A nyár utolsó lehellete*

Két szép szelet busa várakozott szelíden a mélyhűtőben. Kicsit tartottam tőle, hiszen még nem sok szerencsém volt ehhez a halhoz, most is egy impulzív típusú vásárlási pillanatomban ért utol.

De aztán olyan szépen sütött a nap, hogy egészen meghozta a bátorságomat. Bűkezűen bántam a fűszerekkel, hogy ha elő is bukkan a mocsárszag - amitől legjobban tartottam - legyen ami elnyomja.

Színes-szagos busaszelet

Mi kell hozzá? Személyenként egy szép méretes busaszelet, fokhagyma, petrezselyem zöldje, rozmaring, paradicsom, paprika, só, bors, olaj és fehérbor.

Hogyan készül? A halszeleteket egy tűzálló tálra fektettem, megkentem az egészen apróra vágott zöldfűszer és fokhagyma keverékével, pici olajat locsoltam rá. A tetejére fektettem a paradicsom és paprika karikákat, alá pedig bort locsoltam. Lefedés nélkül, forró sütőben úgy 40 percig pároltam.

A hal finom puha lett, átjárta a sok fűszer és a bor íze és még a szálkák is kellően nagy méretűek voltak ahhoz, hogy könnyedén elbánjunk velük. Rizst készítettem mellé, ami beitta a szaftot.

A borospincéből: Gróf Degenfeld 2006-os Muscat Lunel. A kedvenc borom. Szeretem ahogy a szőlőszemek fickándoznak a borospohárban, szeretem ha egy bornak alapvetően szőlő íze van. De aztán előkerül valami mélység is, már-már szivarfüst szerű barnaság is, ettől lesz igazán tökéletes a Lunel.

* Emlékeztek még azokra a tréfás kis konzervekre, a felirattal: "A kommunizmus utolsó lehellete".

Nincsenek megjegyzések: