Olyan felemás ez a nyár. Bennem már valahol az ősz dolgozik. Valahogy olyan fázós vagyok, bár inkább belülről vacogok. Meg aztán már itt a szilva, szőlő, körte. Ezek nekem az őszt jelentik. Viszont most megyünk még csak nyaralni, balatonozni.
Mire visszajövünk, pillanatokon belül kezdődik az ovi. Azt hiszem utoljára akkor izgultam ennyire a szeptember elseje hallatán, amikor az egyetem kezdődött. Most újra és újra a torkomban dobog a szívem, amikor fehér ingecskét, tornazsákot meg hasonlókat vásárolok. Közben pedig álmodozva nézem a papírboltokban tornyokba halmozott friss illatú füzeteket. Van annál csodásabb érzés, mint egy új tankönyvet kinyitni, miután egy gondos apa gyönyörű, hetekig vadászott csomagoló papírba kötötte azt?
Na, erre még várunk pár évet...
Addig is itt egy saláta, amolyan majdnem-őszi hangulatban.
Saláta szőlővel
Nagy maréknyi madárbegyet szórtam a tányérra, továbbra is ez a kedvenc zöld levelem, de persze mindenféle más saláta megfelel, akár a jégsaláta is. Tettem hozzá gyufaszálra vágott ementálit. Csirkemell sonkát is szórtam rá - ez legyen a legnagyobb gasztro-bűnöm, kell egy kis fehérje is. Végül megkoronáztam félbevágott szőlőszemekkel és apróra darabolt mogyoróval.
Öntet ezúttal nem készült, de el tudok hozzá képzelni egy kis citromlével elkevert majonézt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése