Linzerkarika


A linzerkarika a drágám és a mi családunkban is hagyományos karácsonyi sütemény, de én még sohasem csináltam. Most, hogy anyóspajti lábát törte, kénytelen vagyok e tekintetben is beszállni a készülődésbe.



Linzerkarika (szívesen)


Mi kell hozzá? 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, reszelt citromhéj, 1 citrom leve, 2 tojás sárgája és fehérje külön, durvára vágott dió a tetejére. Az összetapasztáshoz lekvár, ezúttal ribizliből.


Hogyan készül? A lisztet, cukrot, vajat és tojások sárgáját hidegen összedolgozzuk, citromlével és héjjal ízesítjük, esetleg egy pici rumot is adhatunk hozzá, majd legalább fél órára a hűtőbe tesszük. A hideg tésztát kinyújtjuk, kiszaggatjuk. A karikák felét megkenjük tojásfehérjével és dióval megszórjuk.


180 fokos sütőben sütjük ki. Gyorsan, alig 10 perc alatt megsül a tészta, nekem az első adag sikeresen el is szenesedett, úgyhogy tényleg figyelni kell.


A kihűlt tésztakarikákat lekvárral egymáshoz ragasztjuk. Állás közben egy picit visszapuhul és még finomabb lesz.


Anyu változata


Anyu a hagyományos linzerkarikát annyiban tartotta meg, hogy az alsó réteg valóban vajas tészta lett. Ezt megkente lekvárral, arra került egy réteg vékonyra nyújtott marcipán, némi étcsokoládéval bevonva. Végül mindegyiket egy-egy szép szem dióval díszítette. Tömény élvezet ez is.

Szenteste

Az első szenteste Budapesten. Az első, amit hármasban töltöttünk. Az első amikor nagy merészen nekiláttam az örök és megmásíthatatlan menünek. És tizenvalahány év óta az első, amikor nem jutottam el az éjféli misére.

De az ételek nyelvén megidéztem a Nagyi és Apu gondoskodását. Az ételek pedig meséltek nekem, azokról a gyerekként csodának látott estékről, amikor gondosan a hátsó szobában díszítettük a fát, ne látszon az utcáról. Amikor a kórházi pártvezetés gondoskodott arról, hogy szenteste biztosan a magyarok legyenek ügyeletben. Amikor évek során kőkeményre száradt szaloncukrok csüngtek a fán. Amikor a lemezjátszón recsegve forgott a Mennyből az angyal. Amikor még mind együtt voltunk.

Felsejlenek azok az esték a kilencvenes évek közepéből, amikor azért rimánkodtunk, hogy 24-én lehetőleg ne kapcsolják ki az áramot vagy a vizet.

Karácsony, amikor túlságosan friss gyásztól bénultan meredtünk magunk elé.

Karácsony, amikor négy hónapos fiacskámmal rohantuk körbe a Kárpátokkal övezett vidéket, hogy mindenki gyönyörködhessen benne.

Mindig, mindig ugyanazt ettük, ezen a szent huszonnegyedikei estén.

Az idén is mézbe mártogattuk az almát, a diót és a fokhagymát, hogy szépek, okosak és egészségesek legyünk jövőre is. Friss, zöld hajtatott búzát ugyan nem tudtam szerezni és a tésztát sem magam gyúrtam a halászlé mellé, de mennyei öröm volt a sűrű piros lébe belemeríteni a kanalat. Sikerült a krumplisaláta, sőt a lisztbe panírozott halszeletek húsa is omlós maradt.

Amikor pedig elindultam a kissé megkésett pásztorok miséjére, a hasamban ott rezgett életem első saját készítésű, tökéletes kocsonyája.

Végtelenül büszke vagyok magamra, amiért legyőztem minden félelmemet és nekiláttam. A hagyományos ételek számomra szentek, éppen ezért túlságos tisztelettel bánok velük, kishitű szerénységgel töprengtem hetekig, hogy vajon sikerülni fog-e. Sikerült. Most már végérvényesen az én feladatom, hogy a hagyományt megteremtsem a saját családom számára.

Utóirat: Nem éreztem szükségét annak, hogy receptjeimet előzetesen megosszam a széles nyilvánossággal, hiszen ezek az ételek akkor igazán jók, ha az évtizedek alatt családi tapasztalatokkal megtámogatott tanácsokkal együtt érkeznek. Lehetőleg telefonos segítséggel.

Utóirat kettő: Jézuskának a feltálalt ételek mellett egy gyönyörűséges borral is megágyaztunk ám, Szepsy 2006-os Furmintjával, az Úrágya dűlőből. Szebb nevet elképzelni sem tudok bornak erre a napra.

Boldog, boldog!!!


Minden olvasómnak, barátomnak és látogatómnak szeretnénk nagyon boldog, süteményillattal, rezgős kocsonyával, halászlével és pulykasülttel gazdag karácsonyt kívánni!



Ági


A tizenhathónapos és a Drágám közreműködésével

Begolyóztam


Na nem úgy! Csak éppen a karácsonyi készülődésben a legkisebb ellenállás felé mozdulva golyóbis-gyártásba fogtam. Sokféle készült, egyik mennyeibb, mint a másik. Ráadásul némelyikből már újragyártásra is szükség volt... Szerencsére ezek elkészítéséhez nem kell nagy tudomány, csak sok türelem meg két tiszta kéz a gombóccá gyúráshoz, mártogatáshoz, hengergetéshez.



Gesztenyés golyó



A világ legegyszerűbb nyalánksága, Anyu egyik kedvenc karácsonyi alkotása.



Mi kell hozzá? 25 dkg gesztenyemassza, 10 dkg étcsokoládé, 1-2 evőkanál rum, 1 evőkanál vaj.



Hogyan készül? Az étcsokoládét a rummal és a vajjal felolvasztottam. A gesztenyemasszából szívecskéket, illetve tetszés szerint gombócokat gyúrtam és a csokiba mártogattam. Már mehet is száradni valami hűvös helyre.



Barackos golyó



Az angyalkás ajándékozós estén, amikor a bloggerek egymást ajándékozták meg, Piszke ezt a varázslatos gombócot hozta magával. Az elragadtatás hullámai engem is magukkal sodortak, - de elnézést érte, - a végletekig egyszerűsítettem a receptet.



Mi kell hozzá? 20 dkg aszalt sárgabarack, 20 dkg darált mogyoró (vagy dió), 10 dkg étcsokoládé, 3-4 evőkanál mandarin-lé.



Hogyan készül? A barackot érdemes egy fél órára meleg vízbe áztatni, hogy még puhább legyen. A mogyorót üres serpenyőben megpirítottam, nedves rongyba csavartam és lemozsoltam a héját. Végül megdaráltam.



A lecsepegtetett barackot botmixerrel pürésítettem, alaposan összedolgoztam a mogyoróval és hugicám segítségével gombócokká formáztam. Végül a mandarin levével felolvasztott csokiba hempergettem őket.



Trüffel-golyó



Világjáró Eszter barátnőm egyik este beállított 3 tábla eszméletlen csokoládéval. Az egyiket azonnal be is faltuk, de a másik kettőből trüffel készült.



Mi kell hozzá? 20 dkg kakaóbab darabkás csokoládé, 2-3 evőkanál tejszín, 2-3 evőkanál Baileys, kakaóbab darabkák a hengergetéshez.



Hogyan készül? A csokit a felforrósított tejszín és likőr segítségével felolvasztottam, gombócokat formáltam belőle, majd amikor kicsit kihűlt kakaóbab darabkákban megforgattam.



Próbálkoztunk a macha teával, gyömbérporral ízesített kakaóporos hengergetéssel is, de valahogy egyik se aratott osztatlan sikert a bírálóbizottság körében. Viszont a Baileys íze fantasztikusan lággyá varázsolja a markáns csokoládébombát.



Kókuszgolyó



Régen mindig a Csibi gyártott karácsonytájt ilyen golyóbisokat. Persze a receptet nem kértem el tőle, hanem mentem a saját fejem után.



Mi kell hozzá? 30 dkg darált keksz, 10 dkg olvasztott vaj, 4 evőkanál kakaópor, 10 dkg porcukor, 4-5 evőkanál lekvár, 2 evőkanál kókuszreszelék + a hengergetéshez, meggybefőtt.



Hogyan készül? A hengergetésre szánt kókuszreszelék és a meggy kivételével összegyúrtam a hozzávalókat. Ha nagyon nem akar összeállni, adhatunk hozzá a meggybefőtt (vagy esetemben a fagyasztott meggy levéből). A masszából úgy két kiskanálnyi mennyiségbe próbáltam egy-egy felezett meggyszemet beleapplikálni. Nem volt éppen könnyű, ráadásul a kókuszreszelék sem tapadt meg nagy kedvvel a felszínén, de végül én győztem!

Florentina


Egyszerűen képtelen vagyok bármilyen receptet végigvinni pontosan úgy, ahogyan az írva vagyon. De ez általában nem keserít el, sőt, az eredmény általában pozitív előjellel kerül az elszámolásba.


A florentin nekem egy kedves barátnőm, Judit esküvőjéhez kötődik, ahová szintén igencsak kedves testvérpár barátőim, Ildi és Tünde sütötték ajándékba. De most az esküvői szezon elmúltával mégis előkotortam a cetlit, aztán előállítottam a marcipános florentint, amit egyúttal el is kereszteltem Florentinára. Az eredeti változatban a tetején dió helyett mandulaforgács szerepel, de ez éppen nem akadt a spájzban, de legközelebb ragaszkodni fogok hozzá, ígérem.



Florentina


Mi kell a tésztához? 30 dkg liszt, 1 kiskanál sütőpor, 1 csipet só, 20 dkg vaj, 5 dkg porcukor, 5 dkg marcipán, 1 tojás. És a tetejére? 1 dl tejszín, 2 evőkanál méz, 5 dkg vaj, 10 dkg cukor, 5 dkg marcipán, 10 dkg dió.


Hogyan készül? A tésztához a hideg hozzávalókat gyorsan összegyúrtam, a marcipánt is belereszeltem, majd fél órát pihentettem a hűtőben.


A mázhoz összeforraltam a tejszínt, a vajat, a cukrot meg a mézet. A tűzről levéve hozzáreszeltem és kevergetéssel beleolvasztottam a marcipánt. Végül a darabolt diót is beleszórtam.


A tésztát sütőpapíron kinyújtottam, rákanalaztam és elegyengettem rajta a diós keveréket. Végül az egészet 30 percig sütöttem a 180 fokra előmelegített sütőben.

VKF! Kávé, kakaó és tea

Lilahangya kiírása az ünnepi ételeket vette célba, de azzal a kikötéssel, hogy élénkítő hatásúak legyenek. Mivel én nagyipari mennyiségben fogyasztom a kávét, a kakaót (meg persze a csokit) és a teát is (bár ebből jobbára a gyógyteákat), úgy döntöttem egyiket sem hagyhatom ki! Megkomponáltam tehát az élénkítő menüsort.

Bár csendben és titokban azt is elárulhatom, hogy mindezek elfogyasztása után sokkal csábítóbb a kanapé sarkára való kucorodás, mint a hógolyózás...

Gomba kapucsínó

A zacskós, ámde bio krémlevest nagyon-nagyon szeretem, és ha a tasakon sorolt alapanyagokat sorra veszem, úgy érzem nem száműzöm magam a műkajákat fogyasztók gyomorfekéllyel és szív-infarktussal kikövezett poklába. De egy ünnepi asztalra azért ennél egy icurka-picurkával többet illik feltálalni.

Mi kell hozzá? 20 dkg gomba, 1 póréhagyma, 2 evőkanál olaj, 2 evőkanál keményítő, 1 csapott kiskanál instant kávé, 2 dl zsíros tej, só.

Hogyan készül? A gombát és a hagymát apróra feldaraboljuk, az olajon, só hozzáadásával megpároljuk. Ha a gomba összeroskad, felöntjük 1 liter vízzel és puhára főzzük. Ez után a levest leszűrjük, a gombát és a hagymát rizshez keverhetjük és egy igen jó köret lehet belőle, de ehhez a leveshez a továbbiakban nincs rájuk szükség.

A keményítőt és a kávéport fél deci vízzel elkeverjük és a forrásban lévő leveshez adjuk. Folyamatosan keverjük, amíg a keményítő besűríti a levest, de ezután már nem kell főzni, mert visszafolyósodik. A tejet is felforrósítjuk és kávéhabosító kütyüvel addig kevertetjük, míg lágy habbá válik. A sűrű krémlevest tejhabbal a tetején tálaljuk.

Az eredmény? Szerintem egészen lenyűgöző, selymes, melengető, olyan halványbarna íze és állaga van, mint a legfinomabb kasmír pulóvernek.

A történelmi hűség kedvéért azért kénytelen vagyok elárulni, hogy ezt az extra változatot csak a magam kedvére mertem elkészíteni, de apóssal fennálló röpke 10 éves jó viszonyunkat már nem mertem kockáztani ilyen bohóságokkal.

A borospincéből: Fantasztikusan illik hozzá a szintén selymes, lágy, de azért karakteres Mandolás Furmint. Bár a színe aszút sejtetne, egy igencsak frappáns száraz borról van ám szó.

Vaddisznó ragu

Amióta megkaptam Dolce Vita tagliatelle-jét, folyamatosan azt tervezgettem, mit főzzek hozzá. Ő már megénekelte a saját vaddisznóraguját, de kedvenc könyvem nyulat emlegetett. A piacon viszont vadnyúl éppen nem csücsült, lett tehát mégis vaddisznó apróhús.

Mi kell hozzá? 1 kg vaddisznó hús, 2 sárgarépa, 1 cékla, 1 hagyma, 2 evőkanál olaj, 10 dkg húsos szalonna, fél liter vörösbor, 1 kiskanál őrölt rozmaring, 1 kiskanál kakaó, só.

Hogyan készül? A zöldségeket meg a szalonnát felkockáztam. Az olajon először a szalonnát és a húst pirítottam meg, aztán kiszedtem, félretettem és jött a sok darabka zöldség. Amikor puhulni kezdtek, visszaraktam a húst, felöntöttem a vörösborral, kicsit megfűszereztem, aztán úgy 3 órán keresztül főztem. Amikor úgy tűnt, hogy teljesen elfövi a levét, kicsit még öntöttem alá. A legvégén adtam hozzá kakaót, amikor a zöldségek szinte szétolvadtak és a hús is foszlósan puhára főtt.

Csak annyit mondanék, nem bántam meg. Mély, telt, zsigeri élvezet, mint ahogy a legnagyobb operaénekesek hangja ivódik az ember vérébe. Csak azt sajnáltam nagyon, hogy nem állt módomban azonnal bevackolódni a puha ágyikóba. Na nem egy jó könyv, hanem a drágám társaságában.

A borospincéből: Igyekeztem úgy választani, hogy a drágám ne akadjon ki túlságosan azon, hogy majdnem egy egész üveg vörösbort elfőztem. Az egyetlen vállalható lehetőség egy macedón Teran volt, de nekem meglepő módon nagyon is ízlett. Nem egy testes, inkább lágy, nyugodt bor, zúgolódó savak nélkül.

Hó a fűben

Végül egyszerűen nem hagyhattam figyelmen kívül azt az egyre sürgetőbb késztetést sem, hogy azzal a tasak macha teával is kezdjek végre valamit. Úgy 2 éve töprengtem ezen a japán teaporon, mire egyáltalán meg mertem venni. Rengeteget olvastam róla, egyre divatosabb és ismertebb, ugyanis. Végül keksz lett, ez tűnt a legegyszerűbbnek.

Mi kell hozzá? 20 deka finomliszt, 1 teáskanál sütőpor, 10 deka vaj, 10 deka cukor, 1 tojás, 7 dkg fehércsokoládé, 0,5 deci forró víz, 1 csapott kiskanál macha teaporral kikeverve.

Hogyan készül? A lisztet és a sütőport elkevertem, kézzel összemorzsoltam a szobahőmérsékletű vajjal. Amikor már elég jól összeállt a tészta, robotgéppel hozzákevertem a cukrot, egy tojást és a teát. Végül az apró fehércsoki tallérokat is beleszórtam.

Kiskanállal sütőpapírra szaggattam a masszát, egymástól viszonylag távol, mert alaposan megnőnek a kekszek. 180 fokos sütőben úgy negyed óra alatt szépen meg is sültek, jó ropogósak lettek. Ahhoz, hogy ne is puhuljanak gyorsan vissza, érdemes rögtön rácsra vagy hideg tányérra szedni őket, hogy egyenletesen és gyorsan kihűljenek.

A teának önmagában elég karakteres íze van, a fű-zamat erőteljesen nyomakszik előre, ezért önmagában nem lesz a kedvencem. De fehércsokoládéval pettyezve egészen elviselhető. A színe pedig arra is felhívta a figyelmemet, hogy legközelebb a pisztáciáról se feledkezzek meg. Azt hiszem jól illenének egymáshoz.

Egy francia könyv

Chocolate&Zucchini könyvét annak ellenére rendeltem meg erre rendszeresített szállítmányozó barátnőmtől, hogy nem tartozom blogjának elvakult rajongói közé. De mindennek ellenére: Vive la France! Imádok ugyanis mindent, aminek aprócska köze van Franciahonhoz. És ugyebár Clotilde, a blog szerzője a párizsi piacokon bolyong jóféle hozzávalók után kutatva. (A könyv azonban szerencsére angol nyelvű.)

Szóval, tanárnő kérem, én készültem. Igyekeztem. Mégsem tudom szívből szeretni ezt a könyvet. Olyan semmilyen. Képek, amelyekre jobb pillanataimban talán én is képes lennék. Receptek, amelyek egy kezdő francia-rajongót talán izgalomba hoznának. De egy olyasvalakit, akinek az apja már jó 20 évvel ezelőtt is repülővel hordta haza a La Vache qui rit sajtot meg a kacsamájpástétomot?

Oké, oké, találtam én is érdekes dolgokat. Sőt, kipróbálandó recepteket is. Valamit kezdenem kellett a hűtőben várakozó maradék sült pisztránggal, így rávetettem magam a Mousseline receptjére. Ez elméletileg egy könnyed halhab, amelyből nekem egy könnnyed halkence sikeredett.

Mousseline a lá Clotilde et moi (azaz Klotild és az én módszerem szerint készült halhab)

Mi kell hozzá? 1 filézett, sült pisztráng (körülbelül 40 deka), 1 sült, pürésített padlizsán, 2 tojás fehérje, só.

Hogyan készül? A sütőt 180 fokra előmelegítettem, egy felfújt formát sütőpapírral kibéleltem. Az összes hozzávalót botmixerrel pürésítettem, elvegyítettem, majd a formában 35-40 perc alatt megsütöttem.

Elvileg kiborítva szépen mutatna a tányéron, de nekem csak kenyérre kenve működött a dolog. Sebaj, tovább olvasgatok és próbálkozok.

Egy francia könyv

Chocolate&Zucchini könyvét annak ellenére rendeltem meg erre rendszeresített szállítmányozó barátnőmtől, hogy nem tartozom blogjának elvakult rajongói közé. De mindennek ellenére: Vive la France! Imádok ugyanis mindent, aminek aprócska köze van Franciahonhoz. És ugyebár Clotilde, a blog szerzője a párizsi piacokon bolyong jóféle hozzávalók után kutatva. (A könyv azonban szerencsére angol nyelvű.)

Szóval, tanárnő kérem, én készültem. Igyekeztem. Mégsem tudom szívből szeretni ezt a könyvet. Olyan semmilyen. Képek, amelyekre jobb pillanataimban talán én is képes lennék. Receptek, amelyek egy kezdő francia-rajongót talán izgalomba hoznának. De egy olyasvalakit, akinek az apja már jó 20 évvel ezelőtt is repülővel hordta haza a La Vache qui rit sajtot meg a kacsamájpástétomot?

Oké, oké, találtam én is érdekes dolgokat. Sőt, kipróbálandó recepteket is. Valamit kezdenem kellett a hűtőben várakozó maradék sült pisztránggal, így rávetettem magam a Mousseline receptjére. Ez elméletileg egy könnyed halhab, amelyből nekem egy könnnyed halkence sikeredett.

Mousseline a lá Clotilde et moi (azaz Klotild és az én módszerem szerint készült halhab)

Mi kell hozzá? 1 filézett, sült pisztráng (körülbelül 40 deka), 1 sült, pürésített padlizsán, 2 tojás fehérje, só.

Hogyan készül? A sütőt 180 fokra előmelegítettem, egy felfújt formát sütőpapírral kibéleltem. Az összes hozzávalót botmixerrel pürésítettem, elvegyítettem, majd a formában 35-40 perc alatt megsütöttem.

Elvileg kiborítva szépen mutatna a tányéron, de nekem csak kenyérre kenve működött a dolog. Sebaj, tovább olvasgatok és próbálkozok.

Én is! Cékla

Tele vagyok bizonyítatlan, ám ugyanakkor elhesegethetetlen hiedelmekkel, magammal és képességeimmel kapcsolatban. (Ja, hogy ezt hívják komplexusnak?) Például eddig meg voltam győződve róla, hogy a cékla az valami bonyolult dolog, mármint az a savanykás lében úszkáló lila cucc. Elvégre Apu is csak egyetlen egyszer állt neki, amúgy mindig készen vesszük.

Node, miért is blogol az ember, ha nem azért, hogy új világokat tárjon fel minden egyes kattintással? Így aztán kedves társaim, úgyis mint Dolce Vita, Moha és Sáfrány és persze ki más, mint Chili és Vanilia, meggyőztek arról, hogy nekem is hozzá kell látnom a lila gumók feldolgozásához.

Saláta sült céklából

Mi kell hozzá? 6-8 cékla, 2 evőkanál ribizlis ecet, 2 evőkanál almaecet, 2-4 evőkanál víz, só.

Hogyan készül? A megmosott céklákat egyenként fóliába csomagoltam, majd 200 fokon egy órát sütöttem. Lehetett volna egy picit tovább is, de nem láttam bele a csomagokba.

A kihűlt céklát meghámoztam, a tőlem és késemtől telhető legvékonyabban felkarikáztam és meglocsoltam az ecettel és vízzel. Kicsit meg is sóztam.

Roppanós lett és rendkívül izgalmas, intenzív ízű. Viszont tényleg semmi köze a bolti változathoz, annak ellenére sem, hogy én bizony egy nagyon jó helyen veszem azt a piacon.

A Nagyi egyik régi szakácskönyvében meg is van az eredeti recept, ideteszem, hátha valaki ez iránt érdeklődne inkább.

Az igazi céklasaláta

Hozzávalók: 1 kiló cékla, 1 dl ecet, 3 dkg torma, 2 evőkanál cukor, 1 kiskanál só.

Elkészítése: A céklát alaposan lemossuk, de nem hámozzuk meg, mert akkor megszabadulnánk a cékla lelkét adó festékanyagoktól. Lábosba téve, fedő alatt, kevés vizet aláöntve pároljuk puhára a sütőben. Ha megfőtt, leszűrjük, majd a fedőt visszatesszük és hagyjuk néhány percig párolódni saját gőzében.

Érdemes még melegen megtisztítani, de ehhez a művelethez mindenképpen gumikesztyűt kell húzni. A megtisztított céklát nem túl vastag, 3-4 milliméteres szeletekre vágjuk. Az ecetben feloldjuk a cukrot és a sót, majd hozzáadunk annyi vizet, ami körülbelül elfedi a céklát. Végül óvatosan beleforgatjuk a reszelt tormát is. Ha kell utána sózzuk, majd hideg helyen érleljük össze az ízeket.

Jin és jang: Tavaszi tekercs télen

Tele

Végre nekiduráltam magam, hogy felhasználjam a szokás szerint hirtelen felindulásból elkövetett vásárlás során beszerzett rizstészta-lapokat. Ezek az átlátszó korongok nem igényelnek főzést, csupán forró vízbe kell mártogatni őket. Valami könnyed, zöldséges tölteléket szoktak belepakolni, én is így tettem minden kezem ügyéb kerülő cuccal.

Tavaszi tekercs télen

Mi kell hozzá? 10-12 rizstészta-lap, 1 répa, 2-3 levél kelkáposzta, fél vastag húsú paprika, 3-4 szál újhagyma, maréknyi koktélrák, 1 evőkanál olívaolaj, szójaszósz.

Hogyan készül? A zöldségek mindegyikét lehetőleg egyforma méretű, gyufaszálra emlékeztető formára vágtam. Az se baj, ha kicsit vastagabbak, de a reszelőt ezúttal igénybe venni nem ér!

A zöldségeket olívaolajon amolyan roppanósan puhára sütöttem, a koktélrákkal együtt. A tésztalapokat félbe hajtva mártogattam forró vízbe, éppen csak annyira forróba, amennyit a kezem még elbírt. Így duplán jobban elbírták a tölteléket, amit belecsavartam.

Ezt a finomságot azonnyomban, szójaszószba mártogatva kell fogyasztani, úgy langyoskásan. Ha állni hagyjuk a tészta visszakeményedik.

Angyalka

Én is megkaptam ám még múlt pénteken a saját különbejáratú angyalka-ajándékomat, csak éppen vártam volna a szépséges napocska közreműködését néhány normális kép készítése érdekében.

Dolce Vitától egy varázslatosan szép dobozban érkezett a tagliatelle. Már gyűjtögetem az ötleteket a tökéletes felhasználási módot illetően.

Karácsony illatú alma

Amikor a sült alma és a fűszerek illata betölti az egész lakást... Karácsony illatú, de azért nincs egy súlycsoportban a beiglivel, kicsit könnyedebb, kicsit gyerek- és alakbarátabb és még finom is.

Mi kell hozzá? 4 alma, néhány szem dió, mogyoró, mazsola és némi maradék mézeskalács.

Hogyan készül? Az almákat félbe vágtam és kimagoztam, 10 percre betoltam a sütőbe. A többi hozzávalót mozsárban összetörtem és az almákra halmoztam. Még 10 percre visszatoltam a sütőbe, a töltelék így jól megpirult, az almák meg szinte szétolvadtak.

Némi tejszínhab se ártott volna a tetejéről, de szerencsére nem volt itthon.

Akár karácsonyra is


Az utóbbi hetekben órákat töltöttem különböző angol, francia és német főzős újságok karácsonyi számainak lapozgatásával. A franciáknál a libamáj, az angoloknál meg a pulyka és a puding viszi a prímet. Valahogy egyik sem klasszikus karácsonyi étek ezen a tájon.


Huszonnegyedike, a szent este a hagyományról szól, ilyenkor nincs helye az újításnak. Másnap persze már lehet kísérletezni. Én viszont némileg előrehozott módon, már 2 héttel korábban kivettem egy csomagnyit a mélyhűtőbe betárazott halkészletből. Két hatalmas szelet harcsa lett az áldozat. Lett belőle egy halra hangszerelt menüsor. Ráadásul ritka egészséges!






Sáfrányos, halas krémleves


Szó se róla, szeretjük a krémleveseket. Mondjuk a hal csak a múltkori Trófeás látogatásunkkor került be a képbe. Szóval lett egy zöldség-krémleves, harcsafilével ízesítve és sáfránnyal illatosítva.


Mi kell hozzá? 2 répa, 1 petrezselyemgyökér, 1 zeller, 1 krumpli, 1 kis hagyma, 15 dkg harcsafilé, csipetnyi sáfrány, só.


Hogyan készül? A zöldségeket bő vízben feltettem főni, a halat pedig fölé helyeztem a pároló betétre. Félidőben adtam hozzá a sáfrány felét. Amikor a zöldségek megpuhultak, és a hal is kellőképpen átfőtt-átpárolódott, az egészet összeturmixoltam. Ha szükséges némi víz hozzáadásával lazítható. Végül a maradék sáfránnyal díszítve tálaltam.


A krumplitól jó krémes lesz, a sok zöldség és fűszer meg csodás illatos-aromás levest varázsol. Leheletnyit emlékeztet a halászlére, de tényleg csak egészen halovány módon.


Harcsával és spenóttal töltött leveles tészta


Az egyik lapban igencsak megragadta a figyelmemet a Wellington-bélszín, aztán láttam egy képet a kívülről is hal alakúra formázott leveles tésztában sütött lazacról. Ezt a leveles tésztás ügyet tehát egyszerűen nem hagyhattam szó nélkül. Persze saját ötleteimmel megfűszerezve.


Mi kell hozzá? 30 dkg leveles tészta, 50 dkg harcsafilé, 30 dkg spenót, só, bors.


Hogyan készül? A harcsát az előző levessel együtt, a párolóbetétben átpároltam, majd konyharuhán leszárítottam. Mivel mirelit spenótot használtam, azt is megpároltam, majd alaposan lecsöpögtettem.


A leveles tésztát kezelhető méretű kockákra vágtam. Mindegyiket külön-külön egy tálkába helyeztem, rákerült a hal, majd a spenót. Fűszereztem. Végül a tésztát behajtogattam, ez lett a csomagok alja. A csomagokat sütés előtt megkenegettem 1 felvert tojással, hogy szép fényes, ropogós legyen. 180 fokos sütőben, 25 percig sütöttem.

Itt járt a Mikulás

Aztán nehogy éhen maradjon szegény, gyorsan sütöttem mézeskalácsot. Kicsit csaltam ugyan, de a végeredmény mindenkinek bejött.

Svéd mézeskalács

Mi kell hozzá? Elsősorban egy autó, hogy az ember eljusson az Ikeába. Az élelmiszerboltban leemeli a polcról a Gingerbread dough névre hallgató dobozt, kifizeti, hazaviszi és a firizsiben tárolja a megfelelő időpontig.

Hogyan készül? A mézeskalács nyers tésztáját 4-5 órával a sütés előtt ki kell venni a fizsiből, aztán meg kézzel jól átgyúrni. Igyekeztem minél vékonyabbra nyújtani, aztán különböző jópofa formákkal macit, csillagot és szívet vágtam ki belőle. Időközben a gyermek legújabb mutatványának következtében időnként őt is lehalásztam a pultról, ki és be csukogattam a mikrosütő ajtaját, mert szerinte ez a legjobb játék, amíg anya a tésztával bajlódik.

A kiszaggatott formákat 200 fokos sütőben úgy 10 percig sütöttem. Nem gondoltam rá, hogy ennyire meg fognak nőni, így egy kicsit összepréselődött az egész, de sebaj, legközelebb két menetben állítom majd elő. Jaj, nem is! Legközelebb a tésztát is magam fogom előállítani, ígérem.

A végeredmény jó ropogós mézeskalács, sok szegfűszeggel, fahéjjal, kardamonnal és gyömbérrel. Még a kicsik is szerették.

Csak tessék, csak tessék! Itt a friss, ropogós könyv!

Ma jött egy piros kisteherautó meg az ő névnapos Feri sofőrje és hozta nekem a könyvemet. Rögtön ezer darabot, a többi ezer meg még a kötészeten ölti magára végleges formáját.

Forgatom, szagolgatom, nézegetem. Barátkozunk. Én és az új könyvem. Szeretném, ha mások is megszeretnék, sokat dédelgettem, most el kell engednem. Útjára bocsátom, átadom Nektek.

A könyvesboltokkal még harcolok, egyelőre piacfelosztó torzsalkodásaikkal vannak elfoglalva, ezért a piciny, új kiadók jobb ha inkább csendben kuksolnak a sarokban. De aki szeretné, így is megszerezheti ám a könyvemet.

A címe: A Balkán ízei. 192 oldal, keménytáblás. Van benne 56 szépséges fotó, 17 fűszeres történet és 96 recept a szerb, horvát, bosnyák, bolgár, török és görög konyhából.

A bolti ára 3250 forint lesz, de aki e-mailben kéri, annak 1990 forintért és a postaköltségért cserébe, utánvétellel elküldöm. A már elküldött példányok alapján a posta 1200 forintért viszi a könyvet és szedi be a pénzt, tehát tulajdonképpen pont annyi így, mint a boltban lenne. Az agneskern@yahoo.com címre írjatok!

Ízelítőnek pedig itt a hátsó borító ajánlója:

Ki az a Nikola bácsi és miért morgolódik, ha az ajvár kerül szóba?

Ki az a Veneta és miért lopakodik ki hajnalban, hogy túrót vegyen?

Mit rejt a sárga műanyag dobozka, amit egy kisfiú végig szorongatott az osztálykiránduláson?

Kern Ágnes szakácskönyve élvezetes formában mutatja be a Balkán-félsziget népeinek legendákkal, hiedelmekkel és ősi szokásokkal fűszerezett világát. Receptek, ötletek, ízek, illatok és mosolyok. Mert a tűzhely mellett mindig ott áll az ember is, aki megfőzi és aki megeszi az ételeket, amelyek a Balkán ízeit hordozzák.