Falatozás Katinkával



A Patricius következő bora, amelyhez falatoznivalót kellett készítenem már kifejezetten édes. Konrétan isteni nektár. Még nem az a nehéz aszú, de már kellően komoly tartalommal bír. Nálam értőbb borivók így írnak róla: "Kizárólag Furmintból készítettük ezt a friss,lendületes, gyümölcsös ízvilágú édes bort. A késő ősszel zajló szüreten részben túlérett, részben töppedt, aszúsodott szemeket tartalmazó fürtöket szedtünk, melyet húsz hónap tölgyfahordós érlelés követett. A bor cukortartalma egy négyputtonyos aszúénak felel meg, de a magasabb savtartalom és az alkohol szépen kiegyensúlyozza ezt az édességet." Szóval mondom én, hogy jó.

Első hallásra talán furcsa, én egy rendes főételt kreáltam ehhez is, ami akár langyosan-hidegen is fogyasztható. És szerénytelenül állíthatom, remekül összepasszoltak a borral. Az ízjegyek közül ugyanis én a sárgabarackot emeltem ki, ami az én palackomat gyönyörűen kisajátította magának.

Készítettem tehát egy édeskés, fűszeres ragut, mondhatni hússalátát. Ezt pedig egy kéksajtos kosárkában tálaltam, ami egyrészt további sós ízekkel gazdagította az ételt, másrészt zsírossága révén felszívja és ellensúlyozza a magas alkoholtartalmat.

A húsos rész így készült:

1 jókora csirkemellet kifiléztem. Egészen apró, olyan centis darabokra kockáztam. Fűszereztem sóval, borssal. Mély serpenyőben 2 kanál vajat és 2 kanál olajat forrósítottam. Ezen fehéredésig pirítottam a húst.

Felöntöttem 1 decivel a borból. Fűszereztem: 1 kiskanál őrölt fahéjjal. Hozzáadtam 10 deka felcsíkozott, előzőleg a borba áztatott aszalt barackkal. Illetve még 10 deka gyufaszálra vágott mandulát is rászórtam.

Nagy lángon pároltam, amíg a bor teljesen elpárolgott és itt-ott már kezdett odakapni a cucc. Ettől kapott egy kis karamelles felhangot is, anélkül, hogy plusz cukrot adtam volna hozzá.

Legvégül még egy kevéske szerecsendiót reszeltem rá.

A sajtkosár készítéséhez először is jól fel kell forrósítani a sütőt. Aztán lereszeltem úgy 15 deka Trappistát és elmorzsoltam hozzá 10 deka kéksajtot. A sajtos keverékből 10-12 centi átmérőjű és úgy 1 cm vastag köröket pakoltam egy sütőpapíros tepsire. Majd egyszerűen csak bedugtam a sütőbe. Meglepő, de semmi egyéb hozzávalóra nincs szükség.

Az ember csak áll ott és nézi, hogy pont a jó időpillanatban kapja ki. Akkor kell kiszedni, amikor már elkezd rotyogni és barna az egész felülete, de még világos. Ekkor valahogy ügyesen alányúlok egy sütőlapáttal és zsupsz egy üvegpohárra, hogy az akkor még puha sajt felvegye a megfelelő "kosárka" formátumot.

Mire kihűl, teljesen megszilárdul és istenien ropogós lesz. Lehet bele mindenféleléket pakolni és tökéletes ehető tányérként funkcionál.


Ja igen, és ha itt, a Patricius oldalán nyomtok rá egy like-ot vagy akár egy másik fogásra, amelyik jobban tetszik nektek, nyerhettek egy üveg borocskát!

Nincsenek megjegyzések: