Annak ellenére, hogy a gasztroblogokon tombol a clafoutis-láz, azaz mindenki tejespitét süt, nekem ezt a mások által mennyekbe magasztalt édességet sikerült annyira elrontani, hogy rajtam kívül senki meg se akarta kóstolni.
Szerencsére a legújabb Cuisine et Vins de France - amúgy legnagyobb kedvencemnek számító - újságban pont egymás mellett terpeszkedett a clafoutis és egy crumble, mindkettő meggyes kiadásban. Így nekivágtam egy újabb kísérletnek és előállítottam a világ egyik legegyszerűbben elkészíthető, ám egészen varázslatos, morzsás édességének is.
Meggyes crumble
Mi kell kb. 6 adaghoz? 50 deka magozott meggy, 7 deka liszt, 7 deka finomra őrölt mandula, 8 deka porcukor, 8 deka vaj.
Hogyan készül? A meggyet előző este magoztam ki, némi cukorral megszórva állni hagytam a frizsiben. Így kissé kiengedte a levét, de mivel ebben az esetben a tésztaréteg felülre kerül, ez a dolog nem számít igazán.
A morzsához szépen elegyítettem a lisztet, mandulát, cukrot és hozzávagdostam a vajat. Robotgéppel kavarcoltam, időnként a nagyobb vajdarabokat villával elegyengettem, egészen addig, míg szépen összeállt az elegy. Nem kell persze szép sima tésztára gondolni, amolyan durvább zsemlemorzsa állaga lett.
A formák aljába került a kissé lecsöpögtetett meggy, majd ráhalmoztam a morzsát, kicsit lenyomkodtam és fél órára betoltam a 180 fokos sütőbe.
Megjegyzések: Ez a cukormennyiség szerintem sok, bár ez csak utólag derült ki, legközelebb azonban maximum 5 dekát fogok tenni a tésztába. Az eredeti recept szerint némi durvára vágott, nem sózott pisztáciával is fokozhatjuk az izgalmakat.
Ha már a meggynél tartunk megosztám a tisztelt nagyérdeművel legújabb kedvenc itókámat is. A hibiszkusz teát már régtől fogva imádtam, de mostanában pár kortyni meggyszörpöt adok hozzá ízesítésül - méz vagy éppen cukor helyett. Sok jéggel maga a nyári gyönyörűség. Persze az se árt neki, ha véletlenül éppen málnaszörp van itthon és abból kerül a "koktélba" egy löttyintésnyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése