Majthényi Présház Étterem




Fonyódról a Szántódi révhez tartván éppen ebédidő lett. Barátaink gyorsan útba is igazítottak a „legjobb déli parti kilátás” címmel illetett vendéglőhöz. Balatonlellénk kell felkanyarodni a hegy felé, aztán még úgy 3,5 kilóméter az egyre keskenyedő úton. Itt egymást érik a hírneves pincészetek,úgy tűnik errefelé készülnek az igazán jó borok. Tény, ami tény: nem semmi érzés a Balaton felé kinyitott teraszon ebédelni.
 

Vasárnap délben majdnem teltház volt, de még éppen akadt egy asztal nekünk. Kockás abrosszal, szódavízzel, minden ahogy dukál. Végre igazán jól érezhettük magunkat, mert szinte minden egyes társaság gyerekzsivajtól volt hangos. Az étteremhez egy kis játszótér is tartozik, illetve lehet nagyot rohangálni a környező kaszálókon. Úgy tűnt még az se nagy bűn, ha valaki a szőlősorok között futkározik.

Az étlap mindössze két oldal, de nem is kell ezt túlkomplikálni. Rántott csirkemell a gyerekeknek – kifejezetten finom, omlós és nagyon friss.
 

Maradok én is a rántott vonalon, csak éppen libamájjal töltött szűzérmét választok. Ezt úgy érzem egy kicsit túlgondolták. A disznó húsa csodásan omlós, tökéletes rántott húsnak való alapanyag. De a libamáj teljesen elveszik benne, a lilahagyma meg túl nyers maradt a sütés ellenére is.

A káposzta saláta igen frissítő, és saját napoztatású kovászos uborka is akad.

Ilyen helyeken alapfogás a marhapörkölt, ami lehetett volna egy kicsit fiatalabb állatból is, de azért még így is hozta a nokedlivel együtt az elvárt szintet.

A Gundel palacsintát meg a mákos gubát már csak a szemünk kívánta, bár nagyon jól sikerült fogás volt mind a kettő. Úgy belakmároztunk hát, hogy a sofőrön kívül mindenki halk hortyogásba fogott, mire a kompkikötőbe értünk.
 

3 főételért és 2 desszertért, plusz vízért és üdítőkért összesen 12 ezer 500 forintot fizettünk.

Nincsenek megjegyzések: