Nemes halál

Mármint a húsvéti nyulak nemes halála. Történt ugyanis, hogy a gyermekem teljesen csokifüggő szörnyeteggé változott át röpke három nap alatt. A buzgó rokonok által feltöltött, csokinyulaktól és tojásoktól roskadozó fiók pedig állandó konfliktusforrássá vált, hiába mondogattam neki, hogy "nincs".

Na, most aztán tényleg nincs, feldolgoztam ugyanis ezeket a bestiálisan vigyorgó, belül olvadós képződményeket. Bár a jobb minőségűek közül valók voltak, egytől egyig nagyon édesek, így aztán az eredeti Martha Stewart receptet alaposan átköltöttem. Ímre az eredmény, a saját magamnak titokban (=alvásidőben) engedélyezett habos forró csokival:

Csokis tallérok

Mi kell hozzá? 200 g tejcsoki, 4 evőkanál vaj, 150 g liszt, fél csomag sütőpor, 2 tojás, 1 evőkanál cukor.

Hogyan készül? A vajat összeolvasztottam a tejcsokival, alig kell meglangyosítani, máris kenhetővé, keverhetővé válik. Erre a műveletre pedig kétszer 15 másodperces mikrózás igazán megfelelő.

A két tojást alaposan kikevertem a cukorral, beleöntöttem a csokis vajat, végül pedig hozzáforgattam a sütőporos lisztet.

A végeredmény egy nyúlós, ragacs lett, amit igyekeztem valahogy a sütőpapírra adagolni két kanál segítségével. Bő 10 perc alatt meg is sült a 180 fokosra előmelegített sütőben. Így az egész művelet nem tartott tovább bő 20 percnél, de a nyulak egy évre kiirtattak!

Nincsenek megjegyzések: