Lencsesaláták



Látszik, hogy gyerek nélkül ügyködök, van időm mindenre. Íme a ma esti kínálat:

Mediterrán lencsesaláta
Sós vízben puhára főzött beluga lencse, aszalt paradicsom, citromlé, felkarikázott olajbogyó, feta sajt.

Mustáros lencsesaláta
Konzerv lencse, apróra kockázott póréhagyma, mustár, majonéz, tejföl.

BUÉK!

Most lemegyek a sarki boltba, aztán lencsesalátát csinálok, grissinit, malac alakú kekszet és ha még belefér, akkor pezsgős bonbont is. Vagy inkább jól kialszom magam a buli előtt?
Érezzétek jól magatokat bárhol is lesztek! Fogadjatok meg amit szeretnétek, vagy mégse! Legyen jó, szép, boldog és gazdag 2010!
Recept most nincs, látszik, hogy nem a blognak főzök, mert akkor már két héttel előre megcsináltam volna ezeket és most fényképpel mutogatnám. Itt vannak a korábbi szilveszteri, újévi dolgaim:
Mivel ez a lencsevés ideje, nem állhatom meg, hogy az egész éves lencse-mániámat most újra közkincsé ne tegyem. Van még rajtam kívül ember, aki ennyi lencsét evette az idén?

Hurka, kolbász


Kern Ági, a híres gasztroblogger, enyhe identitászavarban ülte végig a karácsonyt. Mert ugye évente egyszer nagyon kell élvezni a gubát, kocsonyát meg halászlét. Főleg, ha Apa csinálja, mesterien. Könnybe lábadó szemmel kell figyelni az ajándékhegyeket megmászó kis ürdüngöket és kebelre ölelni a rég nem látott rokonokat.

De mégis, mégis, mi ez a nem múló motozka? Miért fűrészporosodik a beigli a szájban? Miért csak harmadikra kezd ízleni a csokis-fügés tekercs? Mi van itten kérem szépen? Hát, hurkaéhség. Az van. Hosszas éjszakai töprengés arról, hogy mostan itten diétás, kímélő és vitamindús táplálkozásra kellene ráállni, salátát meg könnyű zöldséglevest a bendőbe küldeni. Valahogy ellensúlyozni a súlyos süteménymérgezés következményeit.

A nagy vendégjárás elül, a család a kofferból kiborított szennyesen és csomagolópapírok romjain ücsörög. De Ági fondorlatos ám, ha kajáról van szó. Mézes-mázos meg lángosos ígéretekkel ráveszi az 1-es számú dedet, hogy elmenjen vele a piacra. Ottan lángost, mézet meg szilveszteri dudát vesz neki, de csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt. Megszerezni azt a kicsi, ámde formás hurkát, amit majd kisüthet. Májas legyen vagy inkább véres? Az a kis májas, na, az olyan csinos. A kicsit csípős, sütni való kolbász is pont megfelelő. Már csak egy kis krumpli kell. Meg esetleg egy fél kiló savanyú káposzta.

Aztán hazajön a mi hősünk, elteszi a szerzeményt holnap ebédre. Egy kicsit megremeg a keze, hogy most rögtön neki kellene látni, de aztán igyekszik jobb belátásra térni. Ekkor dönti romba a terveket a férj, az iránt érdeklődve, hogy mégis mi lesz azzal a beígért disznósággal. Nem lehetne-e mégis, hogy még ma este? Naná, hogy lehetne.

Végülis ennél egyszerűbb étel nem nagyon van a világon, már ha az ember nem maga öli a disznót, mossa a belet meg tölti a tölteni valót. Ági azonban sehogy se szeretné elrontani, ezért még gyorsan felhívja Apát is, szaktanácsot kérve. A telefonos segítség alapján felkarikázza a krumplit, picit megsózza, fél pohárnyi vizet is önt alá. Erre a szépen megvetett ágyra helyezi a hurkát, kolbászt. Kicsit meg is szurkálja, hogy ne robbanjon fel. Aztán 1 órát sütögeti.
(Fotó is kéne, de sötét van meg minden, inkább együnk már, kit érdekelnek az olvasók.)

Az 1-es számú csak a kolbászt eszi, magában. A 2-es számú a hurkát meg a krumplit, sőt a káposztát is megszagolja. A férj és a hős pedig az utolsó morzsa felett már majdhogynem huzakodva osztozik meg a jóféle piros zsírban puhult krumplin.

Zseniális kávés bonbon


Ez tényleg fantasztikusan sikerült! A szilikonos formában szállítottam, hogy ne törjön össze. Így aztán a vacsora asztalnál, mindenki egyre türelmetlenebbül várta, hogy valahogy kioperáljam a helyéről őket. Csak úgy kapkodták ki a kezemből... A múltkor, amikor mindenki kiskanállal falta a kávékrémet, már sejtettem, hogy ez csokival is működni fog.

Az viszont kiderült, hogy mi a különbség a 2000 meg a 400 forintos szilikon forma között. Az egyikből kijön egyben a bonbon, a másikból csak törötten. Lehet találgatni, hogy melyikből.

Pontos hozzávalókat elég nehéz megadni, de azért igyekszem.

100 g étcsokit meg 100 g tejcsokit összeolvasztottam. Ezt én úgy csinálom, hogy 20 másodpercre beteszem a mikróba, keverek, újra beteszem, mindaddig, amíg krémes állagot vesz fel a csoki. Ezzel kikenem a formákat, frizsiben dermesztem.

A keserű, magas kakaótartalmú csokit a szilárdsága miatt használom, a tejcsoki meg az édessége miatt kell.

A töltelékhez 0,5 dl tejszínben felolvasztottam 80 g vajat és 100 g fehércsokit. Hozzákevertem 1 evőkanál kávéport. A csokival kikent formába öntöm, de nem teljesen tele. Dermesztem. Végül befedem csokiréteggel újfent.

Díszítésként lehet rá például cukorgyöngyöt tenni még a legelején.

Mákvirág


Ha karácsony, akkor mák is kell. Kicsi talán túl száraz, ropogós ez a keksz féleség, de a meggylekvár lágyít rajta és napok alatt kicsit puhul is.


Hozzávalók: 150 g vaj, 50 g porcukor, 1 tojás, 200 g liszt, 70 g mák, meggylekvár a kenegetéshez.

Elkészítése: A vajat és a cukrot habosra kevertem, hozzáadtam a tojást és kikevertem. A mákot és a lisztet összekevertem, a vajas masszához adtam és összedolgoztam. Fél órát a frizsiben pihent a tészta, majd virágformát szaggattam belőle. A felének közepét is kiszaggattam.

180 fokos sütőben sült kb. 15 percig. Amikor kihűlt, akkor megkenegettem a lekvárral és összeragasztgattam kettesével.
Ötlet: Lajos Mari-féle 66 karácsonyi édességes könyv

Zserbógolyó egy változata



Óriási karriert fut be ez a zserbógolyó már évek óta. Most se hagyhattam ki, de dióm és aszalt szilvám volt. Egy kis likőrrel bolondítottam meg, összedaráltam és a golyókat olvasztott csokiba mártottam. Érdemes nekiállni, és az idén igazán jó szolgálatot tett a frissen beszerzett mártóvillám.

Karácsony volt


Végigettük a karácsonyt, pedig én semmit se főztem. Sőt, mosogatnom se kellett! Volt minden, ami karácsony, halászlé, guba, kocsonya, sült pulyka.

Sütiket még egy utolsó nekibuzdulással 23-án este készítettem. A kávékrémes bonbon hihetetlen sikert aratott, de azt hiszem a többiről is beszámolok.

A férjem által dadaista tortának titulált dolog, bár zseniális főzött krémje lett, mégsem üti meg az általam felállított mércét, hogy teljes egészében közzétegyem. Így ennek csak a képét mutatom.

Boldog karácsonyt!




(Nem könnyű Jézuskának lenni, amikor a meglependő sehogy se akar elaludni. A karácsonyi fotót is csak ebben az állapotukban sikerült összehozni, sehogyse akartak a kamerába nézni egyszerre.)

Ezúton is kívánnék minden ide még betévedő olvasómnak szép ünnepeket! Ha pedig ti szeretnétek nekem bármit is kívánni, akkor azt kérjétek, hogy holnap ne várjunk sokat a határon. A többi jön majd magától is.

Ajándékba pedig az alábbi novellát adom nektek, Apu egyik kedvencét.

Az újságárus magányossága

Az újságárusnak borzasztó decembere volt. Ólmos, ködös, jéghideg. Csak gubbasztott naphosszat a kalitkájában, fázósan összehúzva magát. Noha be volt kapcsolva az elektromos hősugárzó, mit sem ért, elszállt valahova a meleg, így tollkabátban, levágott ujjú kesztyűben várta a vevőket. De hát őneki még szerencséje volt, hiszen mégiscsak bent volt, nem kint ácsorgott az utcán, mint a túloldalon a fenyőfaárusok. Azokból se sokat látott az előnytelenül alacsonyra helyezett kiadóablak miatt. Igazából csak egy keskeny szelet lett számára a világ, szemben a magazinok színpompás kínálatával. A nyomdafesték szaga úgy betöltötte a kis kalitkát, hogy másnak egyáltalán nem maradt hely, még a benzingőz se tudott átszűrődni a papír meg a festék illatán.
Az emberekből alig látott mást, csak egy kezet az apróval, meg a hangot:
– Két vonaljegyet kérek. De gyorsan.
– Egy Borsot meg egy Sikket.
– Tartanak papírzsebkendőt?
– Cigi van?
– Azt a színes, dínós matricaalbumot kérem szépen, bácsi.
Félszavas kérdések, meg sem hallott válaszok. Nem voltak különleges kérések, még csak útbaigazítást se kért senki soha. Mindenki rohant, akár reggel, akár délután volt. Még a nyugdíjas nénikék, akik a kéthetes tévéműsorért jöttek, sem álltak le tereferélni. Amikor tavasszal először beült ide, kényelmesen hátradőlt a párnával kibélelt, fehér műanyag kerti széken, azt hitte, hogy majd megismerkedik és szép lassan összebarátkozik az emberekkel. De az embereket nem érdekelte, hogyan nyomja a kezükbe a napilapjukat.
Minden egyes nap átjárta a fölöslegesség érzése. Mintha egy automata lenne, egy nagy, újságokkal feltöltött gép része, egy automatikusan működő kar... Régen mindig csodálattal töltötte el az üdítőitalokat gyomrukból kidobó dobozok hatékonysága, ötletessége. De amióta maga is ilyen munkakörbe került, már sajnálta azokat a gépeket. Még szerencse, hogy őt senki se rugdossa meg, ha nem számolja ki elég gyorsan a húszforintosokat.
Ha nem jött senki, a magazinok karácsonyi ötleteit böngészte. Volt ott minden: nőmagazinok ajándékötletekkel, pár százezres karórákkal meg bőröndszettekkel, kézimunka-magazinok keresztszemes asztalközepekkel és ablakra ragasztható hópehely-dekorációkkal, receptes magazinok véget nem érő menüajánlatokkal...
Neki nem sok lehetősége maradt a vásárlásra, mert reggel hatkor, amikor nyitott, még minden zárva volt, délután pedig örült, ha a vacsorára valót meg tudta venni gyorsan az éjjel-nappalban. A szabadnapjain elmehetett volna valami plázába, de a tartásdíj levonása után alig maradt annyi, hogy kifizethesse a rezsit. Anyjának végül két sárga pöttyös bögrét vett a százforintos boltban, a lányainak pedig színes hajcsatkészletet. Habár azt is tudta, hogy ha a volt feleségén múlik, akkor január közepe előtt nem jut el a lányokhoz az ajándéka. Igyekezett elhitetni magával, hogy nem bánja ezt, jobb volt egyáltalán nem belegondolni ebbe az egészbe.
Mégis nagyon várta már a 24-ét. Ennek a napnak a sajátos hangulata még akkor is magával ragadta, ha egy fillér sem volt a zsebében. Ez volt az egyetlen nap az évben, amikor korán, már 2 órakor bezárhattak. Még így is rohannia kellett a Nyugatiba, hogy elérje az utolsó vonatot. A szerelvényen, meglepő módon, egész sokan voltak, mégis sikerült egy olyan helyet kifognia, hogy a négy egymással szembe fordított ülésen csak ő terpeszkedett egyedül. Nem tudta, hogy szomorkodjon vagy örüljön, hogy nem akadt társasága. A gyorsvonat a szokásos okkerbarna műbőr üléseivel, a térdhajlatban elhelyezett fűtőtestekkel, az egy légterű vagonokkal semmi figyelemre méltóval nem kecsegtetett. Csak éppen más volt, mint az újságosbódé belseje, más, mint az egyszobás lakás berendezése és mégiscsak az utazás izgalmát hozta magával, még akkor is, ha ezt az utat az elmúlt években elég sokszor megtette már ahhoz, hogy fejből tudja minden megálló nevét.
Kiválasztotta hát az üres négyes ülést, s elhelyezkedett. Az anyjának szánt remittenda-példányokkal kitömött szatyrot akkurátusan maga mellé helyezte, az ölébe vette a folpackba csomagolt rántott húsos szendvicsét, de nem harapott bele. Még ácsorogtak pár percet az állomáson, figyelte, ahogy néhányan lélekszakadva rohannak oda a vonathoz, és hatalmas csomagokkal kapaszkodnak fel a három vaslépcsőn. Aztán megrándult a szerelvény.
Ahogy a vonat zakatolt bele a szürkülő decemberbe, egyre távolabb került a mindennapoktól. Egy hang azt duruzsolta a fejében, hogy most bárhová elutazhatna, bármit megtehetne.
Ekkor jelent meg először a látótere szélén az alak. Ahogy bámult ki az ablakon, a fák között egy fekete köpenyes alak suhant. Ha odakapta a tekintetét, egyszeriben eltűnt, de ha csak úgy nézett a távolba meredten, újra és újra megjelent. Igyekezett nem foglalkozni vele, de egyre jobban a hatalmába kerítette a szorongás. Mi az a fekete folt? Egy szellem? Maga a Halál? Vagy csak romlik a szeme? Igen, biztosan ez az, túl sokat ül a huzatos bódéban, mesterséges fénynél rontja a szemét az olvasással. Biztos valami hályog.
Tudta, hogy ha most a biztonságos kis kalitkájában ülne, akkor keresne egy témába vágó újságot és beleásná magát a témába, de itt a vonaton, erre nem volt lehetősége. Hogy elterelje a gondolatait, előszedte a rántott húsos szendvicset. Akárhogy is nézzük, ünnepi ebéd volt ez, a kész rántott húst a Kaiser’s-ben vette, ahová egyébként nemigen tért be, túl drága volt ott minden az ő pénztárcájához. Emlékezett rá, hogy gyerekkorában, mielőtt jött a Jézuska, mindig üres bablevest ettek, még véletlenül se húst, így ő most nem tartja magát a hagyományhoz. De végtére is karácsony van, ezzel nyugtatta magát. A szendvics lassan fogyott, mert elég száraz volt, és a langyos, kissé túlcukrozott tea, amit még tegnap este készített, sem igazán enyhített ezen a szárazságon. Arra is gondolt, hogy olvasnia kellene, de most még erre sem tudta rávenni magát. Közben teljesen besötétedett már, így nem nagyon volt mit bámulni a fekete tájon, de akárhogy is szeretett volna megfeledkezni róla, a fekete csuklyás alak, vagy inkább folt, csak nem akart eltűnni a látómezeje bal széléről.
Végül valahogy csak megérkeztek. Az utasok sietősen szedelődzködtek. Szinte mindenkit várt valaki a peronon. Úgy tűnt, mindenki nagyon igyekszik, hogy végre keblére ölelje a karácsonyi hangulatot meg szeretteit, akikkel együtt lehet ma este. Hát, ő nem sietett, bár tudta, hogy az anyja várja. Az előtte álló jó órás gyaloglás miatt nem érezte, hogy bárhová is sietnie kellene.
Mire ő kiért, már alig volt ott egy-két utas. Az állomás előtt egy reményvesztett, sárga taxi ácsorgott. A motorja járt, a sofőr az ajtónak dőlve cigarettázott. Az újságárusnak esze ágában sem volt taxival menni haza, habár azt tudta, hogy az utolsó villamos is réges-régen elment és rá most egy jó órás kutyagolás vár a csikorgó mínuszokban. Valami mégis újra és újra odavonzotta a tekintetét a taxisra. A fekete kapucnija ugyanolyan volt, ugyanaz a csuklya, ugyanaz a fekete folt, amit a szeme sarkából egész úton látott, amiről nem akart tudomást venni, mégis újra és újra betüremkedett a gondolatai közé.
Maga sem tudta, miért, de elkezdett kotorászni a pénztárcájában és egyszeriben már ott állt a kopott sárga Passat mellett.
– Elvinne?
– Magára vártam – mondta egykedvűen a taxis. Hangja, mint a harang kondulása, arca nem is látszott a kapucnitól, csak a felparázsló cigi vörös-narancs pöttye. – Szálljon be – 800 forint lesz.
– De még nem is mondtam, hogy hova megyek.
– Mindegy. Karácsony van, nem?

Kacsamell kínai fűszerekkel


Nálam még mindig nem tört ki teljes egészében a karácsony, bár tegnap fél 11 és fél 12 között sikerült becsomagolni minden ajándékot. Nem tudom a félálomban fetrengő gyermek, mit gondolt a zajokról. Nem kérdezősködött.

A kacsát - jelentem - én továbbra is rendesen megsütve szeretem. Például így.

A kacsamellet először mindkét oldaláról megsütöttem. Hajszálvékony szeletekre vágtam. A serpenyőből kiöntöttem a fölösleges olajat. Beledobáltam viszont apróra vágott hagymát, borsót, felkarikázott répát meg a húst. Szójaszósszal, mézzel, ötfűszer keverékkel fűszereztem. Lefedve pároltam 10 percet. Rizzsel tálaltam.

Interjú

Enyhén szólva is fura érzés volt látni magam a Magyar Szó mellékletében, a Tarka világban. Ha valaki szeretné elolvasni miért esznek folyton a novellahőseim, itt megteheti.

Meglepő és mulatságos



Robbanó cukorkás bonbon

Már egy éve próbálkozom ennek a jópofa édességnek az előállításával, amióta ezt láttam. A legfontosabb hozzávaló a jó minőségű szilikonos forma, ez meg is tapasztaltam tavaly.
Ebbe szórtam a színes cukorkadíszt, arra került egy réteg olvasztott tejcsoki, a közepébe kiskanálnyi robbanós cukorka, majd lezártam csokival.

Robbanós cukrot csak úgy magában nem találtam, csak valami nyalókával összecsomagolva, kék kis zacskóban.

Ennek a bonbonnak a hátránya, hogy csak 1-2 napig működik, aztán elolvad a cukor és már nem robban, de szilveszterre jó móka elkészíteni.

Mikádó, avagy a csokis ropi

Naná, hogy az ovis karácsonyon villogtam ezzel a csokiba mártott kenyérrúddal. Egy csomó angol oldalon láttam már az ötletet, meg a japánból importált Hello Kitty-s változatot is kipróbáltam már, de a végső lökést Limarától kaptam.

Kenyértésztából rudakat sodortam, kisütöttem. Olvasztott csokival megkentem az egyik felét, majd rászórtam a színes cukrot. Mártogatni nem lehetett, mert úgy lefolyt a csoki.

Kávés korong




Imádom a kávé ízű dolgokat! Az ilyen sütiket mindig koffein mentes porból csinálom, hogy akár este is élvezhessem.

Sajnos a kekszhez készített krém szobahőmérsékleten elolvad, így inkább mártogatósnak használható vagy hűtőből kivéve azonnal meg kell enni. A tejszín mennyiségének csökkentésével valószínűleg növelni lehetne a krém szilárdáságát. Majd legközelebb.

Hozzávalók a tésztához: 200 g liszt, 100 g vaj, 50 g porcukor, 1 sárgája, 2-3 kanál vízben feloldott kávépor. A krémhez: 1 dl tejszín, 50 g vaj, 100 g fehércsoki, 1 kanál kávépor.

Elkészítése: A tészta hozzávalóit összegyúrom, 1 órát pihentetem a hűtőben. Nagyon vékonyra nyújtom és korongokat szaggatok belőle. 12-15 perc alatt megsülnek.

A krém hozzávalóit összeolvasztom és kihűtöm. Ezzel kenem meg a kekszkorongokat, illetve lehet a krémbe mártogatni is.
Ötlet: Lajos Mari: 66 karácsonyi édesség

Kecskesajtos datolyafalatkák


Nem ragoznám túlzottan, ezt vittem a tegnapi GBT-re. Elég különleges ahhoz, hogy akármilyen büféasztalra, csipegetős vacsorára fel lehessen tálalni.

Ami pedig a találkozót illeti, nagyon kemény volt, de nem a felhalmozott kaja végigkóstolása okán, hanem az oda és visszaút miatt. Lehet, hogy én voltam az egyetlen, de nem számítottam ilyen hóesésre. Szépen 20-30-cal hazadöcögtem, a vezetéstechnikai kiképzésem meg is volt erre az évre.
Itt olvasható Vesta részletes beszámolója arról, hogy ki mit hozzott és evett, illetve, hogyan jutott haza.

Hozzávalók: 200 g datolya kimagozva, 100 g friss, puha kecskesajt, 30 g szobahőmérsékletű vaj, 50 g darált kesudió, 2 evőkanál konyak, ha szükséges, akkor só és bors is.

Elkészítése: A sajtkrém hozzávalóit villával összetöröm és összedolgozom. Egyesével a kimagozott, félig bevágott datolyákba töltöm. Fogyasztásig érdemes hűtőben tárolni.

Zöld csillag




Mandula és marcipán imádók kötelező aprósütije. Elég bizzar, bár halovány a zöld színe.

Hozzávalók: 100 g marcipán, 200 g liszt, 1 tojásfehérje, 100 g vaj. A mázhoz: 1 kiskanál mandula aroma, 1 kanál víz, 100-150 g porcukor.

Elkészítése: A tészta hozzávalóit összegyúrtam. Folpackba csomagoltam és 1 órán keresztül pihentettem a hűtőben. Vékonyra nyújtottam és csillagokat szaggattam belőle. 180 fokos sütőben 12-15 perc alatt megsül. Így, pőrén, máz nélkül is fantasztikus.

A mázat úgy csináltam, hogy az aromához, vízhez addig adagoltam a cukrot, amíg sima, kenhető, nem folyós massza lett. Ezzel kentem meg a csillagokat. Még ekkor is akalul egy kicsit, szép simára helyezkedik a máz teljesen magától. Hagyni kell megszáradni, hogy ne maszatolódjon.

A cím okán pedig megosztanám veletek kedvenc dalomat is.

Narancsos kuglóf mandulával és fehércsokival


Kellemes, vanília illatú, bár kissé morzsálódós. Ez is az a tipikus uzsonna-sütemény, amihez le kell ülni, teletölteni egy csészét valami jóféle forró folyadékkal és sokat-sokat beszélgetni mellé. Nekem ez a sütőporos változat sokkal jobban ízlik, mint az élesztős, valahogy jobb az állaga.
Egyébként tudtátok, hogy a kuglóf szó a Guglhupf elnevezésből ered? Ilyen sütőformákat már a római korban is használtak és a napot szimbolizálták az így készített sütemények.

Hozzávalók: 300 g liszt, 100 g keményítő, 1 tasak sütőpor, 100 g porcukor, 1 tasak vaníliás cukor, 250 g vaj (margarin), 4 tojás, 0,5 dl narancslé, 50 g kandírozott narancshéj, 50 g durvára vágott manula, 50 g durvára vágott fehér csokoládé.

Elkészítése: A hozzávalókat sima tésztává kevertem, a darabos hozzávalókat csak a végén adtam hozzá. 180 fokra előmelegített sütőben, kuglóf formában sütöttem. 50-55 percre süksége van, hogy átsüljön.
Ötlet: Nők Lapja 51-52. szám

Vigyázat! Sütitúltengés!

Az elmúlt héten beindult a sütigyár, imádom ezt az állapotot. Szinte minden nap mentünk ide vagy oda, és persze mindehová vittem valamit. Úgyhogy most egymás után jönnek a finomságok itt is. Nagy része már csak ízemlék, alig van pár morzsa belőlük.

Májjal töltött gomba


Nálunk főfogásként került az asztalra, sok-sok salátával körítve. Igazándiból olyankor tudom legjobban elképzelni, amikor más egyéb is kerül az asztalra és az ember csak úgy csipeget, például egy ilyen gombát is, miközben folyik a társalágás.


Mi került a 4 személyes adagba? 8 nagyobb gomba, 30 dkg pulykamáj, 1 póréhagyma, 2 szelet húsos szalonna, 1 tojás, olaj, só, bors, zsálya.

Hogyan készült? A májat és a szalonnát apróra kockáztam, a pórét hosszábban négybe, majd apró darabokra vágtam. Kevés olajon elkezdtem pirítani a hagymát, szalonnát, majd hozzáadtam a májat is. Minden oldalról fehéredésig sütöttem, nem kell teljesen átsütni, mert még úgyis dolgunk van vele.

Ha esetleg az elején nem sikerült elég apróra vagdalni a hozzávalókat, most így sülten talán egy kicsit könnyebb lesz, még egyszer át lehet menni rajta a késsel. Ha igazán krémes állagot szeretnénk, akkor pedig a botmixerrel is neki eshetünk.

Egy tálba szedtem és hagytam kicsit kihűlni. Ekkor kevertem hozzá a tojást. Ha tartalmasabbra szeretnénk, lehet még hozzákeverni 1-2 szelet tejbe/vízbe áztatott, majd kinyomkodott kenyérbelet.

A tölteléket a száruktól megszabadított gombákba pakoltam. 15-20 percig sütöttem. Ez alatt a gomba megpuhult, a töltelék pedig szépen megpirult.

Húha!

Csak ennyit tudok kinyögni. A Sok kicsi akció végösszege 1.830.000 körül alakult. Igazán szép eredmény! Ebből azért már kaphat néhány gyerek ebédet.

Diós "fonat"


Na, az ilyen kalácsokat imádom, úgy szívből. Az illata, az állaga, a szépsége és a tapintása. Mind-mind vonz. Igazi reggeli, illetve uzsonna kalács. Nem is kell rá kenni semmit, csak egy kis tejet, kakaót, teát hörpölni mellé.

Pár éve még azt hittem, hogy a kelt tészták nekem nem mennek, most aztán kiderült, hogy igazi bensőséges kapcsolatom van velük. Jó gyúrni, nem is kell hozzá gép, jó álmékodva figyelni, ahogy nő és persze jó enni is.

Diós tekerencs

Mi került bele? fél csomag friss élesztő, 500 g liszt, 1 kanál cukor, 2 dl tej, 2 tojás, 1 csipet só, 100 g vaj. Töltelék: 150 g dió, 1 dl tej, 1 csomag vaníliás cukor.

Hogyan készült? Az élesztőt felfuttattam a cukros tejben. A lisztet egy tálba szitáltam, belepakoltam a többi hozzávalót és addig gyúrtam, míg szép sima, rugalmas nem lett. Duplájára kelesztettem, meleg helyen és lefedve. Közben ledaráltam a diót és forró tejjel kevertem össze meg a vaníliás cukorral. Ez lett a töltelék.

A tészát kinyújtottam, megkentem töltelékkel és feltekertem. Itt jött a trükk. A tekercset hosszában, középen kettévágtam. A két felet egymással lazán összetekertem és kört formáztam. Sütőpapírra fektettem és így sütöttem vagy fél órát. Amikor már elkezdett pirulni, elkevertem 2 evőkanál porcukrot meg 1 dl tejet és ezzel meglocsoltam a sütit, majd még 10 percre visszatettem, hogy ez is rásüljön.

Gyümölcskenyér és más


Egy picit rákattantam a süteményes témára az utóbbi időben. És még csak most indulok be igazán. Fogyókúra jöhet januártól, mostanában mindennél nagyobb szükségem van arra, hogy belengje a lakást a sütiszag, a hasamat meg eltelítse a friss édességek öröme.
A legsikeresebb (amit még lefényképezni is sikerült valahogy) ez a reform gyümölcskenyér lett, amit Móni barátnőméknél készítettünk közösen, nagy egyetértésben. Gyorsan le is nyúltam a Lajos Mari-féle karácsonyi sütis könyvét, ihletforrás a köbön.

Ettem a múlt héten igazi germknödelnt is, Réka barátnőm gyúrta, töltötte és gőzölte saját kezűleg. Hú, fantasztikus volt! Mákkal meg vaníliás mártással.

Volt egy gesztenyés kevercsem is: gesztenyemassza, olvasztott étcsoki meg vaj, mindenből 200-200 g. Csak olvasztani, keverni és hűteni kell, az íze viszont valami zseniális! Persze lehet fűszerezni, kicsit cukrozni, ha natúr masszából készül. Viszont fotózhatatlanul ronda, töredezik is meg minden.

A legnagyobb kudarcot mézeskalács fronton könyvelhettem el. Az első eresztést egyszerűen úgy ahogy volt kidobtam, a szalakálitól olyan ammónia szaga lett, hogy rosszul is lettem tőle. Másodszor viszont kemény, csúnyácska kis gnómok kerültek ki a kezem alól és a díszítésükkel se boldogulok. A mézeskalács projekt újabb egy évvel elnapolva, de lesz helyette sok-sok más finomság.


Reform gyümölcskenyér


Nagyon tömény, nagyon finom és olyan kis ártatlannak tűnő dolog. A gyerekeknek soha jobb nasst nem lehet kitalálni, már ha hajlandók megenni.


Mi került bele? 1 kg vegyes aszalt gyümölcs (mazsola, szilva, füge, barack, narancshéj, stb.) 250 g vegyes mag (pisztácia, mandula, mogyoró, dió), 2 kanál méz (simán kihagyható), 4 tojás, 125 g teljes kiőrlésű liszt, csipet só, őrölt fűszerek: fahéj, szegfűszeg.

Hogyan készült? A gyümölcsöket felkockáztuk, forró vízbe áztattuk, majd leszűrtük, amikor megpuhultak. A magokat is feldaraboltuk, amolyan durvára. A mézet tojással kikevertük, aztán minden hozzávalót vegyítettünk egymással. Alaposan kikevertük ezt a ragacsos, darabos masszát. Formába simítottuk, 45-50 percig sütöttük 180 fokon, az első fél órában fóliával lefedve. Ha kihűlt könnyebb szeletelni.

Karácsonyi díj


Eve lepett mez ezzel a karácsonyi díjjal. Azt hiszem nem is a díj a legjobb szó erre, inkább azt jelzi, hogy figyelek rád, szeretném, ha pár percig mosolyognál. Most azoknak küldeném, akik az utóbbi napokban olyasmiket tettek fel a blogjukra, amit szívesen megkóstolnék, ami szép és ami talán egy kicsit közelebb visz ehhez a bizonyos karácsony nevű titokhoz is. Csibe jégvirágai, Piszke kalácsai, Lilahangya túrótortája, Reni citromos finomságai és Trinity stollen golyói.

Pissaladiere kis hibával


Van ez a francia hagymás lepény, olajbogyóval és sós szardíniával. Az utóbbi napokban egymás után többször is láttam, és a homlokomra csaptam, hogy végre van hova eltüntetni a felhalmozódott hagyma-készletet.


A szerdellát és az olajbogyót kihagytam, viszont helyette sok-sok sajtot reszeltem a tetejére. Ettől még sokkal-sokkal finomabb lett, az amúgy édesre főzött hagyma.

Készítettem egy egyszerű kenyér tésztát: 500 g liszt, 2-3 dl langyos víz, fél csomag élesztő, 1 kanál cukor, 3 evőkanál olaj. Összegyúrva, kelesztve duplájára. Kinyújtva, 20 percig várakoztatva, megpakolva hagymás cuccal, végül ropogósra, pirosra sütve.

A tetején ez szerepelt: 50 deka hagyma hajszálvékonyra szeletelve, olajon fonnyasztva, sózva, borsozva. Pici vízzel felöntve, olvadósan puhára párolva. Kakukkfűvel fűszerezve, 20 deka reszelt cheddarral megszórva.

Dolce vita mája


Ez volt a másik recept amit rögtön elkészítettem a már emlegetett szakácskönyvből. Azt írja a bevezetőben, hogy jellegzetes velencei étel, pedig tulajdonképpen a jellegzetes magyar resztelt májhoz is nagyon hasonlít. Régebben állítólag fügét használtak a máj ízének semlegesítésére, úgyhogy én gyorsan előkaptam egy kis szárított fügét is, és azt is bepakoltam a serpenyőbe. Megy egy kis bort is, ráadásul nem borjú, hanem sertésmájat használtam. Szóval, csak az ötlet volt a könyvből, alaposan a magam képére formáltam.


Fügés-hagymás sertésmáj


Mi került a 2 személyes adagba? 1 fej vöröshagyma, 2 dl fehérbor, 30 dkg sertésmáj, 4-5 darab aszalt füge, 1 evőkanál apróra vágott petrezselyem zöldje, só, bors, olaj.

Hogyan készült? A forró olajon üvegesre pároltam a vékonyan felkarikázott hagymát, felöntöttem borral és puhára pároltam. Kiszedtem. A májat vékonyra csíkoztam, jól megpirítottam minden oldalról. Visszapakoltam a többi hozzávalót, összekevertem és puha, friss kenyérrel tálaltam.

Kétszersült birsalmahab


Hónapok óta a statisztikám első három keresőszava között szerepel a sült almahab. Nem is igazán értettem ezt a dolgot, egy ősöreg receptre ugrik mindenki, ideje nekem is elkészíteni. Ezúttal birsalmából készítettem, csak úgy a magam örömére. Végül alig lett köze az eredetihez, de így is fantasztikus. A birs íze a főszereplő és ez így van jól.

A birsalmát először megsütöttem, félbe vágva, a sütőben. 2 darabot használtam ehhez a recepthez. A héját, megházát eltávolítottam és pépesítettem. 2 tojást szétválasztottam. A fehérjét egészen kemény habbá vertem, 2 kanál porcukrot adtam hozzá és még jó 2 percig vertem tovább. A birspéphez kevertem a sárgáját, majd óvatosan beleforgattam a fehérjét, több adagban.

Szuflés vagy más hőálló tálkákban mehet a 200 fokra előmelegített sütőbe, 15 perc alatt meg is sül. A vendégek ekkor már üljenek az asztalnál, csőre töltött kanalakkal, mert gyorsan össze is esik a hab.
Gondolkodtam rajta, hogy kell-e bele valami fűszer vagy esetleg valami plusz hideg öntet mellé, de rájöttem, hogy a birs így is annyira komplex, hogy nem kell fölöslegesen kombinálni. Ez így jó.

További ötletem, hogy érdemes szalmonella ellen kezelt tojásból készíteni, mert a közepe nem teljesen sül át és aki hozzám hasonló tojásfóbiában szenved, az ne kockáztasson.

Libamáj datolyában tálalva


Naná, hogy ezt is egy francia magazinban láttam. Igazából végtelenül egyszerű a dolog. Fog az ember pár datolyát, kimagozza őket. Aztán beletesz apró darabka sült libamájakat. Megszórja durva sóval, oszt csá. A vendégek így is ájultan csodálnak majd.

Persze lehet még szofisztikálni. A megsült libamájat pár kanálka tejszínnel és konyakkal turmixolni. Alá pedig falatnyi lilahagymalekvárt tenni.

Tulajdonképpen tök mindegy, mert a libamáj csak úgy magában is isteni. Hidegen, melegen, zsírjában, pástétomnak. Imádom!

Dolce Vita szakácskönyve


Napok óta forgatom Vrábel Krisztina könyvét, a Dolce Vita Magyarországon szakácskönyvet. Nem találok fogást rajta, akárhogy is keresem. Gyönyörű könyv, jó megfogni és még jobb nézegetni. A recpetek is tetszenek, egyszerűek és kivitelezhetőek, a legtöbbhöz alig pár hozzávaló kell csak.

Mondjon bárki, amit akar, ez nem egy fizetett hirdetés. Tudom, hogy sokan nem szeretik őt, sokan az én blogomra is a "dolce vita sznob blog" keresőkifejezéssel jutnak el. Szóval, ha látogatottságot akarnék növelni, akkor most jól le kellene húznom ezt a könyvet, válogatott szidalmakkal bírálni. Nem megy.

Csodálom Krisztina munkáját, tehetségét, azt ahová eljutott. Emlékszik még bárki is erre a képre? Naugye. Becsülöm, hogy fenn merte hagyni. Aztán jött az ugrásszerű fejlődés. Képek, amelyek beleégtek a retinámba. Ez, a meggyes-mákos volt az első ilyen. Aztán sorra a csodák. Legújabb kedvencem pedig ez a szőlős.

Node, vissza a könyvhöz. A szokásos beosztás olasz módra, antipasti, primi, secondi, dolci. Külön fejezet a kenyereknek, pizzáknak. Talán ez utóbbi tartogatja a legkevesebb izgalmat. A legtöbb recept olyan, hogy rögtön rohannék a konyhába és csinálnám is meg.
A fejezetek elején elég komoly bevezetők vannak, beszerzési lehetőségekkel. Egy kicsit a szokásos magas lovas a stílus, inkább a nehézségek, a rossz tapasztalatok sorjáznak, ahogy azt már megszokhattuk.

A képek egy részét már láttuk a blogon. Fura, hogy képernyőn sokszor százszor jobban mutatnak, mint így kinyomtatva. Talán a képkivágások miatt, mintha sok fotóról levágták volna a távlatot. Egyes fotókat meg szövegdobozokkal is rondítottak, ezt nehezen viselem. Ettől függetlenül nyálcsorgató, az biztos.

Akik nem igazán ismerik az olasz konyhát, lehet, hogy nagyot csalódnak a könyvet kézbe véve, hiszen az olasz étkezési szokásokról, magáról Olaszországról elég keveset kapunk. A cím azonban nem is ezt ígéri, inkább azt mutatja meg, hogyan lehet itthon is édes életet élni, egészséges, tudatosan kiválasztott hozzávalókkal, mennyei ízekkel az étkezőasztalhoz csábítani a családunkat.

Már két fogás is készült a könyvből, az egyik alig-alig recept, hiszen egy mozzarellás tésztasaláta. Krisztina hidegen, én melegen ettem. Szereztem jóféle bivaly mozzarellát, az ő bazsalikomját pedig rukkolára cseréltem. És persze még csak megközelítő szépségű képet se sikerült csinálnom.
A hagymás májról majd külön mesélek.

Sparos ebéd


Ha már hiperben vásárolok, akkor nálam az Interspar viszi a pálmát. Most nyitottak hozzánk viszonylag közel, így kicsit többször jutok el oda, anélkül, hogy 10 km-t kellene autóznom. Az a baj, hogy a bevásárlással így is elmegy a délelőtt, főleg ha előtte azért még benézek a piacra is. Lehet, hogy bennem van a hiba, de szinte folyamatosan rohanok, mert a gyerekekre csak adott ideig vigyáznak az oviban és itthon is. Így aztán mindig mindenhova loholva kell odaérnem.
Ilyenkor cselezek és csupa félkész, de nem tartósított és nem adalékolt ételt veszek. Ez a saláta annyira jól esett, lehet, hogy önámítás, de még egészségesnek is tűnt.

Mi került a tényéromra? Grillezett csirkemell, friss ananász, rukkola, joghurt, lime leve és só. Csak össze kell darabolni, egymásra pakolni és lehet enni. Nekem ez így gyorsabb, mint akármilyen zacskós étellel bajlódni.
A friss ananászt pedig mindennél jobban szeretem, főleg ha valaki helyettem még meg is pucolja. Mondjuk szerintem hajszálvékonyra szelve még jobb, mint így felkockázva, de ezen már nem veszünk össze a zöldség részleggel.

Amikor rólam írnak


Úgy tűnik az emberek el is olvassák, amit írok. Néha magam is meglepődök ezen. Kritikák, értekezések, vélemények a könyvről. Kern Ágnes: Az almárim, a vánkos meg a baracklekvár.

Limara először bevallja, hogy nem rajong a novellákért, aztán mégis elolvasta az egészet. Kedvencei közé A gyereket dagasztó nő meg a Baracklekváros történet tartozik. Talán nem véletlen, hogy magára ismert bennük?

A Keményfedél blog szerzőjének A magyar konyha novella a kedvence, de aztán tovább elemzi az ételek és az élet viszonyát. "Első látásra úgy tűnik, mintha az étel lenne az, ami összefogja a történetecskéket, de ez nem teljesen igaz. Tény, hogy a zöldségek, gyümölcsök, finom fogások sokszor előkerülnek, de mindig csak kísérőként: szerelem, kéjvágy, düh, indulat, gyilkossági vágy, szeretet, félelem, ezek mind-mind köré gyűlnek, nekem úgy tűnt, az étel csak eltereli a figyelmet róluk, de úgy, hogy éppen ezzel az eltereléssel hívja fel rájuk a figyelmet."
"Rögtön az jutott eszembe,hogy mese felnőtteknek" ezt pedig Betűvető állapította meg a könyvről.
Lori a konyhában pár napra ugyan megfeledkezett a táskájába csúsztatott kötetről, de aztán megörült neki, hogy nem hosszúak a történetek. "De amióta egyszerre kell dolgozni, háztartást vezetni, gyereket és férjet nevelni, azóta bizony már elfelejtem mi volt a történés a vaskos könyv elején, mire a végére érek. És épen ezért szerettem nagyon ezt a kis könyvet. Nem kellett félbehagynom egy jó sztorit, azért, mert kiütöttem magam az álmossággal, vagy mert a gyereknek vagy férjen hirtelen feltámadó és azonnal kielégítendő igényei támadtak volna."

Oroszos céklaleves


Van egy szakácskönyv, Az orosz konyha. Szép és érdekes, még úgy is, hogy én szinte semmit se tudok az orosz konyháról. Sok az olyan recept, ami ismerős, hasonlókat mi is készítünk. Összességében valahogy mégis idegen a világa, a legtöbb hozzávaló és főleg társításuk, fűszerezésük számomra furcsa. Ez pedig elég szomorú, tekintve, hogy a távol-keleti, afrikai megy egyéb egzotikus konyhákat sokkal jobban ismerem, ismerjük. Ez a könyv pont azért jó, mert elég részletesen ismerteti az étkezési szokásokat, az egyes fogásokhoz kötődő hagyományokat, hiedelmeket és az egyes hozzávalókról is külön-külön ír.

Céklalevest már ezer éve szerettem volna főzni, hát most megtettem. Nem sikerült maradéktalanul követni a szakácskönyvet, de azért nem lett rossz. Annyira jó sem, hogy minden héten ez kerüljön az asztalra, de cékla-szezonban azért csak sorra kerül majd.

Érdekes, hogy a könyv egyszer sem emlegeti azt a szót, hogy borsch vagy borscht, szóval én se merem itt leírni, hogy ez a levesem az lenne.

Oroszos céklaleves

Mi került a 4 személyes adagba? 4 közepes cékla, 1 liter víz, 1 evőkanál apróra vágott kapor, 2 evőkanál almaecet, 1 evőkanál keményítő, 10 dkg főtt, füstölt marhanyelv, 2 evőkanál apróra vágott savanyú uborka, 2-3 evőkanál tejföl, só, bors.

Hogyan készült? A meghámozott céklát falatnyira kockáztam, a vízben kaporral, sóval, ecettel puhára főztem. Amikor megpuhult hozzákevertem a keményítőt és besűrítettem.
Tálaláskor beleszórtam a felkockázott uborkát, nyelvet és tejfölt is kevertünk bele. Jó savanykás, nagyon kellemes így.

Az eredeti recept a nyelv mellett nyers uborkával, külön vízben megfőzött répacsíkokkal dúsítja.

Villa-interjú egy megtört Mikulással


- Kedves Mikulás, vagy szólíthatom inkább Télapónak?

- Na, ezt kikérem magamnak! Ne télapózzon itt nekem még maga is. Elgem van ebből az amerikai-skandináv-szovjet tengelyre épülő összeesküvésből. Még, hogy Télapó! Jegyezzék már meg végre, hogy Mikulás!

- Szóval, kedves Mikulás, szereti ön a süteményt? Igényli, hogy a gyerekek cserébe a csizmába kerülő dolgokért sütivel vendégeljék meg önt?

- Van olyan ember, aki nem szeretné a süteményt? Csak az a baj, hogy mire végiglátogatom azt a pár millió gyereket, már látni se bírom a sütit. Meg aztán egy idő után a kéményen se tudok már beférni. Szerencsére a magyar gyerekek nem hülyék és az ablakba vagy az ajtó közelébe pakolják a csizmájukat.

- Fontos ön szerint, hogy csizma legyen az illető lábbeli?

- Hát, megmondom őszintén egyszerűbb egy jó nagy csizmába belepakolni, mint egy nyári kis szandiba, de a hetven ötezredik táján már nem szokott érdekelni. Azt viszont utálom, ha még arra se veszik a fáradtságot, hogy kipucolják és ahogy van, sárosan cseszerintik oda a cuccost.

- Ön viszont szép akkurátus csomagokba rendezve teszi mindenkinek oda az ajándékot.

- Igyekszünk, igyekszünk, én is meg a krampuszok is. Csak hogy manapság sajnos változnak az igények. Az én időmben, amikor még tiszteltek és féltek a virgácsomtól, elég volt pár piros alma, mogyoró. Most meg már a marcipános szaloncukor se elég jó. Nekik lila tehenes óriáscsoki kell meg minimum egy játékautó. El vannak kapatva ezek a mai gyerekek.

- Így este felé már lassan el is felejtheti a gyerekeket egy újabb évre, hiszen mindenki megkapta ami jár neki.

- Nehogy azt higyje! Már október végétől szolgálatban vagyok és így lesz ez még december végéig. Sajnos kitolódott a szezon, nagyon. Alig várom már, hogy visszamehessek a jó kis összkonfortos jégváramba és beüljek egyet a szaunámba. Aztán elmegyek majd egy hétre valami pálmafás, csendes helyre, ahol még nem mutogatnak rám ujjal a szülők. Higyje el, egyre nehezebb olyan rendes helyet csinálni, ahol kipihenheti magát egy megfáradt mikulás. Tudja mit, adjon abból a rumos teából nekem is, ha már így összejöttünk!

Zserbó pótlék


A zserbó ízei, a dió, baracklekvár meg a csokoládé fantasztikusak együtt, csak ne lenne olyan macerás az elkészítése. De így is megkapjuk az ízeket, de pillanatok alatt elkészül.

Baracklekvár és csokihab diós kosárkákban

Hozzávalók 12 adaghoz: 1 csomag előre kinyújtott leveles tészta, 100 g dió, 1 tojás sárgája, 2 evőkanál barnacukor, 2-3 kanál baracklekvár. A habhoz: 120 g étcsokoládé, 2-3 evőkanál tejszín, 1 narancs reszelt héja, 3 tojás sárgája, 4 tojás fehérje, (mindkettő szalomnella ellen kezelt tojásból) 2 kanál cukor, 1 kanál porcukor, 21 kanál narancslikőr.

Elkészítése: Először a habot készítjük el, mert annak érnie kell, azaz a hűtőben ücsörögnie. Felolvasztom a csokit a tejszínnel, óvatosan, hogy ne égjen meg. Hozzákeverem a narancs héját és a likőrt is. A tojásfehérjét egy csipet sóval nagyon kemény habbá verem, hozzáadom a kanál porcukrot és még 2-3 percig tovább verem. A tojások sárgáját 2 kanál cukorral habosra keverem, beleforgatom a csokit, majd óvatos, nagy mozdulatokkal a fehérjét is. A hűtőbe teszem, hogy összeérjen. Minimum 1 óra kell neki, de akár 1 napig is maradhat.

A tésztát megkenem tojás sárgájával, megszórom durvára darált dióval és barnacukorral. Muffinformába igazgatom, 15-20 percig sütöm. Lehűtöm. A baracklekvárt és a habot akkor adagolom a kosárkákba, amikor a vendégek már a kezükben tartják a kiskanalat, ellenkező esetben elázik az egész.
Elkészítése összesen 30-35 perc és a hűtés, de ez mehet addig is, amíg a levest, főételt fogyasztják a vendégek.

Pulyka, köret meg krumplisaláta



A hagyományos, angolszász menü elengedhetetlen kelléke az egészben sült pulyka, gesztenyés töltelékkel, kelbimbó körettel. Ezt alakítottam át egy gyors változatra.

Pulykakoszorú libamájjal

Hozzávalók 4 személy részére: 500 g darált pulykahús, 100 g libamáj, 1 tojás, 200 g szalonna vékonyra szelve, só, bors, szerecsendió, szegfűszeg, fahéj.
Elkészítése: Egy kuglóf- vagy koszorúformát kibélelek. A darált húst összedolgozom a tojással és a fűszerekkel. Felét a formába simítom, ráteszem a májszeleteket, befedem a maradék hússal és visszahajtom a szalonnaszeleteket.

180 fokos sütőben 50-60 percig sütöm. A teteje szépen megpirul, elég sok zsírt ereszt, de egyben könnyen ki lehet emelni a formából.

Elkészítési idő összesen 65 perc.
Borajánlat: Bár elég sokat vitatkoztunk rajta a drágámmal, végül arra jutottunk, hogy ehhez a húshoz vagy Szászi Endre olaszrizlingje, azaz egy jó fűszeres fehérbor, vagy Gere Tamás és Zsolt 2005-ös Pinot Noir-ja illene, ami egy könnyebb, de karakteres vörös.
A leveshez és a desszerthez nem igazán illenek a borok. A desszerthez esetleg a narancslikőrből lehet kortyolgatni.

Kelbimbós-gesztenyés köret keleti fűszerezéssel

Hozzávalók 4 személy részére: 500 g kelbimbó, 200 g szemes gesztenye, 2 evőkanál szezámmagolaj, 3 evőkanál szójaszósz, 1 kiskanál chilipehely, 1 csapott kiskanál kínai ötfűszer keverék.

Elkészítése: A zöldségeket tepsibe teszem, rálocsolom, rászórom a fűszereket. 20 percre a forró sütőbe tolom. A fűszerek jól átjárják a zöldséget és egy kis karamelles felhangot is kap.

Elkészítési idő összesen 35 perc.

Édesköményes krumplisaláta

Hozzávalók 4 személy részére: 600 g krumpli, 1 édeskömény, 1 zacskó galambbegysaláta, 1 evőkanál tejföl, 1 evőkanál vodka, 1 evőkanál olívaolaj, 1 lime leve, só.

Elkészítése: A krumplit héjában 30-40 perc alatt megfőzöm. Kiszedem a vízből, lehűtöm, meghámozom és felkarikázom. Az öntetet összekeverem, a krumplira locsolom. Az édesköményt vékonyan felkarikázom, a krumplira szórom a salátalevelekkel együtt. Jót tesz neki ha a hűtőben tölt pár órát, de így is fogyasztható.

Elkészítési idő összesen 50 perc.

Narancsos, édesköményes rákleves


Különleges ízek, de nagyon jól összeillenek. Az előfőzött a rákot csak melegíteni kell, így csak a zöldségeket kell megfőzni.

Hozzávalók 4 személy részére: 1 narancs reszelt héja és leve, 1 édeskömény, 1 póréhagyma, 1 dl paradicsomlé, 2 dl fehérbor, 20 dkg királyrák, 1 evőkanál olaj, 1 evőkanál keményítő, só, bors.

Elkészítése: Az édesköményt és a póréhagymát felkockázom. Olajon üvegesre párolom. Felöntöm 0,5 liter vízzel, fehérborral, paradicsomlével és narancslével. Negyed óra alatt puhára főzöm a zöldségeket. Turmixolom. A levest visszaöntöm a lábasba, beleszórom a rákot és 1 dl vízzel elkevert keményítőt. Csak forrpontig szabad hevíteni, hogy besűrűsödjön, aztán már nem szabad főzni.

Narancshéjjal és az édeskömény zöldjével díszítve tálalom.

Elkészítési idő összesen 30 perc.

Gyors és ínyenc menü karácsonyra

Nemisbéka karácsonyi receptversenyére készítettem egy menüsort. A hagyományos karácsonyi menüt nem túl hagyományos fogásokra váltottam fel, legfőbb szempontom pedig a gyorsaság volt. Leteszteltem, 1,5 óra alatt minden megvan, még akkor is, ha egy 15 hónapos is "segít".
Lehet, hogy sokaknak megfeküdné a gyomrát a sok édeskömény, az egzotikus fűszerek és hasonlók, de a mi ízlésünkhöz passzol az ilyesmi.
A menü darabokra szedve:
Krumplisaláta helyett Édesköményes krumplisaláta
A receptek külön bejegyzésben lesznek, itt pedig a menetrendet vázolom.

0. perc Bekapcsolom a sütőt. Felteszem főni az egész, héjas krumplit
5. perc Az leveles tésztát megkenem tojássárgájával, meghintem darált dióval és felkockázom. Megy a sütőbe
15. perc Felolvasztom a csokit, felverem a tojás fehérjét, sárgáját. Összeállítom a habot.Megy a hűtőbe.
30. perc Egy kuglófformát kibélelek szalonnával, belesimítom a húst, májat. Kiveszem a leveles tésztát és beteszem a sütőbe a húst.
35. perc A krumplit kiszedem, leszűröm. Összeállítom hozzá az öntetet, összekeverem és beteszem a hűtőbe.
50. perc A kelbimbót, a gesztenyét tepsibe teszem. Fűszerezem és beteszem a sütőbe.
65. perc Összevágom az édesköményt, a hagymát és felteszem főni a levest.
80. perc A levest összeturmixolom, keményítővel besűrítem és a rákkal összemelegítem.
90. Kikapcsolom a sütőt. Kiveszem a húst és a köretet és tálalok.

Rillette vagy amit akartok


Amikor még nem olvastam blogokat és boldog tudatlanságban éltem a konfitálás, illetve az újabban nagy divatját élő rillette-készítés kapcsán, nos, akkor sem volt tulajdonképpen hiányérzetem. Másrészt viszont annyi helyen bukkant fel mostanában ez a kacsa/liba befőtt/lekvár, hogy nem mehettem el mellette szó nélkül.

Maradjunk annyiban, hogy nekem a tradicionális recepteket a legritkább esetekben sikerül betartani. Most is letértem egy picit a járt útról, de az eredményt sikeresnek nyilvánítom. Két napja esszük és nem unjuk.

Mondjuk az azért érdekes, hogy bár elég sok francia főzős újságot olvasok, ott azért még nem találkoztam ezzel. Lehet, hogy túl pórias? Viszont Joanne Harris szakácskönyvében szerepel, pástétom elnevezéssel.

Tényleg! A nagymamám is biztos pástétomnak hívná, bár lehet hogy ő egy kis vajjal keverné ki és finomabbra darálná.


Rillette libaszárnytőből

Mi került az 1 üvegnyi adagba? 4 darab, kábé 1 kiló libaszárnytő (olcsó, jó zsíros és csontos), 2 dl fehérbor (rajnai rizling), só.

Hogyan készült? A húst egy nagy, mély serpenyőbe raktam és minden oldalról megpirítottam. Felöntöttem a borral, lefedtem és 1,5 órán kereszül gyöngyöztettem. A bor elpárolgott, viszont rengeteg zsír sült ki a bőr alól. Amikor langyosra hűlt a cucc, lefejtettem a csontokról a húscafatokat, késsel apróra vágtam és ráöntöttem a zsírja egy részét is.

Így beüvegezve került a hűtőbe, állítólag sokáig eláll, bár nálunk nem fogja megérni az egy hetes kort sem.

Bécsi séták és finomságok

Milyen Bécs? Finom hely. Alig másfél nap alatt becsülettel ettem, kóstoltam és gyalogoltam. Ámultam az épületek tisztaságán, magamba szívtam a birodalmi múlt megmaradt hangulatát. És élveztem, hogy mindenki olyan kedves, mosolygós, csinos. Ó, azok a nercbundák...

Rengeteg hasznos ötletet, tanácsot kaptam tőletek. Anyahajó külön posztot írt nekem, Kísérleti konyha pedig még egy újságcikket is beszkennelt a kedvemért. Sajnos a negyedét se sikerült megtalálni ezeknek az ötleteknek.

Notburgának pedig köszönöm a kedves invitálást, kávézást és virslievést, illetve ezt a zseniális süteményt, amit hazahoztam és itthon faltam fel! Jó lenne tudni, hogy mi volt pontosan benne és rekonstruálni.



Sacher cukrászda, hotel, stb.
Bár azt megállapítottuk, hogy nem a Sacher a világ legjobb tortája, viszont nagyon híres. Finom, csokis és a cukrászdába beülve, vasárnap délben természetes környezetükben figyelhetjük meg a bécsieket. Hihetetlen, hogy nem a turisták, hanem helyiek eszik ott a rántotthúst és jólfésült kisfiúk tömik magukba a csokis sütit. Mellettünk, mint minden cukrászdában a világon, két zöldkardigános, kalapos öreg néni ült, csak éppen Louis Vuitton táska hevert mellettük a padon.

A vacsorázóhelyeink terjedelmes listáját végighívogatva végül ennél találtunk üres helyet. A Kulinarium elég fura hely. Még mindig nem tudom eldönteni, hogy lelkesedjek-e érte. Egy ínyencbolt, finomságokkal és kóstolópincével, cékla- meg mandarinpálinkával. Az éttermi része viszont magas, támla nélküli székekkel, egymás mellé ültetett idegenekkel operál.
Az étel ehhez képest, fúziós meg molekuláris. 2 menü, oszt kész. Mondjuk zseniális a karfiol leves, a vörös rizottó meg a citromsörbet is. A tulajdonos meg nyüzsög, beszélget, mesél, de nem feledteti, hogy az első fogásra 1 órát vártunk. Addig olívaolajba mártogatott kenyérrel szórakoztattuk magunkat. De milyen olaj volt az! Zöld, sűrű és már-már hal ízű. A köszöntőfogás önmagában jól jellemzi a helyet: kémcsőben érkezik a mango lassi, mellé pedig egy tonhalfalat fűszeres majonézzel.

Demel
Picike üzlet, cukrászda és látványsütöde üvegfal mögött. Így szezonban iszonyatos a tömeg, de érthető is. A legmagasabb minőségű édességek, a legszebb, hagyományőrző csomagolásban.



Julius Meinl am Graben
Kötelező ínyencség-lelőhely, csak az alsó szintet pásztáztam végig és megállapítottam, hogy a csokoládécsomagolás manapság olyan irányokat vett, hogy csak kapkodom a fejem. Annyira komoly design-nal versenyeznek az egyes cégek, hogy már csak a gyönyörködés kedvéért is megveszi az ember a csokit, szerencsére azért elég finomak is.
A friss, hámozott és szeletelt gyümölcs felhozatal is hihetetlen, nehezen tudtam kifelé indulni.


Karácsonyi vásárok
Rengeteg van belőlük, szinte minden sarkon. Puncs, forralt bor, meleg tojáslikőr kötelező tartozék. Egyébként az árusoktól, - bár nem kínai bóvlit árulnak - nem voltam elájulva. Itt is tipikusan a nincs rá szükségem tipusú áruk vannak a standokon, még ha kézműves kivitelben is. A hangulat viszont jó, főleg egy-két bögre puncs után.




Naschmarkt

Mind közül a legnagyobb kedvencem! Imádom. Zöldség, gyümölcs, sajtok, húsok, halak a világ minden tájáról. Amit egy picit hiányoltam, hogy a helyi termékek teljesen háttérbe szorultak itt. Hellyel-közzel lehet csak osztrák sajtot, olajat vagy egyebet találni.
Mindamellett osztrigát enni és pezsgőzni szombat délelőtt, vagy ahogy mi csináltuk, vegyes haltálat enni rajnai rizlinngel - hát nem sok jobb időtöltést tudok elképzelni.
És olyan habrolót ettem, amit gyerekkorom óta nem láttam, kóstoltam.

Sok-sok kicsi


Elindult a Sok kicsi akció második menete, mostantól az adományozók a főszereplők. Az a csodálatos, hogy 1000 forint erejéig bárki jónak érezheti magát és közben álmodozhat, hogy pont őt sorsolják ki valamelyik csoda ajándékra.

Villa-interjú a Csillagánizzsal


Ezúttal Mach Tímeát, a Csillagánizs létrehozóját faggattam arról, mi kell ahhoz, hogy az ember főzőiskolát nyisson, ahol még jól is érzik magukat a tanítványok.

- Az egy dolog, hogy az ember szeret főzni, esetleg arra vetemedik, hogy a világhálón is megossza jól sikerült receptjeit, de egy főzőiskola beindítása már tényleg komoly vállalkozás. Milyen hozzávalók szükségeltetnek ahhoz, hogy az ember ennek kifőzésébe bele merjen kezdeni?

Legelőször is az igény, ami az utóbbi időben szűkebb és tágabb környezetemben egyre többször merült fel: szükség lenne végre egy olyan főzőiskolára, ahol valódi képzés folyik, nem csak bemutatót tart egy szakács, tehát minden jelentkező maga készítheti el a fogásokat. Ahol szezonális és friss alapanyagokból készülnek az ételek és nincsenek „kötelező” hozzávalók mondjuk egy reklámszerződés kedvéért. Ahol olyanok tanítanak, akik az igényességet, a minőséget tartják a legfontosabb értéknek.
Aki tehet valamit azért, hogy a magyar gasztronómia levetkőzze végre a hosszú évtizedek alatt rárakódott rossz beidegződéseket, akinek bármennyi szerepe is lehet abban, hogy újra a terített asztal köré üljenek az emberek a plázákban papírtálcáról falatozás helyett, meggyőződésem, hogy annak ez kötelessége. Ezügyben a legelső lépések egyike, hogy olyan ételek kerüljenek a tányérokra, melyek kíváló minőségű és szezonális alapanyagokból készülnek. Mi nem csak abban segítjük a hozzánk fordulókat, hogy megtanulják a sokszor egyébként misztifikált, bonylultnak gondolt fogások elkészítését, hanem megmutatjuk a kevéssé ismert, mellőzött, netán feledésbe merült alapanyagokat, azokat a trükköket, amiket alkalmazva kreatív szórakozássá nemesül a sütés-főzés, gyomorszorító teherből izgalmas készülődéssé a vendégvárás.

- Miért pont csillagánizs? Valami személyes kötődés?

Legelső alkalommal, amikor bekönyörögtem magam egy éttermi konyhára, az egy kínai volt. Férjem (aki akkor még csak udvarolt nekem), szerette a kínai konyhát, meg akartam lepni egy autentikus vacsorával születésnapjára, így esett, hogy megkértem az akkori Budapesten legjobbnak mondott kínai étterem séfjét, hadd tanuljak ott esténként. Beengedtek, a vacsora jól sikerült, s mellesleg megismerkedtem a csillagánizzsal. Amikor pedig a főzőiskolának nevet kerestünk fontos szempont volt sok más mellett az is, hogy szép, esztétikus dolog legyen amiről elnevezzük. Lehet egy étel bármilyen finom, ha a látványától nem kapunk kedvet a megkóstoláshoz.

- Hogyan sikerült meggyőzni Várvizi Pétert, Juhos Józsefet meg Mautner Zsófiát, hogy pont itt oktassanak? Mi volt az az érv, amivel ide lehetett csalogatni őket?

Szerencsére hosszas győzködésről nem volt szó. Péter Franciaországban élt és tanult egy darabig, épp a fentebb sorolt értékekben hisz. Ő is azt gondolja, hogy nem várhatunk varázslatra, nem fog csoda történni, csak a folymatos magas színvonalú munka, a tökéletességre törekvés fog eredményt hozni. Ebben a szellemben mutatja meg a Csillagánizsban mindazt, amire a vendégeink kíváncsiak - és még annál is sokkal többet.
Mautner Zsófit és Juhos Józsit sem kellett nagyon csalogatni, ők is boldogan csatlakoztak. Szerencsére mindenki kicsit másképp tanít, mindenki a saját stílusát, ízeit hozza el hozzánk. Az órarend kialakításakor kifejezett kérésem volt, hogy csak olyan témákat válasszanak, amik igazán közelállnak a szívükhöz, aminek a fogásait szenvedéllyel tudják majd megmutatni.
Nagyon fontosnak tartjuk a borkultúrát a konyhaművészettel párhuzamosan magas színvonalon bevonni a témáink közé. Kovács Antal háromszoros magyar bajnok sommelier segít nekünk ebben, az ő szenvedélye kézműves pincéket felkutatni, s ezek természethű borait elvinni a borfogyasztókhoz. Ételek és borok társításának alapvető szabályait mutatja be estjein, melyek ismeretében több éves gyakorlat nélkül is remek étel-bor párosokat hozhatunk létre.

Lesz majd karácsony is

Tényleg, tényleg elnézést kérek mindenkitől előre is. Mindekitől aki karácsonyvárás boldog lázában lobog, mindekitől, aki élvezi ezt az ajándék napsütést, mindenkitől aki jókedvű bécsi beszámolót, jófajta recepteket vár tőlem. Jön majd az is, gyorsan átlendülök, ismerem magam. De most még dagonyázni akarok. Sírni és üvölteni szeretnék, de csak szegény gyerek kérdezgeti, "anya miért vagy megint mérges".
Napok, hetek, hónapok óta rohangálok, szervezkedek, teszek-veszek. Tele-tele ötletekkel, tennivalókkal, tervekkel és újabb ötletekkel. De egyre fásultabb vagyok, már-már mozdulni is nehéz. Három ember felöltöztetni, levetkőztetni, megetetni, kérdésekre válaszolni. Közben meg aludni volna jó.
Nincs adventi koszorú, csak szétdobált játékok mindenhol. Nincs süteményillat, csak halomba rakott, kicetlizett főzős magazinok hegyei. Nincs rend, nincs tisztaság, nincs csillogás. És nincs erőm, hogy legyen.
Aztán jön az a bizonyos gondolat, zsibbad tőle a nyelvem és a torkom. Igen, négy éve ezt a napot nyöszörögte és hörögte végig anyu, hogy aztán hajnalra csönd legyen. Igen, négy éve és én még mindig dühös vagyok. Haragszom, amiért az utóbbi évek karácsonya valahogy nem jött össze. A betegség ítéletétől rémülten, aztán meg feketébe öltözve nem nagyon lehet felszabadultan mennyből az angyalozni.
Ó, hogy mennyire, de mennyire vágynék vissza azokba a gyerekkori tökéletes karácsonyokba. Egyetlen ajándékra emlékszem, egy tollkabátra, sehol egy játék, baba, ilyesmi. De a hangulat, a melegség, a fények. Na, azok örökösek. Hogyan, honnan tudnám most ezt előkaparni? Milyen köveket kellene ledobálni, lefejteni a lelkemről? Hány keserű, csalódott porréteget kellene átszitálni, hogy megtaláljam azt az aranyosan csillogó porszemet? Mit csináljak?