy picit megkaramellizálódott, addig a salátát a kenyérszeletekre halmoztam, borsot őröltem rá, meglöttyintettem mogyoró olajjal és balzsam ecettel, majd szórtam is már mellé a rákocskákat.Az asztalra még odakészítettem egy adag szalvétát, hiszen nyakig maszatosak és ragacsosak lettünk, mire egyesével kibontogattuk a páncéljukból a kis tengeri herkentyűket. Az ujjainkat érdemes minden falat után lenyalogatni, hiszen erre tapad a finom szósz.


Ez a vacsora koránt sem lett volna teljes, ha nem kortyolgatunk el hozzá egy pohárka Új Zélandról származó Rajnai rizlinget, ami vaníliás, mandulás aromájával, enyhe szénsavasságával jól kiegészítette az amúgy is igencsak komplex költeményt.

Nincsenek megjegyzések: