Barangolás

Tegnap este megtértünk egy hetes balatoni portyánkról. Az étkezést részint stradokon, állatkertben és egyéb tömeges helyszíneken kapható emberi fogyasztásra csak mérsékelten alkalmas élelmiszerekkel - palacsintával, rántott hússal és hot doggal oldottuk meg. Szerencsére akadt a menüben házi készítésű lángos, házi készítésű baracklekvárba tunkolva (Eszter nagymamája által előállítva) és egészen jó pizza (a füredi Bazsalikomban) és marhapörkölt (a füredi Hétlépcsősből).

Illetve főztem én is. Nem túl sokszor, viszont, amikor begyújtottuk a faszenet a rost alatt, igazi finomságok kerültek ki kezem alól. Kajafotók sajnálatos módon nem készültek, mert mire eszméltem volna, már csak az üres edények néztek velem farkasszemet.

A legjobb ötletnek a roston megrotyogtatott camembert bizonyult. Abból is érdemes a nem túl autentikus, ám annál finomabb zöldfűszeres, fokhagymás változatot leemelni a polcról. A tetejéről vékonyan levágtam a kérget, alulról akkurátusan fóliába csomagoltam, majd a tűz fölé helyeztem, amíg meg nem olvadt a sajt. Ropogós kenyérszeletkéket mártogattunk bele és sok saláta is fogyott mellé.

Hús fronton a kész fűszerkeverékbe, olajba és szójaszószba pácolt, egészben hagyott szűzpecsenye bizonyult telitalálatnak. Ezt a szép darabot minden oldalról megsütögettem, majd amikor felszeleteltem, kissé nyersnek találtam a közepét, ezért minden szeletet visszapakoltam a rostra, de csak 1-2 perc erejéig. Így a hús puha, szaftos maradt és nagyon jó ízeket szedett magába a páctól, ami kissé rá is égett, na jó karamellizálódott.

Ó igen, és ittunk is jófajta borokat. A legnagyobb sikert a Légli féle Rajnai Rizling aratta. Ahogy a drágám mondaná, nem sok jó Rajnai Rizlinget csinálnak Magyarhonban, de ez kiváló.

Nincsenek megjegyzések: