Szabadulás a szoptatás rabságából, avagy feljegyzések a hozzátáplálásról


Nagy nap ez a mai, fél éves lett a 2. számú gyermek. Ráadásul, amikor rutinszerűen belenéztem a szájacskájába, megláttam, hogy a várva-várt fogacska negyed miliméteres darabja áttörésre készül. Most már tehát semmi sem tarthat vissza attól, hogy elkezdjem a kitörést a szoptatás rabságából.
Ami a szoptatást illeti egyrészt ezt találom a világ legegyszerűbb dolgának, másrészt a legmegterhelőbb időszak minden anyának. Ami az egyszerűséget illeti, egy sebes bimbótól vérző, ötödik mellgyulladásának lázában fetrengő nőnek elég nehéz lehet elmagyarázni, hogy mennyire egyszerű, hogy bárhol és bármikor rendelkezésre áll a megfelelő táplálék. Nem kell melegíteni, méricskélni, termoszt cipelni. Nem mondhatnám, hogy amolyan harcos szoptató vagyok, nyilvánosan nem igazán szoktam, inkább időzítek, illetve elbujdokolok. Az autó például kifejezetten alkalmas erre, mert általában nem bámészkodnak befele. A legtöbb bevásárlóközpontban is van külön szoba.
Időzítés tekintetében már nagy gyakorlatom van, hiszen a gyermek az utóbbi hetekig folyamatosan 2 óránként evett, mostanában tért át a 3-4 órás táplálkozásra. Ez viszont ugye azzal is járt, hogy mindig mindenhová cipelhettem magammal őkelmét, hiszen senki más nem tudta helyettem megetetni. Ebből egy icurka-picurkát elegem van. Azt hiszem a tejmentes diéta is betett nekem egy kicsit (de erről majd máskor).

Szóval fél éves a gyerek, fogat is növeszt. Jöhet az emberi fogyasztásra alkalmas táplálék. Én ezt az óvatoskodó, lassú iskolát követem. Úgy érzem, a nagyobbiknál bevált, egészen az utóbbi időkig kifejezetten jó evő lett. Tehát az alapelv: Egyszerre csak egy táplálékféleséget bevezetni. Egy-két hétig simán mehet ugyanaz, aztán lehet váltani. Ilyenkor a gyereknek az is elég újdonság, hogy a tejen kívül valami más kerül a szájába, semmi szüksége a változatosságra.

De mégis mikor?
A harcos hozzátáplálók szerint először szoptatás után kell kóstoltatni a gyerekkel, ami szerintem nagyon nem jó ötlet. Ilyenkor úgyis tele a hasa meg aztán nekem nem tűnik annyira jó ötletnek a tejre egy kis almát küldeni.
A két szoptatás között, úgy félúton, mondjuk 1,5 órával később érdemes megpróbálkozni az etetéssel, amikor nem álmos, fáradt a gyerek.

De mégis hogyan?
Mivel a gyermek ülni még nem igazán tud, a hordozó, a pihenőszék, illetve a teljesen hátradönthető etetőszék kifejezetten alkalmas az etetésre. Az ételt ebben a korban egészen pépesre kell reszelni vagy turmixolni. Pici műanyag kanállal érdemes a szájába adagolni a pépet. Illetve esetleg, ha gyümölcslével kezdünk, akkor megpróbálhatjuk pohárból megitatni. A partedlit, előkét minden esetben készítsük elő!

De mégis mit?
Nálunk az alma a szent kezdőgyümölcs, hiszen minden évszakban előfordul. Az édes, lédús változatot kell megkeresni. Szerintem nyersen is jó, de vannak akik a kompótnak megfőzött, leturmixolt változatra esküsznek. A legelső alkalommal lehet, hogy csak a reszelék kinyomkodott leve is elég lesz az ismerkedéshez.
A kezdő gyümölcsöknek alkalmasak még az őszibarack, meggy, körte, szilva, illetve a sütőtök, a répa meg a krumpli. A gyümölcsöket semmiképpen se főzném meg, sőt így tél végén nem is igazán erőltetném. A zöldségek viszont nem annyira édesek, ezért ezeket egy kis anyatejjel, tápszerrel lehet ízesíteni és így pépesíteni.

De mégis mennyit?
Az első időkben valószínűleg csak 1-2 kanálnyi, jobb esetben fél almányi mennyiség fog lecsúszni. Ilyenkor még nem célunk, hogy megtömjük a gyereket, hanem, hogy megismertessük és megszerettessük vele az ízeket.

8 megjegyzés:

Dolce Vita írta...

: ))) Én most 5 hónaposan kezdtem el, pedig volt tej bőven, csak reméltem, jobban alszik majd este. Ma már husis kajákat is eszik ebédre vacsira gyümölcsöset. Tehát 2 plusz többi anyatej
Újra ugyanolyat húztam: mindenevő de nemalvó : )
Sok sikert és türelmet az első pár naphoz!

Névtelen írta...

Jó tudni, hogy más is hasonlóképpen gondolkodik a szoptatásról! :-)

Ildinyó írta...

Szia!
Örülök, hogy rajtam kívül is vannak olyan anyukák, akik 6 hónaposan nem pépesített töltött káposztával akarják etetni a gyereket (mert sajnos vannak ilyenek), hanem odafigyeléssel próbálják bevezetni a szilárd ételeket. Az én Csöppségem 13 hónapos elmúlt, de én a mai napig óvatosan állok az etetéshez. Még mindig vannak "tiltólistás" dolgok, ami miatt néhányan igen furcsán néznek rám. Értem ez alatt azt, hogy ha nem kóstóltatom meg vele pl. a diót is tartalmazó süteményt, meg este nem tehéntejből készített kakaót nyomok a kezébe, akkor azt nem nagyon értik miért. A mai napig kap anyatejet (igaz most már csak reggel és este). Ennél jobb és egyszerűbb táplálék és táplálási mód szerintem sincsen, de valóban megterhelő sokszor. Egyébként én szoptatás előtt kezdtem adni pár kanállal pl. a gyümölcspüréből, főzelékből. Úgy tudom ezzel a módszerrel lehet a leghamarabb kiváltani a szoptatást. Nekünk ez a módszer bevált.
Üdv és jó felfedezést és ismerkedést a Gyermekednek...
Bocsi a regényért!

Vesta írta...

Jó a fotó, gyönyörűszép gyerekek !!
Azok a hatalmas szemek!
Gondolom, hogy a nagyobbik teljesen odavan a kicsiért, igaz?

Ági, aki főz írta...

Mindenki nyugodtan írhat régényeket! ;-) Ugyanis nagyon kíváncsi vagyok, hogy ezt ki hogy csinálja, ki hogy éli túl ezt az időszakot (az étkező újrafestése nélkül).

VOKinga írta...

Ez a kép egy csoda, benapsugarazta még az estét is! :) Gyönyörűek a csemeték, és még mindig tiszta anyja mindkettő!

Amit írtál, szóról szóra pötyöghettem volna be én is, mindenre csak bólogatni tudok. Nem érdemes sietni, hosszú még az élet, hogy mindenfélét megkóstoljon a babuci. Én is 2-3 hetes időközönként kóstoltattam újat, ugyanígy szopik között, persze ha valami nem ízlett -nálunk az egyik ilyen épp az alma volt, amit mostanra mindhárman imádnak, akkor viszont még nagyon nem-, akkor azt 2-3 hónapra elfelejtettük.
Az étkező? Majd ha mindegyik műve elkészült, átfestjük. (Eddig Poci alkotta a legszebbet egy lendületes pohár kakaóval :)

Lilahangya írta...

En hat honapos korban kezdtem az aprobbiknal, a nagyobbiknal kenyszerusegbol a negyedik honap vegen. Igy utolag azt mondom Ajnanal valszg ez is - a tul korai kezdes - hozzajarulhatott nehany etelre mutatott -szerencsere atmeneti- allergiahoz. Pedig nala mindent olyan lassan, ovatosan vezetgettunk be. Kisoccsenel viszont ugy halasztgattam volna meg a mas kajak adasat. Nala joval kevesebb gonddal, allergias tunetek nelkul es viszonylag gyorsan megy minden. Ma mar neha annyira szeretnem, ha vege lenne a szopizasnak. Hogy miert? Hulyen hangzik, ha azt mondom, hogy annyira szeretnek egy kicsit ujra magam lenni? No meg meregteleniteni, erre nagyon vagyom mar, de mig o tejcis nem akarom. Holnap lesz 9 honapos.

Ági, aki főz írta...

Hú, ez az úgy szeretnék újra magam lenni érzés nagyon-nagyon ismerős nekem!