Keleti rétes

Ma a "játszón" (a kisbabás szlengben nem járatosak kedvéért: játszótéren) nagy szemekkel nézett rám sorstársam, amikor elmeséltem, hogy milyen gyakran és főleg milyen élvezettel sütögetek. Hiába ecseteltem, hogy egy rétest összedobni, sütéssel együtt is nagyjából fél óra. Ennyit még egy lestrapált anyuci is ki tud szakítani a napjából, ha finomságra vágyik.

Almás rétesem persze ezúttal is egy kicsit elrugaszkodott a hagyományoktól, viszont fantasztikusan finom lett. A fűszerektől kellemesen keleties lett a végeredmény, jól illik hozzá egy üvegpohárnyi erős, kesernyés mentatea is.

Mi kell hozzá? 4 réteslap, 4 nagyobb alma, citromlé, 10 deka dió, 10 deka pisztácia, 2 evőkanál méz, 2 evőkanál cukor, 1 kiskanál fahéj, 1 kiskanál szárított, morzsolt menta.

Hogyan készül? Az almát nagy lyukú reszelőn lereszeltem, levét nagyjából kicsorgattam. Kevéske citromlével is meglocsoltam, hogy ne barnuljon meg olyan gyorsan.

A magvakat ideális estben le kellett volna darálni, de a lustaság ezúttal csak a mozsár előkereséséig vezette kezemet, így a dió és a pisztácia kisebb-nagyobb darabokban kerültek a masszához. Végül a fűszereket is hozzákevertem és az illatos keveréketből két egymásra fektetett, beolajozott réteslap felére kentem. A rétest feltekertem, tepsibe fektettem és a tetejét is beolajoztam.

Fél órát sütöttem 150 fokon és a kellemesen megpirult tekercsek mellé némi tejszínhabot is kanalaztam mellé.

Nincsenek megjegyzések: