Sertészűz diókéregben, hajdina kásával

Végre előszedtem a még télen vásárolt hajdinát, sőt el is mertem készíteni. Egész jó, bár van egyfajta szokatlan, megfogalmazhatatlan íze. Minden esetre a dióhoz, mustárhoz, sertéshúshoz jól illeszkett.

Sertésszűz diókéregben, hajdinakásával

Mi kell két bőséges adaghoz? 1 sertésszűz (körülbelül 35 deka), 1 evőkanál diós mustár, 2 evőkanál durvára aprított dió, 1 kiskanál méz, 1 evőkanál olaj, 1 evőkanál vaj, só, bors.

A kásához: 10 deka hajdina, 1 répa, 1 petrezselyemgyökér, 1 kisebb hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 2 evőkanál olaj, 3 deci víz vagy húsleves, só.

Hogyan készül? A húst sóztam, borsoztam, megkenegettem mustárral. A vaj és olaj felforrósított keverékén minden oldalról megpirítottam, majd egy tepsibe helyeztem. Megkenegettem a dió és méz mozsárban elegyített keverékével, rálocsoltam a vajas-olajos keveréket is. Betoltam a sütőbe, kicsit több, mint fél órára. Valószínűleg kevesebb idő is elég lett volna, mert így egy picit kiszáradt, de nem mertem kockáztatni, hogy esetleg nyers maradjon a hús. A végeredmény így is kellemes, különösen, ha egy kis álldogálás után nagyon vékony szeletekre vágja az ember lánya.

A kásához a zöldségeket igyekeztem miniatűr kockákra vágni, nagyjából 4-5 milliméteresre. Először a hagymát és a fokhagymát pirítottam kicsit, aztán hozzáadtam a répát, petrezselymet, végül a hajdinát is. Felöntöttem vízzel és jól megsóztam. Lefedve, lassú tűzön úgy fél órát párolódott. A hagyma szinte fel is olvadt, és a hajdina is teljesen megpuhult.

Nincsenek megjegyzések: