Napi mosoly

Egy szükségszerű vásárlás egy póló belsejébe nyomott felirat miatt:

 

Kókuszos kelt tekercs



Ahogy a sütemény alján összegyűlik a vajas-tejes cukor, megbarnul és karamellesen ragacsossá válik hát az valami észveszejtően jó!

Reggelire sosem sikerül ilyesmit sütnöm, de az előző napi kalácsot egy picit megmelegítve, ismét egy friss-közeli finomságot kapok, ami pillanatok alatt fogy el.

Ezúttal egy kis kókusszal is megbolondítottam a hagyományos Ferdinánd-tekercset, nem ártott meg neki :)


Hozzávalók: 1 csomag száraz (vagy fél csomag friss) élesztő, 1 + 1 dl tej, 1 + 3 kanál porcukor, 50 dkg liszt, 1 tojás sárgája, csipet só, 5 + 10 dkg vaj, 2 evőkanál porcukor, 5 dkg kókuszreszelék.
 
 
 

Elkészítése: Az élesztőt 1 dl cukros tejben felfuttatjuk. Amikor már habos, hozzáöntjük az átszitált kenyérliszthez. Összedolgozzuk a liszttel, a tojássárgájával, vajjal, csipet sóval. Ha túl kemény lenne, adjunk hozzá még tejet. A tészta ne legyen se ragadós, se túl kemény, hanem olyan jól gyúrható. Az élesztő azt szereti, ha minden hozzávaló legalább szoba hőmérsékletű, semmiképpen sem hideg.
 
40 percig kelesztjük, majd jó alaposan összegyúrjuk.
 
Lisztezett deszkán kisujjnyi vastagra nyújtjuk és megkenjük 10 dkg vaj és a kókuszreszelék keverékével.


A tésztát szorosan feltekerjük, kétujjnyi vastag darabokra vágjuk keresztben és kivajazott tepsibe nem túl szorosan egymás mellé állítjuk a csigákat. Így lesz helyük megkelni.
Langyos helyen addig kelesztjük, amíg a vajas töltelék olvadni nem kezd és kissé kicsorog a csigákból. Ekkor a tepsit a 200 fokos sütőbe toljuk. Amikor a tekercsek félig megsültek, leöntjük 1 dl tej, 3 kanál porcukor megmelegített keverékével.
 
Végül pirosra sütjük a csavargó-tekergő csigákat.

Ékszerdoboz Budaörsön: Antiklaedle

 
 
Jeges szélben, kavargó, jeges hópihék között keresgéltem Budaörsön a címet: Szabadság út 1. Az Antiklaedle nevű boltocskát igazából nem nehéz megtalálni, hiszen a portálja semmihez sem hasonlítható, jellegzetesen antikos. Le is mentettem nektek a képet a Facebookról, hogy könnyebben rátaláljatok, ha arra jártok.
 
Még be sem léptem, de már elfogott az a jóleső érzés, amit úgy keresek mindig mindenhol. Barátságos, hívogató, sőt csalogató hangulat. Finom berendezési tárgyak, régi szépségek ahová csak a tekintetem vetem. Mondhatni, csurig van pakolva ez a kis bolt. És hogy mivel? Egy tökéletes ízléssel összeválogatott gyűjteménnyel. Főleg edények, étkészletek találhatók a polcokon, de akár egy-egy bögre, csésze vagy tányér irányába is elcsábulhatunk.
A gyönyörűségek sora szinte végtelen, a kék-fehér porcelánoktól a már-már elcsépelt rózsamintákig, a kézzel festett cseresznyevirágoktól a kissé kopottas mosdótálig tényleg van itt minden. És persze üvegpoharak, lámpák, apróbb bútordarabok.
A plafonról csillárok lógnak, az egyik bájosan feldíszítve csészékkel és kanalakkal. Igazi varázslat ez, amit legszívesebben hazavinnék azonnal.

És hogy miért egy teli bögrét fotóztam nektek? Mert bizony itt nem csak vásárolgatni, hanem forró csokizni, kávézni is lehet. Sőt pár bonbon, süti felett beszélgetni is. Közben persze nem győzi az ember a fejét forgatni ide és oda, ezt is megcsodálni, arra is vetni egy pillantást. Nem túlzok, órákat lehet itt eltölteni, úgy hogy az ember észre sem veszi.
Közben Anita, a tulajdonos csak mesél-mesél, minden tárgyról tud mindent: eredetét, korát, hogy miért szép és miért kell feltétlenül hazavinni.

 

Napi mosoly

Lehet utálni a március végi telet, de ha a gyerekek szemével nézzük: az egész egy nagy buli. Újra lehet hógolyózni, szánkózni és csak úgy a friss hóban rohangálni. És még szép is.

Napi mosoly

A reptérről hazafelé épp arra autózni, amikor a Fradi stadion bontás előtti utolsó meccse végén fellövik a tüzijátékot.

Napi mosoly

Körözöttes kenyér zöldhagymával és retekkel. Előbb-utóbb csak tavasz lesz.

Napi mosoly

Az egyes számúnak ma kiesett a foga az oviban. Úgy, hogy nem is vette észre, csak később, hogy lyuk van a szájában. Most siratjuk az elveszett fogat, mert így mit vigyen el a fogtündér.

Napi mosoly meséskönyvvel

Mérföldkő a gyerekek fejlődésében. Már egy hete 4-5 oldalanként haladva egy meseregényt olvasunk. És várják a folytatást, emlékeznek az előzőkre és izgulnak, találgatnak, hogy mi lesz.



Ez az első ilyen könyvünk, aminek együtt vágtunk bele - eddig csak egy estés népmesék mentek. Pipogya, a budapesti medve kalandjait mindenkinek szívbő ajánlom (halkan mondom, hogy nem csak 8 éves kortól)!

A könyv nagyon jó arányban keveri a valóságot és a mesés részleteket. Tulajdonképpen teljesen hihető, hogy a Vár gyomrában él egy varázslény. Meg, hogy mindenféle láthatatlan állatok tréfálnak meg japán turistacsoportokat. Sőt a gonosz mestercuk-ok léte is hihetőnek tűnik. Szeretem, hogy valós helyszíneken, a budapesti hidakon, a Király utcában meg a Margit-szigeten mászkálnak a szereplők.

Olyan kedvesen, kedélyes világ ez, majdhogynem valóságos, de azért mégis egy picit több annál. Van benne valami megfoghatatlan báj, talán a szereplők kétdimenziósnál sokkal részletesebben megrajzolt karakterei miatt.

Gabonapehely-kóstoló


Mi szeretjük a gabona pelyheket. Egyrészt nem látom be, hogy egészségtelenebb reggeli lenne egy párizsis kenyérnél. Másrészt a leggyorsabban előkapható ételről van szó.

Arra határozottan emlékszem, hogy jó ideig eszembe se jutott ilyesmit adni nekik. Egyszerűen nem jutott el az ötlet az agyamig. Mígnem egy balatoni nyaralás alkalmával a barátaink gyermekei csokis gabonapelyhet reggeliztek minden nap. Na, ott, abban a pillanatban dőlt el a mi sorsunk is és lettünk igazi rajongók, sőt szakértők.

Hagyományosan, tejbe áztatva kellene enni, de nálunk legtöbbször magában, ropogtatva fogynak el. A tejet meg hozzá isszák bögrében a gyerekek. Ők a fő célcsoport, tehát őket kértem meg, hogy kóstoljuk végig a Nestlé választékát.

Az elfogyás gyorsaságának sorrendjébe állítva: 
 
 
1. Nesquick és Nesquick Duo

A csokis golyócskák régebben nagy népszerűségnek örvendtek nálunk. Volt egy másik márka is, megszólalásig hasonló golyókkal (ráadásul verdás matricákkal) - egy ideig ez volt a sztár. Aztán meg ez lett.
A Duo azért nagy kedvenc, mert a sima csokishoz képest újdonság: vaníliás golyócskák is vannak benne. Minden ami újdonság (és édes) az jöhet a gyerekeknél. Ebből konkrétan kiették a fehér golyókat, mielőtt a barnákhoz nyúltak volna.

A hatéves megjegyzése: "Csokissá varázsolja a tejet, ha beletesszük. Nem tejleves lesz belőle, hanem csokis leves."




2. Cookie Crisp

Komolyan mondom, zseniálisan néznek ki ezek a kis párnácskák. Pont mint az apró csokis kekszek. Az ízük mondjuk nem olyan nagyon intenzív, de a gyerekeknek ízlett. Egyértelmű, hogy ezúttal a forma az, ami mindent vitt.

A négyéves megjegyzése: "A farkas szereti és én is farkas vagyok."


3. Chirios

Régebben ez volt az abszolút kedvencünk. A reklám félrehallása alapján nálunk mai napig "mézes chili" néven fut. Tényleg van egy enyhe mézes-karamelles íze, ami nagyon kellemes. A formája is cuki: pici kis fánkocskákat lehet ropogtatni.
Ez az a pehely, amit a legritkábban teszünk tejbe, egyértelműen jobb magában ropogtatni.

Egybehangzó vélemény: "Régen ettünk ilyet és nagyon hiányzott."


4. Cini Minis

Itt az erőteljes fahéjas íz dominál és ezt nem mindenki szereti. A kis lapocskák állaga is fura kicsit: érdes a felületük a többi pehelyhez képest. Az egyik gyerek szereti, a másik nem. Mondjuk tavaly nyáron, amikor volt belőle Jégkorszakos változat, akkor folyton olyat kellett venni.

Az ellentábor véleménye: "Túl sós. Nem szeretem."


5. Fitness pelyhek, csokis és gyümölcsös

Nekem maradtak a Fitness pelyhek. Ezeket a gyerekek nem hajlandók megkóstolni. Én viszont szeretem őket, úgyhogy olyan nagyon nem bánom.

A gyümölcsös nekem nem elég gyümölcsös, úgyhogy úgy eszem, hogy fogok banánt, almát, kivit, amit találok. Azt felkockázom és azzal dúsítom. Fele tej - fele joghurt (tehát valamiféle ivójoghurt) keverékébe áztatom és még mézet is csorgatok rá, hogy teljes legyen a dőzsölés.

A csokissal nem bohóckodom. Azt én is szárazon eszem, mint a gyerekeim. Vannak benne ugyanis csokival bevont darabok, amiket vétek lenne kiáztatni. Azokat kell először levadázsni és megenni, talán mondanom sem kell.

Narancsos sajttorta



Volt nekem 1,5 kiló narancsból egy jó nagy adag félresikerült narancslekvárom. Az íze, illata valami zseniálisan isteni lett, de hiába főztem másfél órát, mégsem sűrűsödött. Teljesen és tökéletesen folyós maradt.
Találnom kellett hát alternatív felhasználási módszereket. Azt kell mondanom, ez a módszer például egészen kiváló. Még a nem folyós lekvároknak sem árt meg az ilyesmi.

Mi került az alapba? 200 g keksz, 150 g vaj, 150 g étcsokoládé.
A krémes rétegbe: 375 g Philadelphia krémsajt, 250 g mascarpone, 3 tojás, 3 ek  cukor, 3 ek keményítő, 2 ek narancslikőr.
A tetejére: 300 g narancslekvár.

Hogyan készült? A kekszet ledaráltam, a vajat és csokit óvatosan együtt  megolvasztottam. Ezt a három hozzávalót jól összedolgoztam. Egy kerek, kapcsos tortaforma aljába simítottam, amibe előzőleg raktam egy méretre vágott sütőpapírkört is.

A krémes réteghez alaposan összemixereltem a hozzávalókat. Ráöntöttem a kekszes rétegre.
A tetejére került a narancslekvár, kanállal szépen egyenletesen eloszlatva. Néhol egy kicsit bele is kevertem a krémes rétegbe, de nem dolgoztam össze egymással a két réteget.

160 fokos sütőben sült úgy 45 percig.

Érdekes, hogy szépen felemelkedik, aztán meg összeesik és milyen tömör lesz a krémes rész. Érdemes jól behűtve fogyasztani, olyankor a legfinomabb és mivel a vaj és csoki is megköt a tésztájában, szépen lehet szeletelni is.

Túrós pite




Igazi, régimódi, nagyi konyhájából ellesett pite ez, kérem szépen. A nagyi inkább almával készítette, én most túróval próbálkoztam és ugyanolyan jó lett!

Persze még jobb lett volna, ha nem ehhez a bolti morzsalékos dologhoz jutok hozzá, amit félzsíros néven nyomnak az orrunkba. Szerencsére a piacon még akad egy-két pult a hagyományos, krémes, igazi túróval. Na, az kell az ilyen sütikbe!

Hozzávalók a tésztához: 20 dkg vaj (eredetileg margarin), 12 dkg cukor, 35 dkg liszt, 4 tojás sárgája, 2 kanál tejföl, 1 csipet só, 1 csomag sütőpor.

Hozzávalók a túrós töltelékhez: 2 evőkanálnyi mazsola, 0,5 dl narancslikőr vagy rum, 4 tojás fehérje, 0,5 kg túró, 4 evőkanál porcukor, 1 csomag vaníliás cukor, 1 citrom reszelt héja.



Elkészítése:
Először a tésztát készítettem el. A tojásokat ketté választottam. A fehérjét félretettem.
A szobahőmérsékletű, puha vajat kikevertem a cukorral. Egyesével hozzáadtam a tojások sárgáját és alaposan elkevertem. Beledobtam a tejfölt is, és átkevertem.
A lisztet vegyítettem a sütőporral, sóval, majd rászórtam a tojásos-vajas keverékre. Először fakanállal összekevertem, aztán kézzel alaposan összegyúrtam. Elég ragacsos massza lesz, nem kell megijedni tőle.
A tésztát elfeleztem. Az egyik részét lisztezett deszkán igyekeztem kinyújtani, hogy pont jó legyen a 35 centis tepsimbe. Nem baj, ha a szélén egy kicsit felpenderedik vagy nem teljesen egyenletes. A tésztát sütőpapírra fektettem és úgy emeltem át a tespibe.

Elkészítettem a tölteléket. Először a 4 tojás fehérjét kemény habbá vertem. Kanalanként beledolgoztam az átszitált porcukrot, hogy kemény, fényes hab legyen belőle.
A túróhoz adtam a vaníliás cukrot, a citrom héját, illetve a fél órára beáztatott mazsolát. A felvert fehérjét 3-4 adagra osztva kevertem a túróhoz. Először lehet kicsit durvábban bánni vele, de a végén már csak óvatosan forgatni, alulról felfelé haladó laza mozdulatokkal.

A túrós tölteléket ráöntöttem az előkészített tésztára és elsimítottam.

A tészta másik felét szintén ki lehetne nyújtani, de akkor nem lenne semmi élvezet: így gyerekmunkát alkalmazva ujjbegynyi darabkákat csippentve beterítettük a sütink tetejét.

Kb. fél óra sütést igényel a 180 fokos sütőben. A tészta a sütőportól megemelkedik, a teteje egy kicsit megpirul.



A felkockázott sütit bátran megszórhatjuk egy kis porcukorral, különösen, ha egy hatéves lecsipkedi róla a tészta egy részét, amikor nem figyelek oda. Így jól el lehet fedni a nem kívánatos hiányosságokat. :)